Felgyorsulnak az események Berlusconi körül

Az olasz belpolitikai élet igen sűrű hetek elé néz novemberben: előrehozott jobboldali országos kongresszus, demokrata párti elnökjelölt-választó tanácskozás, plenáris szavazás Silvio Berlusconi szenátori tisztségéről, és nem utolsó sorban a 2014-es stabilitási törvény vitája a parlamentben.

Felpörögnek az események

Pár napja még sokan úgy gondolták, hogy a november a „fegyverkezéssel”, a végső csatákra, a december 8-i jobb- és baloldali pártkongresszusra, illetve a Berlusconi szenátori tisztségéről szóló plenáris szavazásra való felkészüléssel, a „csapatok” toborzásával fog telni. A Szenátus házszabályért felelős bizottságának október 30-i döntése azonban mindent megváltoztatott. Újabb bomba robbant. A bizottság úgy határozott, hogy a Silvio Berlusconi szenátori tisztségéről szóló plenáris szavazáson a szenátoroknak nyílt voksoláson kell dönteniük. A Szenátus házszabálya kimondja, hogy személyekről szóló döntések esetén titkos szavazást kell elrendelni. Minden korábbi hasonló esetben, parlamenti tisztség megvonásánál titkos szavazással döntöttek a plenáris ülésen. 

A bizottsági döntést követően még tovább nőtt a feszültség a jobboldali Szabadság Népe párton belül és az Enrico Letta vezette kormánnyal szemben, s még inkább megfogyatkozott a türelem Silvio Berlusconi részéről. A helyzetet csak fokozta, hogy a Szenátus Frakcióvezetők konferenciája döntött a plenáris szavazás időpontjáról, s azt a november 27-i ülés napirendjére tűzte.

A szenátusi események hatására Silvio Berlusconi bejelentette, hogy a Hajrá Olaszország a korábban december 8-ra összehívott országos tanácskozást már november 16-án megtartja. A döntés teljesen érthető, hiszen Berlusconinak még utolsó szenátusi megmérettetése előtt zárnia kell a jobboldal sorait, újból egységbe kell rendeznie pártját és támogatóit. Legalábbis meg kell próbálnia, s a jelek szerint minden erejével és energiájával ezen dolgozik. Új, fiatal, jól felkészült, kompetens embereket toboroz, a „meghallgatások” pedig gőzerővel zajlanak.

Van-e kiút Berlusconinak?

Kérdéses azonban, hogy sikerül-e Berlusconinak az, ami egyelőre inkább lehetetlennek, mint lehetségesnek tűnik: egyben tartania a pártját, hívják azt majd akár Szabadság Népének, akár Hajrá Olaszországnak. A siker kétséges, hiszen a Szabadság Népe párt azon része, amely a kormányt támogatja, rendületlenül kitart amellett, hogy Berlusconi személyes ügyét és a kormány sorsát egymástól függetlenül kell kezelni. Ezzel szemben a jobboldal vezére minden nyilvános megszólalásában kiemeli: „a Demokrata párt politikusai nem várhatják el a jobboldali szenátoroktól és képviselőktől, hogy továbbra is együttműködjenek azokkal, akik a törvényeket megsértve politikai gyilkosságot hajtanak végre, akik politikailag meggyilkolják a mérsékelt erők vezetőjét”. Berlusconi továbbá figyelmeztette pártjának minisztereit és a kormányt a végsőkig támogató parlamentereket, hogy ha ellentmondanak a választópolgároknak, semeddig sem jutnak el. A jobboldal vezére emlékeztetett: Gianfranco Fini sem ért el mást, csupán, hogy pár hétig az újságok címlapján szerepelt.

A baloldal saját harca

November második fele nem csupán a jobboldal számára lesz fontos: a Demokrata Párt november 24-én tartja országos tanácskozását, ahol döntenek a december 8-i nyílt elnökválasztás jelöltjeiről. Az országos tanácskozás döntését csak a párttagok befolyásolhatják; decemberben azonban minden választójoggal bíró polgár részt vehet a szavazáson, amelynek nagy esélyese a 38 éves firenzei polgármester, Matteo Renzi.

Parlamenti hadszíntér – 2014-es stabilitási törvény rekord mennyiségű módosító-indítványokkal

A pártok belső csatározásai a kongresszusokra való felkészülés mellett a parlamentben is helyet kapnak. A kormány által október 15-én elfogadott stabilitási törvényhez a Szenátusban 3093 módosító indítványt nyújtottak be. Ebből több mint 2000-et a kormánytöbbség politikusai jegyeznek. A Demokrata párt 992, míg a Szabadság népe 814 módosítót terjesztett elő. A rekord mennyiség nem csupán a pártok közti és a pártokon belüli egyet nem értést mutatja, hanem előrevetíti azt is, hogy a nyugodtnak semmiféleképpen sem nevezhető belpolitikai helyzetben igen hosszú és nehézkes lesz a stabilitási törvény parlamenti vitája.