Bekeményít az unió az orosz atombiznisz ügyében

A 100 százalékig egyetlen földgáz-szállítótól függő kelet-európai tagállamok energiabiztonságának szavatolását és egy, a tagállamok közötti szolidaritási mechanizmus formalizálását tartja rövid távon a legfontosabb teendőnek az a szerdán nyilvánosságra kerülő közlemény, amelyben az Európai Bizottság felvázolja Európa energiafüggőségének csökkentésére vonatkozó terveit. Az elképzelés szerint a tagállamok a jövőben csak akkor köthetnének nukleáris üzletet Oroszországgal, ha a hasadó anyagokat nem egyetlen forrásból szereznék be.

Átfogó stratégiát javasol az Európai Unió energiabiztonságának szavatolására és elsősorban orosz földgázszállításoktól való függőségének csökkentésére az a közlemény, amit május 28-án készül közzétenni az Európai Bizottság. Az állam- és kormányfők június végi csúcstalálkozóján megvitatandó energiabiztonsági stratégia – amelynek egyelőre nem végleges tervezete a BruxInfo birtokába jutott – számos ötletet átvesz a lengyel miniszterelnök Energia Unióra vonatkozó javaslatából, inkább közép- és hosszabb távon fontolóra véve a megvalósításukat.

A 20 oldalas dokumentum a következő 9 hónapra vonatkozó rövid-, 1-5 éves időhorizontot pásztázó közép-, és öt éven túlra tekintő hosszú távú intézkedéseket javasol az energiabiztonsággal összefüggő aggodalmak eloszlatása érdekében.

A Bizottság egyértelművé teszi, hogy rövidtávon, az év hátralevő részében a földgázszállítások esetleges leállításának leginkább kitett, keleti határokon fekvő országok biztonságos energiaellátásának a garantálása az első számú feladat. A rövid távú intézkedések ilyenformán arra a hat uniós tagállamra kell, hogy összpontosítsanak, amelyek gázimportjukat száz százalékban egyetlen forrásból (Oroszországból fedezik). Ezek: a három balti állam, Finnország, Szlovákia és Bulgária.

Brüsszel ugyanakkor nem csak a szóban forgó hat tagállamnak, hanem a maradék 22-nek is feladatul szabná, hogy lehetőleg már a nyári hónapokban vesse egy „terheléses teszt” alá energiarendszerét, meggyőződve arról, hogy mennyire lenne felkészülve egy, a téli hónapokban esetlegesen bekövetkező energiaszállítási válságra. A felmérés eredményének tükrében a tagállamoknak növelniük kellene gáztartalékaikat, fejleszteniük kellene vészhelyzetben bevetendő infrastruktúráikat, és nagyon rövidtávon csökkenteniük kellene az energiafogyasztást.

A rövidtávú lépések között szerepel továbbá az elérhető gázforrások, közülük is elsősorban a cseppfolyós földgáz (LNG) ideiglenes átirányítása oda, ahol az energiatermelés növelésére nincs lehetőség. Lehetőségként felmerül még EU és/vagy regionális szintű kockázatelemzések elvégzése és válságtervek kidolgozása, valamint az EU-ban vagy nemzetközi szinten meglévő biztonsági tartalékok összekapcsolásával egy virtuális közös tartalékkapacitás létrehozása.

Egy-öt éves időhorizonton az Európai Bizottság – lehetőleg minél előbb – tető hozna egy hivatalos szolidaritási mechanizmust a tagállamok között bajba került társuk megsegítésére (ennek lehet az egyik előfutára regionális szinten a visegrádi négyek között tervezett szoliadaritási mechanizmus).

Az energiabiztonsági stratégia egyik vezérfonala a stratégiailag fontos infrastruktúrák védelme olyan kulcsfontosságú ellátó országok állami tulajdonú cégeitől, jegybankjaitól vagy független alapjaitól, amelyek célja az EU energiapiacára való betörés vagy a diverzifikáció megakadályozása, semmint az európai hálózatokba és infrastruktúrákba történő beruházás.

„Az uniós jog EU-területén történő alkalmazását megkérdőjelező bizonyos EU-n kívüli cégekkel kapcsolatos tapasztalatok szigorúbb megközelítést és a szabályok uniós és tagállami szintjén való szigorúbb betartását tehetik szükségessé” – állapítja meg a stratégiai dokumentum.

Az orosz függőségben rejtőző veszély az olajpiac kapcsán is felmerül. Annyira, hogy az orosz kőolaj-szállításoktól való függőség és a kőolajfinomító iparban erősödő orosz befolyásszerzés miatt a Bizottság úgy véli, hogy a kőolajfinomítás ki van téve a politikai beavatkozásnak. Brüsszel ezért párbeszédet kíván indítani az európai iparral és a tagállamokkal a kőolaj-ellátás diverzifikálása és a kőolajfinomító iparban az orosz befolyás visszaszorítása érdekében.

A stratégia összességében az eddiginél kollektívabb, egységesebb fellépést, a szorosabb regionális és európai szintű együttműködést és a belső piaci integráció kiteljesítését látja az energiabiztonság kulcsának.

A terv síkraszáll a trösztellenes és a cégfúziós uniós szabályok szigorú érvényesítéséért az ellátásbiztonság és annak érdekében, hogy az európai ipar alkupozíciói ne gyengüljenek vertikálisan integrált EU-n kívüli cégek (ilyen típikusan a Gazprom) versenyellenes magatartása miatt.

A Bizottság a belső piaci jogszabályok megsértése miatt indított kötelezettségszegési eljárások felgyorsítását is kilátásba helyezi.

Fontos helye van a stratégiában a kulcsfontosságú európai energiahálózatok összekapcsolásának is. Brüsszel 2020-ig 200 milliárd euróra becsüli az interkonnektorok megépítésének költségterheit, aminek körülbelül a felét a piac tudná fedezni. A 248 közös érdekűnek elismert és uniós forrásból is finanszírozott gáz- és villamos áram infrastrukturális projekt nagyjából 50 százaléka 2014 és 2017 között épülhet meg.

Az energiabiztonsági stratégia további, immár középtávon végrehajtható elemei az energia iránti kereslet csökkentése elsősorban az energiahatékonyság javítása révén; az EU-n belüli energiatermelés növelése és az energiaimport diverzifikálása az ehhez szükséges infrastruktúrák fejlesztésével együtt.

A gázimport csökkentését megkönnyítő belső források közül kiemelkedik a megújuló energiák elterjedése úgy, hogy azok végfogyasztáson belüli részaránya 2030-ra elérje a 27 százalékos szintet. Ehhez a megújuló támogatási rendszerek „európaizálására” van szükség. A stratégia kihasználatlan vagy új potenciálokat lát a belső konvencionális kőolaj és földgázforrások kiaknázásában, leygen szó az északi-tengerről, vagy a Földközi-tenger keleti medencéjéről.

A nem hagyományos kőolaj- és gázforrások közül kiemelkedik a palagáz, ami részben ellensúlyozhatja a konvencionális energiaforrások fogyatkozó termelését. De, a biztonsági stratégia a jelenleg uniós szinten a villamos áram előállításából 27 százalékban részesedő szén- és lignittermeléssel is számol, igaz hozzáteszi, hogy ennek a szénlekötés és tárolási (CCS) technológia alkalmazása kell, hogy legyen az előfeltétele.

A földgázimport diverzifikációjában a Bizottság több opcióval is számol. Mindenekelőtt nagy várakozással tekint az LNG-export felfuttatására Észak-Amerikából, Ausztráliából, Katarból és Kelet-Afrikából. A norvég és az észak-afrikai (főleg algériai) gázszállításokban is van növekedési potenciál. Ezeket a lehetőségeket azonban csak az energiahálózatok (vezetékek) egymással történő összekapcsolásával tudná aprópénzre váltani Európa. Bár a Kaszpi-tenger környékéről 2020-ig évente maximum 10 milliárd köbméter földgáz érkezhet az EU-ba, a Déli Gázfolyosó nagyon hasznosnak bizonyulhat még a jövőben, feltéve, ha idővel Türkmenisztánból, Irakból és Iránból is földgázt táplálhatnak a kibővített vezetékbe.

A Bizottság emlékeztet rá, hogy az EU gázfogyasztásának 70 százalákát importból szerzi be, és a nettó gázimport 2025 és 2030 között körülbelül évi 340-350 milliárd köbméterre emelkedhet. 2013-ban az importált gáz 39 százaléka származott Oroszországból, 33 százaléka Norvégiából, 22 százaléka Észak-Afrikából, míg 15 százaléka LNG-ből.

Magyar szempontból is érdekes javaslatokat tesz az Európai Bizottság a hasadó anyagok beszerzését, illetve ezen a téren az orosz függőség csökkentését illetően. A dokumentum aláhúzza, hogy Oroszország kulcsfontosságú versenytárs a hasadó anyagok előállításában, és integrált befektetési csomagokat kínál az egész nukleáris termelési láncban.

Ezért a Bizottság szerint megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az EU-ban nem uniós technológiával építendő új atomerőmű-beruházásoknak, annak biztosítására, hogy ezeknek az atomerőművi blokkoknak a hasadó anyag ellátása ne kizárólag Oroszországtól függjön. Brüsszel kertelés nélkül leszögezi, hogy az Euratom Ellátó Ügynökségnek bármilyen új beruházás jóváhagyásának feltételéül kellene szabnia azt, hogy a hasadó anyag beszerzése ne egyetlen forrásból történjen. Bár a szöveg nem tesz említést az orosz-magyar atomüzletről, ebben az ügyben az Euratom már zöld jelzést adott előzetesen, és egyébként is a dokumentum új megállapodásokról szól.

Hosszú távon (öt éven túli időhorizonton) a tagállamoknak a jelenleginél jobban össze kell hangolniuk nemzeti energiapolitikáikat és meg kell tanulniuk egy nyelven megszólalni az energia külkapcsolatokban.

A Bizottság szerint, még ha világos is, hogy az energiamérleg meghatározása nemzeti hatáskörben van, de „az energia infrastruktúra és a piacok folytatólagos integrációja, a külső forrásokra való közös ráutaltság, az egymás iránti szolidaritás szükségessége válsághelyzetekben azt feltételezi, hogy az érdemi politikai döntéseket meg kell beszélni a szomszédokkal”. Ugyanez vonatkozik a harmadik országokkal kötött energiaszállítási egyezményekre is.

A Bizottság ezért üdvözli egyes tagországok felhívását egy Energia Unió létrehozására, és részleteiben elemezni kívánja az eredetileg Donald Tusk lengyel kormányfő által előterjesztett javaslatot.

Első lépésként a testüleg az energiabiztonsági stratégiában egy olyan mechanizmus létrehozását szorgalmazza, amelynek keretében a tagállamok előzetesen értesítenék egymást az energiamérlegükkel kapcsolatos döntésekről.

A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a tagállamok és harmadik országok között az energiapolitika területén aláírt megállapodásoknak összhangban kell lenniük az uniós joggal. Emlékeztet rá, hogy az érvényes szabályok értelmében a tagállamok között egy információcseréről szóló mechanizmus él, ha harmadik országokkal ilyen szerződéseket kötnek. A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a tagállamok az ilyen megállapodások kitárgyalásakor is igénybe vehetik a Bizottság segítségét és olyan közös elvek lefektetésére is lehetőség nyílik, amelyek alapján aztán a tagállamok leszerződhetnek harmadik országokkal, anélkül, hogy uniós jogszabályokat sértenének.

A stratégiai dokumentum a lengyel koncepciónak a földgáz közös beszerzésére vonatkozó javaslatára is kitér, emlékeztetve rá, hogy Varsó az Euratom szerződéshez hasonló „kollektív vásárlási mechanizmus” alkalmazását tartaná elképzelhetőnek a gázszektorban is.

A Bizottság most annyit ígér, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve meg fogja vizsgálni, milyen eljárást lehetne kidolgozni a földgáz esetében, ami hozzájárulna a piac átláthatóságának javításához és figyelembe venné az energiabiztonsági szempontokat is. Megfontolásra érdemesnek tartja emellett egy olyan mechanizmus létrehozását, ami önkéntes alapon gyűjti össze az egyes tagállamok földgázvásárlási igényeit, amivel javítani lehetne az európai vevők alkupozícióját. Egy ilyen opciót körültekintően kellene megvizsgálni és végrehajtásakor ügyelni kellene a versenyjogi szabályok tiszteletben tartására – teszi hozzá a Bizottság.