Ferenc pápa első éve

Egy év telt el azóta, hogy 2013. március 13-án felszállt az a bizonyos fehér füst a Sixtus-kápolnából, jelezvén: Habemus Papam, azaz „Van Pápánk.” Az azóta a Ferencet övező töretlen és példátlan népszerűség azt mutatja, hogy nemcsak a katolikus egyház talált új pásztorra az argentin Jorge Mario Bergoglio-ban, hanem az emberek is.

Tavaly februárban, amikor XVI. Benedek pápa egészségi állapotára hivatkozva bejelentette lemondását, egy botrányoktól hangos egyházat hagyott maga mögött. A polipként elhatalmasodó Vatileaks néven elhíresült kiszivárogtatási ügy után minden egyes negatív hír már csak szögnek tűnt a katolikus egyház hitelének koporsójában, és olyannyira megrengette a Vatikánt, hogy a bizalom visszaállítását egy megingott egészségi állapotú vezető nem tudta garantálni.

Benedek lemondása után a sajtó az egész világon találgatni kezdte, hogy ki lehet az egyházfő utódja, az esélyesek között kilenc nevet is emlegettek. Azét, aki végül pápa lett, nem.

A 115 bíborosból álló Konklávé március 12-én, egy keddi napon ült össze, hogy küldetését teljesítse és megválassza Róma püspökét. Négyszer szállt fel fekete füst a Sixtus-kápolnából, mígnem az ötödik szavazáson döntés született.

„Úgy tűnik, az én bíboros testvéreim a világ végére mentek el értem” – kezdte olaszul beszédét a Szent Péter téren összegyűlt éljenző tömeget köszöntő új pápa, Jorge Mario Bergoglio, a pontifikátust I. Ferencként viselő argentin jezsuita érsek.

Ferenc pápa már megválasztása első pillanatával történelmet írt. Ő az első dél-amerikai és ő az első jezsuita pap, akit pápává választottak. Az első, aki nem Signoréknak (Uraknak), hanem Fratelliknek (Testvéreknek) szólítja a bíborosokat, akárcsak a híveket.

Az első, aki a Ferenc nevet választotta, amellyel egyben küldetésére is utal, hiszen Assisi Szent Ferenc a szegények védelmezője volt.

Ő maga is egyszerű életet folytat, ahogy tette annak idején a szülőföldjén, Argentínában is, ahol egy kis lakásban élt szerény körülmények között, és metrón utazott. Az egyik olasz televíziós csatorna pár héttel ezelőtt közölt egy összeállítást Ferenc pápáról, a Buenos Aires-i éveiről, ahol egy árvaházban nagyon is hiányolják, ugyanis együtt főzött a szakácsnővel, megterítette az asztalt és együtt vacsorázott a gyermekekkel. Bergoglio pápává választása után mit sem veszített szociális érzékenységéből, nem feledve soha, honnan indult pályafutása.

A társadalom perifériájára szorultak felé szeretettel fordul, magához öleli a legsúlyosabb betegségekben szenvedőket, megcsókolta az elítéltek lábait, a születésnapját pedig hajléktalanok társaságában ünnepelte.

A neki küldött levelekre válaszol, és azon sem kell csodálkozni, ha valakinek megcsörren a telefonja és a vonal másik végén a Szentatya jelentkezik be. „Papként Buenos Aires-ben ez sokkal egyszerűbb volt. De már a szokásom maradt. Ez szolgálat. Persze ma már nem olyan egyszerű, tekintettel az emberek nagy számára, akik nekem írnak” – vallja be Ferenc pápa egy, az évforduló alkalmából készített interjúban, a Corriere della Sera olasz napilap hasábjain. Egy nyolcvan éves özvegyasszonyt azonban rendszeresen felhív. „Írt nekem – mondja – és én most minden hónapban felhívom. Ő ettől boldog. Pap vagyok. Szeretem ezt csinálni.”

Az interjúban azonban azt is kifejti, hogy mi az, amit kevésbé szeret: „Nem szeretem, ha idealizálnak. Amikor például azt mondják, hogy az éjszaka közepén kimegyek a Vatikánból, hogy a Via Ottaviano-n a hajléktalanok között ételt osszak. Soha nem jutott ez eszembe. Freud mondta talán, hogy minden idealizálásban agresszió lakozik. Megfesteni a pápát, mint egyfajta superman-t, egyfajta sztárt, nekem támadónak tűnik. A pápa egy ember, aki nevet, sír, nyugodtan alszik és barátai vannak, mint mindenkinek. Egy hétköznapi ember.”

Ferenc pápa szerénysége mit sem változtat a tényeken: egy év alatt a legnépszerűbb személyiséggé avanzsált. A Time magazin már tavaly az „Év emberének” választotta, idén pedig a legnépszerűbb zenei magazin a Rolling Stones címlapjáról integetett az „Idők változnak” című Bob Dylan dalfelirat kíséretében. A lap egyenesen azt írta róla, hogy „a legalkalmasabb ember ezekben a nehéz időkben”. A Twitteren több mint 11 millióan követik, vasárnaponként pedig tömegek várják a Szent Péter téren, hogy délben kihajoljon dolgozószobájának ablakából és onnan köszöntse a híveket.

Nyitott kapuk

Ferenc pápa minden eddigi elődjéhez képest szélesebbre tárta a Vatikán képzeletbeli kapuit. Az egyház konzervatív szárnyát képviselőkkel szembemenve foglalt állást a melegekről, az elvált emberekről, a nők szerepéről vagy éppen a házasságon kívül születettekről.

„A felekezet nem egy kínzókamra, hanem a könyörületesség helye” – mondja.

„Ha egy ember meleg és az Urat keresi, ki vagyok én ahhoz, hogy ítéletet mondjak róla?” – tette fel a költői kérdést nyáron, Rio de Janeiro-ból hazafelé tartva a repülőgépen.

Ezután nem csoda, hogy a The Advocate amerikai meleg magazin is az „Év emberének” választotta 2013-ban. Igaz, azt a múlt heti interjúban is megemlítette, hogy a házasság egy férfi és egy nő között köttetik, elismerve azonban azt, hogy az együttélésnek viszont több variációja is létezhet.

Az idén októberben tartandó rendkívüli zsinat középpontjában is a család áll. Ahogyan azt Őszentsége is megfogalmazta: „a család súlyos válságon megy keresztül. Kevesen házasodnak és sok olyan szétesett család van, ahol a közös élet terve megbukott. A gyermekek szenvednek, nekünk pedig válaszolnunk kell rá.”

Az elvált embereket nem elítélni kell, hanem segíteni – tereli vissza az egyház által eddig kissé szürke bárányként kezelt híveket az egyházfő.

A nőkről – szintén Rio de Janeiro-ból hazafelé tartva – annyit mondott: „az egyház nők nélkül olyan, mint az apostolok Mária nélkül. A nő szerepe az egyházban nemcsak az anyaság, az édesanya szerepe a családban, ennél sokkal több: a Szűzanya ikonja, aki segíti az egyház növekedését.” Vélekedését, hogy Mária fontosabb, mint az apostolok, és hogy az egyház eredendően feminin jellegű, azóta többször is hangsúlyozta. A Vatikán mozijában pedig március 8-án filmvetítést is rendeztek a nők tiszteletére.

Arra a kérdésre, hogy van-e értelme mesterségesen meghosszabbítani az életét egy végstádiumban lévő betegnek, már óvatosabban válaszol, mondván nem szakértője a bioetikai kérdéseknek. De elárulja, hogy jómaga, lelkipásztori tevékenykedése alatt gyakran ajánlotta a palliatív ellátást.

A pápa azonban nem csak szociális kérdésekkel foglalkozik. Ferenc pápa az elődje, XVI. Benedek által megkezdett utat folytatja az ortodox-katolikus kapcsolatok elmélyítése érdekében. Hangsúlyozza, hogy mindenekfelett együttműködésre van szükség a római katolikus és az ortodox egyház között. Felhívja a figyelmet arra is, hogy „az ortodox hittudomány nagyon gazdag, és hogy manapság remek teológusaik vannak. Az elképzelésük az egyházról és az együttműködésről csodálatos.”

A Szentszéknek például nem sok kapcsolata volt eddig a világ legnagyobb gazdasági hatalmával rendelkező Kínával. Ferenc pápának még ez is összejött, a Szentatya ugyanis Kínával barátkozik. A pápává történő választása utáni napon választották Kína elnökévé Xin Jinping-et, akinek a friss pápa levélben gratulált, aki visszaválaszolt neki. „Egy nagy nép, akit szeretek” – mondta Ferenc.

Ferenc pápa szót emelt a békét érintő aktuálpolitikai kérdésekben is. Tavaly novemberben személyesen találkozott Vlagyimir Putyinnal, akit a szíriai konfliktus mielőbbi és békés eszközökkel történő megoldására szólított fel, miután levelet küldött neki és a G20 vezetőknek ugyanezen célból. Legutóbb pedig az ukrán válság kapcsán intette párbeszédre a feleket.

A gazdasági helyzet kapcsán kifejtette, hogy „a pénznek szolgálnia és nem kormányoznia kell.”

Az általa hirdetett eszmék megvalósítása érdekében a saját hatáskörében a Vatikán falain belül határozottan cselekszik. Kérlelhetetlenül le akar számolni a korrupcióval, ennek érdekében számos igazgatási és gazdasági reformot hajt végre. Legutóbb a botrányoktól hangos Vatikáni Bank, az IOR (Istituto per le Opere di Religione) felügyelőbizottságának cserélte le minden tagját egy bíboros kivételével. Februárban pedig egyfajta vatikáni szuperminisztériumot hozott létre, amely lényegében a Szentszék és a Vatikán állam pénzügyi tevékenységét írányítja majd, átalakítva ezzel azok gazdasági struktúráját.

Ferenc pápa arra a kérdésre, hogy miért nem beszél soha Európáról, a következőképpen reagált: „Nem beszéltem még sem Ázsiáról, sem Afrikáról, sem Európáról. Nem jött el még az alkalom, hogy Európáról beszéljek. De el fog jönni.” Várjuk.