Olaszország a reformok útján

Olaszország új miniszterelnöke Matteo Renzi feszített menetrendet mutatott be a parlamentben az új kormányról szóló bizalmi szavazást megelőzően. A program lényege, hogy a nyári szünet előtt négy strukturális reformot fognak kidolgozni, s elfogadtatni a parlament mindkét házával. Az első az intézményi csomag, amely a Képviselőházra vonatkozó új választási törvényt, a Szenátus és a régiók hatásköreinek átalakítását tartalmazza, a második a foglalkoztatottságot ösztönző munkaügyi reform, a harmadik és negyedik pedig a közigazgatási reform és az adóreform. A tervekről, a realitásról és a reményekről beszélgettünk Doris Lo Moro demokrata párti politikussal.

Kitekintő: Ön szerint melyek a legsürgősebb intézményi reformok?

Doris Lo Moro: Olaszországban évek óta arról beszélnek a politikai pártok, hogy intézményi reformokra van szükség, s ez a tavalyi köztársasági elnökválasztás óta immár tényleg sürgőssé és halaszthatatlanná vált. A tavaly áprilisi helyzet (miután a Demokrata Párt parlamenterei az első öt körben nem választották meg a Bersani által megnevezett jelölteket, a hatodik fordulóban Giorgio Napolitano-t újraválasztották) megmutatta, hogy a jelenlegi keretek között az olasz politikai rendszer működésképtelen. A legfontosabb és legsürgetőbb reform a tökéletes kétkamarás rendszer megszüntetése, vagyis a Szenátus átalakítása. Jelenleg a Szenátus és a Képviselőház egyforma jog- és hatáskörökkel bír, így a törvénytervezeteket mindkét háznak el kell fogadnia, s ez lényegesen meghosszabbítja a törvényalkotási eljárásokat. A másik nagyon fontos intézményi reform a választási rendszer átalakítása, ez az Alkotmánybíróság tavalyi döntését követően halaszthatatlanná vált. Szükséges továbbá a régiók alkotmányos szabályozásának a felülvizsgálata is, mert jelenleg túl sok olyan terület van, ahol az állam és a régiók versengő hatáskörrel bírnak, s ez megnehezíti, néhány esetben ellehetetleníti a regionális törvényhozást.

K.: Matteo Renzi azt mondta, hogy még februárban elfogadja a parlament az új választási törvényt. Március van, s még csak a Képviselőház hagyta jóvá a tervezetet. Mi a reális menetrend?

D. L. M.: A múlt héten a Képviselőház első olvasatban elfogadta a törvénytervezetet. Jelenleg a Szenátus bizottságai előtt van. Az eljárás időkerete alapján, amennyiben nem lesz lényegi konfliktus a politikai pártok között, március végéig zárószavazást lehet tartani a tervezetről.

K.: Várható, hogy a Demokrata Párton belüli ellentétek vagy a Hajrá Olaszország és az Új Jobbközép Párt közötti konfliktusok késést okoznak a szenátusi eljárásban?

D. L. M.: Úgy vélem, a választási törvény esetében nem kell ettől tartani, viszont a szenátusra és a régiókra vonatkozó alkotmányreformoknál, ahol a parlament abszolút többségének támogatása szükséges, elképzelhető, hogy problémák lesznek. 

K.: A választási reform menetrendjénél már érezhető a késés az eredeti tervekhez képest. Ön szerint reális az a nagyon feszített menetrend, amelyet Matteo Renzi felvázolt, vagyis, hogy a következő négy hónapban havonta fognak elfogadni egy strukturális, intézményi reformot?

D. L. M.: Tekintve, hogy ezt a miniszterelnök, s egyben a pártom főtitkára állította, azt kell mondjam, hogy lehetséges. De mivel demokráciában élünk, megfogalmazhatom a személyes véleményemet is: szerintem nagyon nehéz lesz tartani ezt a tervet. Nem elég csupán szlogeneket hangoztatni, tetteket kell véghezvinni. A legnagyobb probléma, hogy jelenleg még csak ötletek vannak, az ötletekből pedig tervezeteket kell alkotni, s azokat a parlament mindkét házának el kell fogadnia.