Nem adja a kormány a rezsicsökkentést

A belső piac nem vezetett automatikusan a fogyasztói árak csökkenéséhez, és a szabályozott energiaárak kivezetésére csak akkor nyílik lehetőség, ha az EU-n belül végbemegy egy bizonyos árkiegyenlítődés –érvelt a rezsicsökkentés mellett az energiatanács keddi ülésén a magyar kormány képviselője. A V4-ek közös nyilatkozatban is kiemelték, hogy a tagállamokra tartozik azoknak az eszközöknek a megválasztása, amelyek megvédik a kiszolgáltatott fogyasztókat a magas gáz- és villanyszámlától.

Az uniós szabályok a tagállamokra osztják a kiszolgáltatott fogyasztókat a megfizethetetlenül magas energiaáraktól megvédő politikák és mechanizmusok meghatározását. „Magyarország indokoltnak tartja az árszabályozás fenntartását” – jelentette ki Kovács Pál a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára azon a keddi vitán, amit a tagállamok energiaügyi miniszterei tartottak az Európai Bizottság magas energiaárakról és azok okairól szóló januári közleményéről. A rezsicsökkentés mellett érvelő magyar álláspont abban a nyilatkozatban is több helyen felbukkan, amit a Visegrádi Négyek hoztak be közös álláspontként a Tanács elé a vitára.

Kovács Pál a nyilvános vitán elhangzott rövid felszólalásában hangsúlyozta, hogy a belső energiapiac nem vezetett automatikusan a fogyasztói árak csökkenéséhez, annak hatásai csak hosszabb távon, ráadásul tagállamonként eltérő módon jelentkezhetnek. A magyar kormány képviselője szerint ebből az következik, hogy a további piaci liberalizációnak a tagállami sajátosságoktól kell függenie. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon az uniós szabályokkal összhangban végrehajtott piacnyitás dacára növekedett a villamos energia és a földgáz kiskereskedelmi ára, és ezért a kormánynak – indoklása szerint – egyetemes szolgáltatási rendszert kellett létrehoznia, az árszabályozás eszközéhez nyúlva.

Kovács Pál úgy vélte, hogy a harmadik energialiberalizációs csomag megfelelő kereteket kínál arra a tagállamok számára, hogy saját illetékességükben a kiszolgáltatott ipari és háztartási fogyasztókat védő politikákat és mechanizmusokat dolgozzanak ki. Magyarország ezzel összefüggésben indokoltnak tartja az árszabályozás fenntartását. Aminek a kivezetését csak akkor tartja elképzelhetőnek, ha az energiaárak európai szinten megfelelő mértékben kiegyenlítődnek, illetve közelednek egymáshoz; létrejönnek az energiarendszerek közötti összeköttetések és diverzifikáltabbak lesznek az útvonalak és a források (a földgáz-ellátásban).

Eléggé hasonló üzenetet fogalmazott meg a V4-ek Budapest által koordinált közös álláspontja is, amely szerint a tagállamoknak meg kell engedni „azoknak a specifikus eszközöknek a megválasztását, amelyek révén megvédhetik a kiszolgáltatott fogyasztókat”. A visegrádiak teljes támogatásukról biztosítják az egységes energiapiac kiteljesítésének folyamatát, de azt is hangsúlyozzák, hogy az nem fog automatikusan a kiskereskedelmi árak csökkenéséhez vezetni. „Az egységes piac hatásai minden egyes tagállamban mások lesznek, és állami beavatkozást tehetnek szükségessé” – fogalmaznak a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar kormány képviselői.

A négy ország arra is figyelmezteti az EU-t, hogy ha a Bizottság által nemrég javasolt új, 2030-as időhorizontig terjedő klíma- és energiapolitikai keretet nem alakítják ki kellő körültekintéssel, az számottevő hatást gyakorol majd az energiaárakra. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az uniós átlag alatti GDP-vel rendelkező tagállamok végfelhasználói, de különösen háztartásai számára sokkal nagyobb terhet jelentenek a növekvő energiaárak.

„Ezért arra bátorítjuk a Bizottságot, hogy a jövőbeli éghajlati- és energiapolitikák kidolgozása során következetesen vegye figyelembe ezt a tagállamok közötti aránytalanságot” – szögezi le a közös nyilatkozat. A V4-ek arra kérik a Bizottságot, hogy készítsen hatástanulmányt a javasolt 2030-as klíma- és energiakeretnek az egyes tagállamokban az energiaárak alakulására gyakorolt hatásáról.

A visegrádiak a támogatási (főként a megújuló energiákra vonatkozó) rendszerek átalakítását is szükségesnek nevezik, és hangsúlyozzák, hogy az állami támogatási szabályoknak technológiai szempontból semlegesnek kell lenniük.

A vita során több, zömével új tagállam (így Bulgária és Románia), de Franciaország is azt mondta, hogy nem ért egyet az Európai Bizottsággal abban, hogy a piactorzító árszabályozás helyett szociálpolitikai intézkedésekkel kellene a kiszolgáltatott fogyasztók segítségére sietni. Mások, mint Ciprus, Dánia vagy Finnország viszont úgy vélte, hogy nem az energiaárakon keresztül kellene kezelni ezt a problémát.

Az Európai Bizottság is amellett érvel, hogy az árszabályozásnak csak térben és időben jól körülhatárolt, indokolt esetben van helye, de ez a kivétel semmiképp sem alkalmazható olyan kiterjesztően, a háztartások egészére, ahogy azt többek között a magyar kormány is gyakorolja. A rászoruló társadalmi csoportok számára Brüsszel szociális intézkedéseken keresztül biztosítaná a megfizethető villanyáramot és gázellátást.

Günther Oettinger, energiapolitikai biztos, aki tavaly júniusban levelet írt az árszabályozás valamilyen formáját alkalmazó 17 uniós tagállamnak, tárgyalásokat kezdeményezve a Bizottság szerint uniós jogot sértő gyakorlat fokozatos kivezetéséről, nem bocsátkozott vitába a hatósági árak fenntartása mellett kardoskodó tagállamokkal. Csupán utalt rá, hogy a kiskereskedelmi árak területén nem sikerült elérni a megfelelő célt, és a belső piacon egy előre történő lépést, két lépés hátra követ.

A biztos és több energiaügyi miniszter is ugyanakkor közvetve a kormányok pénzügyminisztereire hárította a felelősséget amiatt, hogy a nagyker árak csökkenése nem tükröződik a kiskereskedelmi árakon, részben azért, mert a végfelhasználók által fizetett villany és gázszámlának magas az adó- és az illetéktartalma. Mások a megújuló energiákkal kapcsolatos költségek lakossági fogyasztókra való áthárításában is felfedezni vélték a magas energiaárak okát.

Abban viszont mindenki egyetértett, hogy az USA-hoz és más országokhoz képest magas gáz- és villanyárak jelentős mértékben rontják az európai ipar versenyképességét és a munkahelyek megőrzését, ami ellen különböző eszközökkel, így a piaci verseny élénkítésével, a tagállami energiainfrastruktúrák egymással való összekötésével, az energiaellátás diverzifikálásával, vagy az energiahatékonyság növelésével kell felvenni a küzdelmet.