Magyarország elítélését javasolják

A luxemburgi Európai Bíróság főtanácsnoka szerint Jóri András adatvédelmi biztos megbízatásának idő előtti megszüntetésével Magyarország megsértette az uniós jogot. A főtanácsnok véleménye csupán iránymutatás, amely azonban nem köti a munkáját most kezdő bíróságot.

Az Európai Bizottság 2012 januárjában indított kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben az adatvédelmi biztosi poszt idő előtt megszüntetése, és egy új adatvédelmi hatóság létrehozása miatt. A magyar gyakorlatban 2012. január 1. előtt az adatvédelmi felügyelő hatóságot az adatvédelmi biztos jelentette, akinek a helyébe az említett időponttól kezdve a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság lépett. Ezzel egyidejűleg a hivatalban lévő adatvédelmi biztosnak, Jóri Andrásnak a megbízatása is véget ért, annak ellenére, hogy az rendes körülmények között 2008 szeptemberétől 2014 szeptemberéig tartott volna. A Hatóság élére pedig nem őt, hanem Péterfalvi Attilát nevezték ki.

A Bizottság akkori közlése szerint „az adatvédelmi biztos személyi függetlensége – beleértve a mandátuma alatti elmozdításának tilalmát – az uniós jog kiemelt követelménye. Az adatvédelmi biztosi hatóság átszervezése nem indok arra, hogy ettől a követelménytől bárki is eltérjen.” A brüsszeli testület az intézkedés visszavonására szólította fel Magyarországot, erre azonban nem került sor, minek után a Bizottság az ilyenkor szokásos módon az EU luxembourgi bíróságánál keresetet nyújtott be az alapszerződés megsértésének a vélelmezésével.

A bírósági eljárás kedden jutott abba fázisba, hogy a taláros testület ezen üggyel megbízott főtanácsnoka (Melchior Wathelet, belga) előterjesztette az ügyben megfogalmazott véleményét, amely végkövetkeztetésében Magyarországra nézve elmarasztaló döntést javasol a bíróságnak.

A bíróság közlése szerint Wathelet indítványában mindenekelőtt megállapította, hogy bár minden tagállamnak joga van az adatvédelem területén olyan intézményrendszert kialakítani, amelyet saját országában a legmegfelelőbbnek tart – következésképpen azt utóbb át is alakíthatja -, mindennek azonban az a feltétele, hogy az intézményrendszer kialakítása vagy utólagos átalakítása nem sértheti az irányelv szerinti adatvédelmi felügyelő hatóság „teljes függetlenségének” alapvető követelményét.

E hatóság függetlenségének elengedhetetlen előfeltétele egy előre meghatározott időtartamú megbízatás, illetve a hatóság vezetőjének elmozdíthatatlansága e megbízatási idő lejártáig, kivéve ha a megbízatás megszüntetését törvényben előre meghatározott, objektíve ellenőrizhető súlyos okok indokolják – folytatta érvelését a belga főtanácsnok. Whatelet mindezek kapcsán leszögezte: megítélése szerint Jóri Andrást a megbízatásának megszüntetésére vonatkozó korábbi magyar szabályozás megsértésével távolították el hivatalából, mivel esetében a megbízatás megszűnését kiváltó (magyar törvényben rögzített) okok egyike sem állt fenn.

A főtanácsnok emlékeztetett arra is, hogy az intézményi változtatások, még ha azokat alkotmányerejű törvények is vezetik be, nem veszélyeztethetik az uniós jogban támasztott, a „teljes függetlenséggel” kapcsolatos magasabb szintű kötelezettség hatékony érvényesülését. Így az ilyen változások tehát nem igazolhatják az adatvédelemi felügyelő hatóság megbízatásának idő előtti megszüntetését sem.

Végül a főtanácsnok elutasította Magyarország azon érvelését, miszerint a biztos a Hatóság elnökévé történő kinevezésére már csak azért sem kerülhetett sor, mert Jóri olyan nyilvános kijelentést tett, hogy ezt nem fogadná el. Ezzel kapcsolatban a főtanácsnok utalt arra, hogy azon kívül, hogy a sajtóban megjelent ilyen kijelentések jogilag nem értékelhetőek, Magyarország nem állította, hogy a szóban forgó tisztséget hivatalosan felajánlotta volna a biztosnak.

Mindezen körülmények között Melchior Wathelet főtanácsnok annak kimondását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy Magyarország az adatvédelmi felügyelő hatóság megbízatásának idő előtti megszüntetésével nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

A főtanácsnok véleménye nem köti a bíróságot, csupán pártatlan javaslatnak tekinthető, más kérdés, hogy azt a bíróság igen sok esetben követni is szokta, ami azonban nem szükségszerű. A luxembugi bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást, ítélethozásra a későbbiekben kerül majd sor.

Az európai bírósági eljárások értelmében, ha egy országot a végítéletben elmarasztalnak, az köteles a testület döntése értelmében módosítani korábbi intézkedéseit. Ha ezt továbbra is elmulasztja, az ügy újra a luxembourgi bírák elé kerül, akik ilyenkor tekintélyes pénzbírság kiszabásával sújthatják a renitens tagállamot. Mindez elviekben vonatkozhat az Ombudsman-ügyre is, ha és amennyiben a dosszié majd annak idején ilyen fázisba jutna.