Javult az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése

Öt helyet javított Magyarország tavalyhoz képest az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélésében a gazdasági szereplők körében – derül ki többek között a 2014-es igazságszolgáltatási eredménytáblából, amit kedden készül közzétenni a jogállami mechanizmusról szóló javaslataival együtt az Európai Bizottság. Egy másik felmérés szerint a magyarok az uniós átlagnál jobban bíznak a nemzeti igazságszolgáltatásban.

Idén másodszor teszi közzé a tagállamok igazságszolgáltatásának hatékonyságát, színvonalát és függetlenségét bírósági statisztikák és a gazdaság különböző szektorait képviselők megítélése alapján tükröző eredménytábláját, előreláthatóan kedden az Európai Bizottság. Magyarország értesüléseink szerint 2013-hoz képest öt hellyel lépett előre azon a Világgazdasági Fórum által készített listán, ami az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése szempontjából rangsorolja az EU tagállamait. Hazánk egy évvel ezelőtt még hátulról a hatodik volt a listán, mostanra azonban a 2014-es eredménytábla tanulsága szerint öt helyezést javított a pozícióján. A 144 országot magába foglaló globális listán pedig a tavalyi 72-ik helyről a 66-ra ugrott elő Magyarország.

Az igazságszolgáltatás függetlenségének mérése a bírói kar hatékonysága és munkájának színvonala mellett az egyik fő szempont, ami alapján az Európai Bizottság 2013 óta megpróbálja felmérni a tagállamok teljesítményét egy olyan területen, ahol számos szakértő szerint a dolog természete miatt nincs értelme és tudományos alapja sem az összehasonlításoknak.

Viviane Reding igazságügyi biztos a téma kényes természete miatt eleve a gazdaság oldaláról közelített a kérdéshez, arra hivatkozva, hogy a befektetők döntéseiben meghatározó szerepet játszik az igazságszolgáltatás hatékonysága, kiszámíthatósága és függetlensége. Brüsszel ezért a tagállamok többségének határozott rosszallása ellenére beillesztette az igazságszolgáltatási eredménytáblát az Európai Szemeszterbe (az EU féléves gazdaságpolitikai koordinációs ciklusába), tíz tagállamhoz, köztük Magyarországhoz is országspecifikus ajánlásokkal fordulva 2013-ban ezen a területen.

Az eredménytábla a gazdaság működését és a befektetéseket befolyásoló polgárjogi, kereskedelmi- és közigazgatási ügyek szempontjából veszi górcső alá a tagországok igazságszolgáltatását. Bár elsősorban az Európai Parlament fejt ki nyomást a Bizottságra, hogy más jogi területekre, így a büntetőjogra is terjessze ki az eredménytáblát, a testület, ha ezt nem is zárta ki kategorikusan a jövőben, eddig tartózkodott ettől. A 2013-as eredménytáblához képest ugyanakkor idén szélesítette és mélyítette is elemzését a Bizottság, a tavalyi 7 helyett 28 táblázatot közzé téve a tagállamok igazságszolgáltatásában uralkodó állapotokról.

Magyarország a mutatók többségét illetően már a 2013-as eredménytáblában is a tagállamok első harmadában foglalt helyet. A legrosszabb eredményt éppen abban a felmérésben érte el (hátulról a hatodik hely), amely a gazdaság különböző szektorait képviselők igazságszolgáltatás függetlenségéről alkotott véleményét tükrözte.

Viviane Reding tavaly márciusban ugyanakkor a BruxInfo kérdésére válaszolva annak a véleményének adott hangot, hogy ha frissebb trendeket (és nem 2010-es adatokat) tartalmazna az eredménytábla, akkor sokkal rosszabb lenne a helyzet. „Feltételezem, hogy ha most végeznék el a felmérést, az drámai mértékben romló trendet tükrözne. A trend nagyon aggasztó” – közölte 2013 tavaszán, kiemelve azt, hogy a Magyarországot az igazságszolgáltatás függetlensége szempontjából világviszonylatban 72-ik helyre tévő felmérés még a negyedik, 2013 eleji alkotmánymódosítás előtt készült. A 2014-es eredménytábla 2012-es adatokon alapul, de megfigyelők megjegyzik, hogy Reding (illetve a Bizottság) és a magyar kormány között 2011 végén kezdődtek a viták, elsőként a bírák korai nyugdíjazása miatt.

A 2014-es eredménytábla az előzőhez hasonlóan három fő indikátor alapján veszi górcső alá a tagállamok igazságszolgáltatási rendszereit. Ezek: a hatékonyság, a színvonal és a függetlenség. Mindegyik kategóriában külön al-mutatókat is szemügyre vettek.

A tavalyihoz hasonlóan az igazságszolgáltatás hatékonyságát illetően jónak mondható a magyar teljesítmény. A szerződő felek közötti vitás polgári és kereskedelmi perek sikeres lezárásához szükséges idő tekintetében hazánk például a harmadik helyet foglalja el Litvánia és Luxemburg után 100 nap alatti átlaggal. A közigazgatási természetű (jellemzően állampolgárok és a hivatalos szervek közötti) ügyek sikeres lezárásához szükséges idő az ötödik legrövidebb az EU-ban. A csődeljárások lezárásához szükséges idő tekintetében (arról az időről van szó, ami alatt a hitelezők hozzájutnak a kinnlevőségeikhez) viszont csak a 15-ik (tehát középmezőnyben van) Magyarország.

Ugyancsak a hatékonysághoz tartozik, hogy a magyar bíróságok több ügyet oldanak meg egy adott referencia időszak alatt, mint amennyit iktatnak (vagyis amennyi új ügy beérkezik). Ezen a téren például a hetedik legjobban teljesítő a magyar igazságszolgáltatás (a közigazgatási ügyeknél még ennél is jobb, 5-ik a helyezés).

A 100 lakosra jutó függőben lévő polgári jogi és kereskedelmi perek számát (amelyek tehát egy évnél hosszabb ideig is elhúzódnak) Magyarország a kilencedik helyen, tehát az első harmadban van (itt a minél alacsonyabb szám a jó eredmény), míg a függőben lévő közigazgatási ügyek száma az ötödik legalacsonyabb Magyarországon.

Ami az igazságszolgáltatás színvonalát illeti, a bíróságok tevékenységének nyomon követését biztosító mechanizmusok rendelkezésre állását illetően a hetedik helyet foglalja el az ország. Már tavaly is lehúzta a magyar igazságszolgáltatás teljesítményét az információs technológiák használata a bíróságok és a fel- és alperesek közötti kapcsolattartásban. Itt a helyezésünk 15-ik 2012-ben, míg az IT-rendszereknek az ügyek regisztrációjára és kezelésére való felhasználásának mértékét illetően csak a 21-ik pozíciót foglaljuk el.

Az alternatív vitarendezési lehetőségek terén Magyarország a középmezőnyben található (12-ik helyezés). Jobb a helyzet a bírák kötelező továbbképzését illetően, ahol az első harmadra jogosít fel a magyar igazságszolgáltatás teljesítménye. Kevésbé pozitív ugyanakkor a mérleg, ha a bírák uniós joggal összefüggő továbbképzéséről van szó (17-ik hely).

A bíróságok egy főre jutó költségvetése (euróban) szempontjából sem túl jó a helyzet, bár ebben nyilván szerepet játszik az ország GDP-je (17-ik hely). A bíróságok működésére fordított teljes kormányzati kiadásokat illetően (egy főre euróban) is a hátsó fertályban van Magyarország (hátulról az ötödik úgy, hogy van öt tagállam is, ahonnan nincs elérhető adat).

A 100 ezer lakosra jutó bírák létszámát illetően viszont a hatodik legmagasabb a magyar mutató és az ügyvédek számát tekintve is a középmezőnyben (a 12-ik helyen) tanyázunk.

2013-hoz hasonlóan az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélésében egyetlen táblázat készült, ami a Világgazdasági Fórum eredménytábláját tükrözi.

Egy másik, az európai igazságügyi térség jövőjéről készített bizottsági dokumentum mellékletében ugyanakkor felbukkan egy másik idevágó Eurobarométer felmérésen alapuló táblázat, ami arról tanúskodik, hogy a magyarok (itt nem a gazdasági szereplőkről, hanem a lakosságról van szó) az uniós átlagon felül bíznak saját igazságszolgáltatásukban.

Az EU28-ak átlaga 53 százalék, miközben Magyarországon a megkérdezettek 58 százaléka helyezi bizalmát az igazságszolgáltatásba, 39 százalék nem (és 3 százalék nem tudja). Ennél 11 tagországban nagyobb azoknak az aránya, akik bíznak az igazságszolgáltatásban. Viszont a 2004-ben és utána csatlakozott országok közül Magyarországon a legmagasabb az arány. Szlovéniában, Szlovákiában és Csehországban a megkérdezetteknek mindössze 24-25 százaléka bízik, 66-73 százalékuk viszont nem a bírói hatalomban.

Noha az eredménytábla lehetőséget ad az összehasonlításokra, a tagállamok igazságügyi miniszterei nemrég közleményükben kifejezetten óvták attól a Bizottságot, hogy a tagállamok közötti bármiféle rangsorolásra adjon lehetőséget az eredménytábla, továbbá nem lehetnek semmiféle jogi következményei. Viviane Reding állítólag a legutóbbi, március eleji tanácsülésen szóbeli tájékoztatást adott a minisztereknek az eredménytábláról, akik ilyen módon is kifejezésre juttatva rosszallásukat és egyet nem értésüket a művelettel, egyáltalán nem reagáltak. Mint ahogy a 2013-es igazságszolgáltatási eredménytáblának sem lett semmiféle utóélete, a Tanács egyáltalán nem tért vissza a kérdésre.

Diplomáciai források szerint a Tanács hideg elutasításával már előre jelezni kívánja a 2014 második felében hivatalba lépő új Bizottság és a leendő új igazságügyi biztos felé, hogy legszívesebben eltekintene az egész eredménytáblától, pláne attól, hogy annak eredményei az országspecifikus ajánlásokban is megjelenjenek.