Majdnem összejött a harmadik hely a konzervatívoknak

Nigel Farage frakcióját fogja erősíteni Beppe Grillo 5 Csillagos képviselőcsoportja – derült ki csütörtök este. Farage-ék önálló frakcióvá alakulása azonban még így sem biztos, miként egyelőre hiányzik a szükséges országszám Marine Le Penéknél is. Jól állnak viszont Európai Konzervatívok: szorosan a liberálisok után a negyedik legnagyobb csoport, 13 ország képviselőivel a soraikban.

Csütörtökön is tovább folyt az alkudozás és a partnerkeresés az újonnan választott Európai Parlament frakciói és számos, addig még el nem kötelezett új nemzeti képviselőcsoportjai között. A legnagyobb érdeklődés azt a „népszavazást” kísérte, amit Beppe Grillo rendezett saját blogján annak eldöntésére, hogy a nevével fémjelzett utolsó jelentősebb létszámú (17 fős), és eddig még sehova sem tartozó nemzeti képviselőcsoport melyik frakciót válassza (netán megmarad a függetlenek között).

A tét nem volt kisebb, mint az, hogy az 5 Csillagos többség esetleg az Európai Konzervatívokat választja, amivel ez utóbbi egy csapásra az új EP harmadik legerősebb politikai pártcsoportjává léphetett volna elő. (Jelenleg hatvanöten vannak, szorosan a 71 fős liberális frakció után, negyedik legjelentősebb csoportként.) Beppe Grillo-ék 17 képviselőjével 82 főre ugrott volna a konzervatívok tábora, erre azonban végül nem került sor, mert a „blogos szavazáson” az elsöprő többség a vitriolosan EU-ellenes, Farage-féle Szabadság és Demokrácia Európáját (EFD) választotta.

Az EFD ezzel 43 fősre duzzadt, ám még mindig bizonytalan, hogy képesek lesznek-e saját frakcióként megkapaszkodni. Ehhez ugyanis soraikban hét tagállamból kellene, hogy képviselők üljenek, és jelenleg csupán négy ilyet tudhatnak biztosan. Egy cseh képviselő még hezitál, ha őt is „megfogják”, akkor már 5 országnál tartanak majd, de ez még mindig kevés a parlamenti pénzügyi támogatást, megnövelt beszédidőt és parlamenti tisztségek elnyerésének valamilyen fokú esélyét kínáló önálló frakcióhoz.

Valamivel jobban áll – látszólag – Marine Le Pen-ék szervezkedése: ők szerdán már arról beszéltek, hogy hat országból verbuváltak képviselőket, de ebből négy lengyel honatya tényleges elkötelezettsége még csütörtök este is kérdéses volt. És persze akkor is kell még egy hetedik tagállam is…

A jelek szerint beigazolódni látszik azok jóslata, akik arra tippeltek, hogy Farage és Le Pen egymás kárára tud csak terjeszkedni, aminek könnyen az is lehet a vége, hogy kölcsönösen kivéreztetik egymást, anélkül, hogy ez elég lenne saját megkapaszkodásukhoz. Kettőjük parlamenti ereje amúgy már relatíve tekintélyes lenne – a jelenlegi állás szerint akár 85 fő is -, de a nem túl barátságos üzengetés a két tábor vezetői között továbbra sem ebbe az irányba mutat.

A jelek szerint az euroszkeptikusok táborában a nevető harmadik az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) csoportja lehet, amelyik részint képviselőket szipkázott el az EFD-től (a dán néppárti honatyákat, meg az „Igaz Finneket”), részint sokat tarolt az újonnan megjelent, és kezdetben csak az „egyebek” között számon tartott csoportocskák és egyének körében is.

Az ECR legrangosabb fogása kétségtelenül az „Alternatíva Németország számára” (AfD) hét fős csoportjának a felvétele. Részint, mert ők létszámban is észrevehető gyarapodást idéztek elő a frakcióban, részint, mert Angela Merkel kancellár EU-politikájának tekintélyes ellenzőiről van szó.

David Cameron – aki e percben inkább Merkel szimpátiáját és támogatását keresné, például a bizottsági elnökválasztás kapcsán – tett is olyan szimbolikus gesztust, hogy először az AfD felvételi szavazásának halasztását érte el, majd pedig „saját” konzervatívjaitól azt, hogy ne támogassák a német csoport felvételét. Ez a hírek szerint így is történt, tekintve azonban, hogy a 20 fős brit csoport az ECR-en belül kisebbséget alkot, ezt kockázatmentesen megtehették akkor is, ha amúgy igazából szívesen látják soraik között a hét német honatyát. Akik tehát közvetlen támogatásuk nélkül frakciótársaikká váltak.

A konzervatívok erősödése azért lehet fenyegetés a liberálisok (ALDE) számára, mert a különbség immár csak 6 fő közöttük, ráadásul ALDE oldalon összesen még 9 hely megerősítésre áll. Különösen billeg a négy nemzeti nacionalista flamand (N-VA pártból érkezett) belga képviselő helye. Őket európai programjuk tekintetében könnyen és bizonyos szempontból szívesen is maguk között tudná sok liberális képviselő, a frakció eddigi belga tagjai azonban – élükön a pártcsoportot eddig vezető Guy Verhofstadt korábbi belga miniszterelnökkel – csak nagyon nehezesen tudják elfogadni, hogy azonos frakcióba üljenek legélesebb hazai politikai ellenfeleikkel. Egyes hírek szerint még az sem kizárt, hogy a 4 N-VA-s képviselő végül az ECR-nél köt ki, ami ismét helycserét vetítene előre a két pártcsoport között.

Egyébként két képviselő még konfirmálásra vár a Zöldeknél is (ettől függ, hogy végül negyvennyolcan, vagy ötvenen lesznek), miként három horvát honatya csatlakozása sincs megerősítve még az szocialisták és demokraták táborához (S&D), az utóbbiak e három nélkül csak 189-es lehetnek majd.

Összességében az látszik, hogy az eddigi első három középpárt politikai súlya – még akkor is, ha közülük a harmadik (ALDE) netán negyedik helyre csúszna – már a konfirmált helyek számával is minimum 472 főnél tart. (Ez mehet fel még esetleg 484 képviselőig.) A 751 fős új Parlamentben mindez kényelmes többséget biztosíthat, feltéve persze, hogy viszonylag rendszeressé tehető a „nagykoalíciós” szavazás.

Az utóbbi szükségére amúgy szerdán egy brüsszeli rendezvényen (CEPS – Európai Politikai Tanulmányok Központja szervezésében) néppárti és szocialista EP-képviselők egyaránt utaltak. Danuta Hübner (EPP, lengyel), aki az előző parlamenti ciklusban az EP regionális politikai szakbizottságát elnökölte, azt megelőzően pedig regionális politikai EU-biztos volt, ugyanúgy arról beszélt, hogy a középpártoknak az új ciklusban szorosabban együtt kell majd működniük a szélsőségesek elszigetelése érdekében, mint a brit munkáspárti Richard Corbett.

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy a két nagy frakció – mint a nemzeti koalíciós kormányoknál szokás – valamiféle formális megállapodást ír alá, hanem a napi ügyekben a frakciók közötti gyakorlati egyeztetések száma fog nyilván megszaporodni – tette hozzá Corbett.

Mint látszott, a tisztán EU-ellenes képviselők száma (a Farage- és a Le Pen-csort együttvéve) jelenleg 85 fő, akikkel különösen integráció mélyítést célzó ügyekben „természetes szövetségesként” többnyire együtt szavazhat majd a konzervatívok többsége is (jelenleg 65 fő, de mint látszik, még nem kizárt, hogy mehetnek 70 fölé is). A jelen pillanatban mindez éppen 150 képviselő, ami blokkolásra (ez a fő törekvése Le Pennek például) még javában kevés.

Ahhoz azonban már most előre sejthető módon elég lehet, hogy a korábbiaknál sokkal jobban észre vétessék magukat – mutatnak rá megfigyelők Brüsszelben.