Terhelt stratégiai partnerség: távolodik Portugáliától Angola?

Az elmúlt néhány nap mozgalmasnak bizonyult a portugál-angolai diplomáciai kapcsolatok terén. Eduardo dos Santos angolai elnök a két ország gyakran bonyolult és problémákkal terhes viszonyának újabb megnyilvánulásaként október 16-i beszédében elzárkózott a Portugáliával való viszony stratégiai szintre emelésétől. A két ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatai azonban mindenképpen stratégia keretet, de legalábbis szoros együttműködést predesztinálnak mindkét fél részéről, így felmerül a kérdés, mi állhat az agresszív, az angolai fél érdekeit sem feltétlenül tükröző üzenet hátterében. Elemzők mindenekelőtt az angolai elnök közvetlen környezetének gyanús portugáliai üzleteire mutatnak rá.

A portugál kormány mélységes megdöbbenésének adott hangot, miután José Eduardo dos Santos, Angola 1979 óta hivatalban lévő elnöke és az országot Portugáliától való függetlenné válása óta irányító MPLA (Movimento Popular de Libertação de Angola) első embere az angolai parlament ülésszakát megnyitó ún. Estado da Nação (a nemzet állapotát értékelő) beszédében kerek-perec kijelentette, hogy „a dolgok nem állnak jól Portugáliával”. Ugyanis – dos Santos szerint – a „jelenlegi politikai légkör” egyáltalán nem kedvező „a korábban bejelentett stratégiai partnerség felépítéséhez”. De vajon mi kivetnivalót talál dos Santos elnök a „politikai légkörben”, és mit értett „a politikai vezetés értetlenségén” mint az együttműködést megakadályozó tényezőn?

Portugáliának nem éri meg a zavarosban halászni

Elemzők leginkább arra gondolnak, hogy a portugál politikai vezetés egyszerűen nem érti meg, mennyire illetlen dolog az angolai elnök bennfentes ismerőseinek, tanácsadóinak, sőt, családtagjainak portugáliai befektetései után kutakodni. Márpedig a Portugál Köztársaság Államügyészsége (Procuradoria-Geral da República) komolyan érdeklődik többek között Manuel Vicente angolai alelnök (dos Santos lehetséges utóda) és Hélder Vieira Dias “Kopelipa” tábornok államminiszter (dos Santos fontos katonai és biztonsági tanácsadója) befektetései iránt, tekintve hogy nem eggyel kapcsolatban felmerült pénzmosás és egyéb bűncselekmények gyanúja. Sajtóértesülések szerint nem egy ilyen üzletben az elnök lánya, Isabel dos Santos is érintett lehet. Így valószínűnek tűnik a feltételezés, hogy az angolai államfő diplomatafülekkel már-már fenyegetőnek ható üzenetének hátterében a portugál hatóságok látómezejébe került befolyásos angolai körök nyomása áll.

Azt az angolai fél sem tagadja, hogy a biztosítékot a portugál állami szervek aktivitása verte ki, amelyeket viszont Luanda ellenséges „szurkapiszkaként” kíván feltüntetni, és álláspontja szerint az angolai befektetések portugáliai ellenőrzését azzal a céllal viszik túlzásba, hogy így akadályokat gördítsenek azok megvalósulása elé. Angola lisszaboni nagykövete, José Marcos Barriga az ügy kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a portugál gazdaság és befektetési lehetőségek iránt érdeklődő angolaiak legtöbbször igen bizalmatlan fogadtatásra találnak mintha „korrupt és bűnöző elemek” volnának. A nagykövet ugyanakkor a helyzet drámai élét tompítandó azt is leszögezte: „Angolának szüksége van Portugáliára, ugyanúgy, ahogy Portugáliának szüksége van Angolára.”

Bár a Portugál Államügyészség több ízben is elutasította az angolai érdekeltségek ellen folytatott eljárások felfüggesztését, Barriga nagykövet leszögezte, hogy az Angolában dolgozó portugál állampolgárokat (számukat a legtöbb becslés 150-200 ezerre teszi, ehhez hasonlóan jelentős számban csak a brazilok vannak jelen Angolában) és az ottani portugál befektetéseket nem fogja veszteség érni a két ország közötti súrlódások miatt. Különösen, hogy Barriga értékelése szerint az Angola és Portugália közötti partneri viszony leépítésében mindössze egy szűk lisszaboni elit érdekelt – ez utóbbival kapcsolatban sajnos nem szolgált bővebb felvilágosítással. Azt viszont elismerte, hogy hasonló negatív befolyással Luandában is számolni kell.

Kölcsönös függőségben

A nagykövet szavaival egybecsengően több portugál politikus, így Aníbal Cavaco Silva köztársasági elnök és a Pedro Passos Coelho vezette kormány több tagja is fontosnak tartotta kiemelni a két ország egymásra utaltságának mértékét és az együttműködés fontosságát. Lisszabonnak mindenképpen érdeke, hogy ne idegenítse el túlzottan Luandát, hiszen az európai recesszió egyik eminens áldozataként a portugál befektetőknek kifejezetten vonzó a növekvő pályán lévő angolai gazdaság – az új lendületet kapott olajkitermelésben való részvétel különösen kecsegtető a portugál vállalatok számára.

A gazdasági válság kezdete óta nagyarányú portugál munkaerő-áramlás is tapasztalható Angola irányába, hiszen az egykori gyarmat nyelvi nehézségek támasztása nélkül várja több fontos szektorba is a jól képzett munkaerőt. Az angolai-portugál együttműködés 2009-ben bejelentett „stratégiaivá” fejlesztése éppen amiatt lenne fontos, hogy a gyorsan egyre intenzívebbé váló gazdasági kapcsolatok, mindenekelőtt a két fél közötti befektetési tőke- és munkaerő-áramlás számára kiszámítható és biztos környezetet alakítsanak ki.

Egyelőre tehát semmiképpen nem tűnik úgy, hogy dos Santos szavait komoly „hadüzenetként” kellene értelmeznünk, hiszen az angolai és a portugál fél éppúgy meg van győződve a két ország egymásra utaltságának jelentős mértékéről és az együttműködés stratégiai fontosságáról, akár „stratégiai partnerségnek” keresztelik a jelenséget, akár nem. Az angolai elnök nem túl szívélyes üzenetére a portugál diplomácia finomabb válasz mellett döntött, amikor elsősorban Cavaco Silva jószolgálatára bízta, hogy simítsa el az ügyet. A portugál elnök ugyanis szívélyes kapcsolatokat ápol angolai homológjával, és a luandai politikai körökben is tiszteletnek örvend, ezt az előnyt pedig bizonyára sikerült kihasználnia a „félreértések” és „dezinformációk” tisztázására – így fogalmazott a riportereknek, akik az október 18-19-én Panamában zajló XXIII. Ibero-amerikai Csúcson kérdezték a portugál államfőt. Merthogy „amikor két ország kapcsolatai olyan intenzívek, mint Portugália és Angola esetében, néha előfordulnak félreértések”. Ha ezek a „félreértések” és az általuk keltett diplomáciai aktivitás nem is a két ország kapcsolataiban bekövetező gyökeres változást jelzik is előre, arra mindenképpen rámutatnak, mennyire komplex a viszonyrendszer egykori gyarmat és anyaországa között.