Cicaharc az olajért vagy az új világrend előszele?

Kérdéses körülmények között süllyedt el egy vietnami halászhajó a nemrég üzembe helyezett kínai olajfúrótorony közelében a Dél-kínai-tengeren. A régió szigetei feletti fennhatóság kérdése több ország közötti ellentétek forrása, és Kína erősödésével egyre nagyobb az aggodalom a térség kisebb országai körében. Milyen játékot játszik Kína és milyen szerepe van ebben a legutóbbi lépésnek?

Kedden egy vietnami halászhajó elsüllyedt nem messze a Hajjang Siju (Haiyang Shuyou) 981 nevű kínai olajfúrótoronytól a Dél-kínai-tengeren. A két ország egymást hibáztatja a történekért. A Vietnami média úgy tudja, a járművet 40 másik kínai hajó vette körbe, majd elsüllyesztették, a kínai média szerint a két ország egy-egy hajója ütközött össze. A legénységet más vietnami hajók mentették ki.

Kína május elején helyezte üzembe első saját építésű olajfúrótornyát a Dél-kínai-tengeren lévő, Kína és Vietnam által is magáénak tartott Paracel-szigeteknél. Már korábban is előfordult, hogy felméréseket folytattak vitatott felségjelű területek körül, azonban ez az első alkalom, hogy fúrni is kezdtek.

Az eset után fellángoltak a Kína-ellenes indulatok Vietnamban, a különböző tüntetéseknek több mint 20 halálos áldozata és legalább 100 sérültje van. A feldühödött tömeg több külföldi tulajdonú gyárat felgyújtott, de akadnak olyan hotelek, ahol átmenetileg nem fogadnak kínai vendéget, és olyan boltok, ahol nem árulnak kínai árut, nem szolgálnak ki kínaiakat. Az események miatt 3000 kínai állampolgár hagyta el Vietnamot, de az atrocitások kapcsán sok tajvaninak és koreainak is menekülnie kellett – nekik azért, mert kínainak nézték, és ezért zaklatták őket.

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának diplomatikus megfogalmazása szerint a fúrótorony építése olyan provokatív lépés, amely nem segít a régió békéjének és stabilitásának fenntartásában. Vietnam éles tiltakozásának adott hangot, mivel a kérdéses terület szerinte az ország kizárólagos gazdasági övezetén belül helyezkedik el. A szigeteket azonban Peking szerint 1974 óta Kína részei (az ország kisebb fegyveres csetepatéban foglalta el Vietnamtól a területet), így az ott folytatott kitermelés nem illegális. A kínai külügyminisztérium szóvivője megvédte a torony építését, amely szerinte a Paracel-szigetek Kína által uralt vizein belül működik.

A Global Times kínai állami hírportál vezércikke szerint Vietnam csak azt kapja, amit érdemel. A már-már megszokott, néhány tízévente előkerülő konfliktusok ellenére számos szakértő megdöbbenve áll Kína aktivizálódása előtt, mivel Peking korábban a területi viták békés rendezésére való igényének adott hangot. Bár látszólag energiapolitikai kérdésnek tűnhet, a konfliktust a kelet-ázsiai érdekszférák és hatalmi rendszerek átrendeződéseként kezeli a nemzetközi sajtó.

A Dél-kínai-tenger a térség országai közötti konfliktusok egyik legérzékenyebb pontja. Nemcsak a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe (itt halad át ugyanis a Közel-Kelet, Afrika és Európa, illetve Kelet-Ázsia közti teljes tengeri forgalom) és a feltételezett olaj- és gázlelőhelyek gazdagsága miatt: a konfliktusok nemcsak az energiaszegény országok nyersanyagért folytatott harcát jelenti, az évről évre felbukkanó szigetviták, apróbb csetepaték a délkelet-ázsiai régió feletti hegemóniáért folytatott lassú küzdelem és a status quo átalakulásának jelei.

Már jól ismert konfliktus a Japán és Kína közötti legfőbb feszültségi forrást jelentő Szenkaku- vagy Tiaojü-szigetek feletti. A Dél-kínai-tenger körüli viták ürügyei hasonlók: lakatlan, olaj- vagy gázlelőhelyekben feltételezhetően gazdag, de mégis inkább stratégiailag, összességében jelentős szigetcsoportok. A Spartly-szigetekre vagy egyes részeire Malajzia, a Fülöp-szigetek, Brunei, Tajvan, Vietnam és Kína és formál jogot, a legtöbb érintett országnak katonai helyőrsége is van bizonyos szigeteken. A Paracel-szigeteket Kína, Vietnam és Tajvan is magáénak tartja, de a kínai befolyás erősségét repülőtér és helyőrségek mutatják.

A Foreign Policy publicistája szerint alapvetően két féle gondolkodás feszül egymásnak a régióban: az egyik a klasszikus nyugati gondolat, amely szerint az óceánok mindenki számára nyitottnak kell lenniük, biztosítva a szabad hajózást, ezzel szemben Kína kizárólagos kontrollt akar a tenger bizonyos részei felett. Kínai vezetők egyre többet beszélnek „területi integritásról” vagy „kék földről”, amikor a Dél-kínai-tengerről van szó. „Az őseink által a mi generációnkra hagyott területből egy centimétert sem veszíthetünk” – mondta Fang Feng-huj tábornok az aktuális konfliktus kapcsán, ami jól mutatja az uralkodó kínai gondolatot, mely szerint (jelen esetben) a Dél-kínai-tenger történelmileg Peking ősi jussa. 2012 óta minden kínai útlevélben szaggatott vonal mutatja a szép nagy tengeri területi igényeket.

Persze ez a gondolat nem szó szerint jelenik meg a hivatalos megszólalásokban, a területi követelések nem a vízre, hanem az ott szétszóródó szigetekre vonatkoznak. A tengerfenék természeti kincseinek kitermelésének jogát az ENSZ tengerjogi egyezménye mondja ki, így minden ország a partvonaltól számított 200 tengeri mérföldes területet saját kizárólagos gazdasági övezeteként kezelheti. Így alakulhatott ki az ellentét Vietnam és Kína között a fúrótorony kapcsán, hiszen a sziget maga bőven ezen a sávon belül van, de mivel Kína azt Hajnan tartomány részeként kezeli, a szigethez tartozó vizek erőforrásaira jogos igényei lehetnek.

Ezt a fajta stratégiát David Lai, az amerikai Haditengerészeti Főiskola (Navy War College) Kína-szakértője a Go vagy Veicsi nevű több ezer éves kínai játékon keresztül értelmezi, amelynek lényege az apró, egyszerű és ártalmatlannak tűnő lépésekkel szépen lassan minél nagyobb területet elfoglalni (hasonló allegóriával jellemezte Kína külpolitikai stratégiáját Henry Kissinger is nemrégiben megjelent könyvében). A rengeteg apró szigetre több ország is igényt tart, de az egységes mozgatóerő mégis a felemelkedő szuperhatalomtól való rettegés. Ezért a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagjai egységesen próbálnak fellépni Kína akaratával szemben, azonban a pekingi kormány nem hajlandó az egyes vitás kérdéseket a szövetséggel tárgyalni, a konfliktusokat országonként kívánja rendezni. Legutóbb a kínai vezetés azon kapta fel a vizet, hogy a Fülöp-szigetek az ENSZ Tengerjogi Bírósága elé utalta a két ország csetepatéját. Ahogy M. Taylor Fravel, az MIT amerikai egyetem professzora fogalmazott egy cikkében: Peking stratégiája arra épül, hogy a diplomáciai rendezés lehetőségét visszautasítva fokozatosan gyengítse a környező, nálánál egyenként jóval gyenge államok pozícióját, s közben erősítse sajátját. 

A régió hatalmi átrendeződésének másik legfőbb játékosa mégis az Egyesült Államok. Az USA célja, hogy fenntartsa befolyását Délkelet-Ázsiában, de ennek függvénye, hogy hogyan kezeli a vitát a két ország között és hogy az érintett országok vajon elhiszik-e, Washington tényleg felveszi a kesztyűt Kínával szemben – írja a Foreign Policy. A másik fő kérdés azonban az: Kína felveszi-e a kesztyűt az Egyesült Államokkal szemben. Bár az USA a parti őrség támogatásáról biztosította Vietnamot, nem foglal állást a konfliktusban. Washingtonnak nincs védelmi megállapodása a kommunista Vietnammal, így Kína könnyen fitogtathatja erejét az őt körülvevő apró országoknak és saját közvéleményének, miközben Washington által katonailag is támogatott Fülöp-szigetekkel szembeni vitás kérdéseket legalábbis eddig inkább a tárgyalóasztal mellett folytatná.

A Haijang Siju 981 körül több száz kínai és vietnami hajó hecceli egymást, miközben mindkét félnek érdeke vigyázni arra is, hogy ne veszítsék el gazdasági partnerüket. Vízágyúzáson kívül eddig a legkomolyabb összecsapás a vietnami halászhajó elsüllyesztése vagy a két hajó ütközése volt, és a kínai stratégiából kiindulva nem is valószínű, hogy komolyabb háború eszkalálódik a térségben. Azonban megfutamodás sem várható Peking részéről, bár érdekes lehet, mi történik augusztus 18-a után, amikor a hírek szerint a tájfunszezon miatt ideiglenesen arrébb vontatják az olajfúrótornyot.

Gál András

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »