Etnikai alapú adatgyűjtésről vitáznak Franciaországban

Egy francia bíróság október 2-án elutasította azt a vádat, miszerint tizenhárom kisebbségi személy rendőri igazoltatása rasszista indíttatású cselekmény lett volna. Mindeközben jogi csoportok olyan rendszer bevezetését akarják elérni, amely figyelemmel kísérné az efféle rendőri ellenőrzéseket.

Francois Hollande francia elnök kampányígéretei között szerepelt az etnikai alapú profilalkotás felszámolása, azonban másfél évvel később alig változott valami az országban, ahol a rendőrök már szinte rutinszerűen az arab és fekete lakosokat állítják meg az utcákon, hogy igazoltassák őket.

„Harcolni fogok a rendőrség által alkalmazott faji alapú profilalkotás ellen, és célom egy olyan új eljárás létrehozása, amely biztosítja a polgárok jogainak védelmét” – hangoztatta a szocialista elnök, még mielőtt 2012 májusában megválasztották.

Most egy olyan javaslat látott napvilágot – hasonlót Manuel Valls belügyminiszter már 2012-ben elutasított –, amelyben a kisebbségek azt szeretnék elérni, hogy írásos feljegyzés készüljön arról, hogy a rendőrök mikor és miért állítják meg a lakosokat az utcán. A szóban forgó nyilvántartás lehetővé tenné a hatóságoknak, hogy figyelemmel kísérjék azon rendőrtisztek cselekedeteit, akik folyamatosan igazoltatják a polgárokat. Ugyanakkor ez a rendszer biztosítaná a lakosoknak azt – amennyiben úgy érzik etnikai hátterük miatt lettek igazoltatva –, hogy eljárást indítsanak a hatóságokkal szemben.

Az új módszer szerint két dokumentumra lenne szükség a rendőri igazoltatáshoz: egy a rendőrtisztnek, és egy a megállított lakosnak. A francia törvény alapján nem szerepelhetne a dokumentumban az egyén vallási, faji hovatartozásával kapcsolatos információ. Ehelyett a rendszer inkább egyfajta írásos adatbázis lenne, amely tartalmazná az ellenőrzött polgárok számát és az igazoltatás okát.

Október másodikán a tizenhárom kisebbségi által – faji alapú megkülönböztetés okán – benyújtott keresetet a bíróság elutasította, ezáltal helyet adva azon állami érvelésnek, miszerint a francia törvény alapján nem illegális a személyazonosság ellenőrzése. A törvényszék egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy annak a személynek, aki úgy véli, hogy számára sértő volt az igazoltatás, bizonyítania kell, hogy súlyos bűncselekmény történt. Az ügyvédek szerint ez azonban lehetetlen, hiszen nincsen kézzelfogható nyoma az igazoltatásoknak.

A bíróság döntésére reagálva Razzy Hammadi szocialista törvényhozó kiadott egy nyilatkozatot, amelyben ő is az írásos nyilvántartó rendszer felállítását sürgeti: „Minél hamarabb be kell vezetni Franciaország számára az új nyilvántartási eljárást a faji alapú profilalkotás elleni harchoz”.

„Mindeközben hallható azok elkeseredése, akik a megkülönböztetés áldozatai, és jól látható ezen gyakorlat következménye a lakosok és a rendőrtisztek kapcsolatának romlásában” – olvasható Hammadi közleményében.

A törvényhozó felszólította a francia kormányt: kezdjék el az elnök ígéretének megvalósítását azzal, hogy megindítják az ügy kivizsgálását a francia városokban.

A rendszer eredményessége más államokban

Hammadi szerint annak ellenére, hogy a rendszer komoly vitákat gerjeszt Franciaország-szerte, más országokban már bizonyítottan jól működik, és nem csupán az állampolgárok, de a rendőrök számára is előnyös. Nagy-Britanniában 1984-ben vezették be, emellett számos amerikai államban, Kanadában, és egy Madridhoz közeli spanyol városkában, Fuenlabradaban is olajozottan működik.

„Az eredmények kiemelkedően pozitívnak bizonyultak. A rendőrségről kialakított kép javult a polgárok szemében” – fogalmazott David Martin Abanadés fuenlabradai rendőrtiszt a France Inter francia rádiónak 2012 októberében.

Francia egyesületek egy csoportja, a „Stop Racial Profiling” (Állítsuk meg a faji profilalkotást) elnevezésű mozgalom három éve alakult azzal a reménnyel, hogy egy hasonló rendszer felállítása ugyanilyen hatással lenne Franciaországra.

„Nem az a célunk, hogy megszüntessük az utcai igazoltatásokat, mindössze véget akarunk vetni a diszkriminatív gyakorlatnak” – hangsúlyozta Sihame Assbague, a csoport szóvivője.

„Az etnikai alapú profilalkotás alkotmányellenes és törvénytelen. Az elmúlt három évben folyamatosan harcoltunk egy írásos nyilvántartó rendszer felállításáért; Dijon és Párizs városa külön felajánlotta, hogy önként tesztelné az eljárást” – tette hozzá Assbague.

A belügyminiszter állna a siker útjában?

Számos magas rangú francia politikus mind a bal-, mind a jobboldalról támogatná az írásos nyilvántartás bevezetését; a javaslat ennek ellenére zátonyra futhat Manuel Valls francia belügyminiszteren.

Tavaly szeptemberben ugyanis Valls – anélkül, hogy megvárta volna a francia emberi jogi szervezet jelentését – közölte: „egy ilyen intézkedést nagyon nehéz lenne bevezetni, mivel túl bürokratikus, nehezen kezelhető, továbbá nem összeegyeztethető a republikánus eszméinkkel.”

A belügyminiszter ezen kijelentése feldühítette a francia jogvédőket. Assbague szóvivő szerint a szocialista miniszter egy jobboldali rendőri szakszervezet mellé állt. „Az egyenlőség és igazságosság nyilvánvalóan nem tartoznak a miniszter úr prioritásai közé. Azonban népszerűsége miatt az elnök és a miniszterelnök hallgatnak rá” – tette hozzá.

Folytatódik a pereskedés

A kisebbségiek a bírósági ítélet ellenére nem tekintik lezártnak az ügyet, ügyvédeik már bejelentették fellebbezési szándékukat, amely alapján az eljárás akár az Emberi Jogok Európai Bíróságához is kerülhet.

Lanna Hollo – a pereket támogató Open Society Justice Initiative elnevezésű érdekképviseleti szervezet jogásza – nem sokkal az ítélethirdetés után kijelentette: „a döntés ellen fellebbezni fogunk.” A 13 összekapcsolódó egyéni polgári ügyben arab és fekete lakosok egyenként mintegy tízezer eurónyi kártérítést követeltek az államtól rendőri igazoltatás vagy motozás okán. A bíróság azonban úgy vélte, egyik férfi sem tudta kellően bizonyítani azt, hogy a megállításuk és személyazonosságuk ellenőrzése faji indíttatású lett volna.

„Az ítélet legnyilvánvalóbb következménye az, hogy a rendőrségnek ebben az országban joga van a diszkriminációhoz” – adott hangot felháborodásának Slim Ben Anchour ügyvéd. „Sőt, ez a döntés egyfajta biankó csekk, amely szerint a rendőrség megtorlás nélkül folytathatja továbbra ezt a gyakorlatot” – tette hozzá.

Létező jelenség a diszkrimináció?

Francia kutatók és az Open Society Justice 2009-es tanulmánya szerint a fekete és arab lakosokat nyolcszor nagyobb valószínűséggel állítják meg az utcákon, mint a fehér polgárokat.

Antirasszista csoportok úgy vélik, a nem fehér francia lakosok nap mint nap szembesülnek a diszkriminációval, amely megmutatkozik a munkakeresés során, a társadalomba való beilleszkedésben, vagy csupán egy szórakozóhelyre való bejutásban.

A Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet munkatársa, Susan Sunderland azt állítja, a bíróság de facto megerősítette, hogy Franciaország figyelmen kívül hagyhatja a nemzetközi normákat, mivel ítéletével azt üzeni: „az államnak mindig igaza van, a rendőrség pedig zöld utat kapott a diszkriminációhoz”.

Míg a rendőrségnek komoly szerepe van a közbiztonság és a közrend fenntartásában, Franciaországban az etnikai alapú adatgyűjtés, az emberek ilyen alapon történő kiválasztása is a gyakorlatuk része, amely valóban teret adhat a diszkriminációnak.