Elkészült az első ENSZ-jelentés az észak-koreai jogsértésekről

Múlt hét kedden megtette első beszámolóját az észak-koreai emberijog-sértéseket vizsgáló ENSZ-delegáció, amely Szöulban és Tokióban hallgatott ki a kommunista állam fogolytáboraiból megszökött menekülteket. A sokkoló történetek hatására a bizottság Phenjan elszámoltathatóságát és felelősségre vonását sürgeti. Észak-Korea tagadja a vádakat, Kína, Fehéroroszország és Szíria pedig a kommunista ország pártját fogja.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának internetes oldalán közölt beszámoló szerint megtette első jelentését az észak-koreai emberijog-sértéseket vizsgáló független ENSZ-delegáció, mely az elmúlt néhány hét folyamán Szöulban és Tokióban hallgatott ki a kommunista országból fogolytáboraiból megszökött menekülteket. A vizsgálóbizottság elnöke, az ausztrál Michael Kirby a sokkoló történetek hatására felszólította a nemzetközi közösséget arra, hogy további lépéseket tegyenek a Észak-Koreai, valamint a jogsértésekben érintett intézmények és hivatalnokok elszámoltathatása és felelősségre vonása érdekében. Phenjan tagadja a vádakat, de ellenbizonyítékot mindeddig nem szolgáltatott a vizsgálócsoport számára. Kína, Fehéroroszország és Szíria a kommunista ország pártját fogja.

A háromtagú ENSZ bizottság előtt a szökött rabok egyesével mesélték el az éveken át tartó éhezésről, kínzásokról, erőszakról és a generációkon átívelő kegyetlen büntetések tömkelegéről szóló szívbemarkoló történetüket. Sokan számoltak be azokról a szörnyűségekről, melyeket egy nyugati DVD megtekintéséért, vagy vallásosságuk leleplezéséért kellett elszenvedniük, de volt, aki arról mesélt, miként kényszerítették egy rabtársnőjét arra, hogy vödörbe fojtsa újszülött csecsemőjét. Egy korábban börtönőrként dolgozó észak-koreai férfi az ENSZ-bizottság előtt még inkább megerősítette a korábbi beszámolók hitelességét. Elmesélte, hogy a bírósági tárgyalás nélkül fogvatartott táborlakókat emberszámba se vették: kínzásuk vagy kivégzésük teljes egészében a fogva tartók szeszélyétől függött, mivel a rabok létezéséről szóló hivatalos feljegyzéseket már jóval a haláluk előtt megsemmisítették. „Arra voltak hivatottak, hogy meghaljanak a táborban, így nem tartottuk őket emberi lényeknek” – mondta.

Mivel a márciusban megalakult, egy-egy szerb, indonéz és ausztrál nyomozóból álló testület számára Észak-Korea nem engedélyezte az országba történő beutazást, így a bizottság az egykori „elítéltek” tanúvallomását kívánja felhasználni a kommunista állam elleni eljárásban. A kérdésre, hogy hihetőek-e ezek a vallomások, a vezető nyomozó, az ausztrál Michael Kirby ugyan fenntartását fejezte ki, de hangsúlyozta, hogy a rengeteg részletekbe menő vallomásból „sokkoló és szörnyű, de nagyon-nagyon részletes tanúságtétel” bontakozott ki. Phenjan ezeket a vallomásokat az „emberi söpredék” által tett rágalomnak, a vizsgálatot magát pedig a rendszerváltást kicsikarni próbáló politikai összeesküvésnek minősítette. Észak fő szövetségese, az emberi jogsértésekkel szintén gyakran vádolt Kína is arra figyelmeztetett, hogy a politikai vádaskodások ez idáig egyetlen országban sem segítették az emberi jogok betartását, sőt azok további konfrontációt eredményezhetnek, valamint alááshatják a nemzetközi emberi jogi együttműködés alapjait.

Bár Észak-Korea a vallomásokban szereplő fogolytáboroknak még a létezését is tagadja, műholdas felvételeken tisztán kivehetőek a nagy, körülkerített, tábor-szerű területek. Emberi jogvédő csoportok számításai szerint az ott bírósági tárgyalás nélkül, „átnevelés” céljából fogvatartott politikai elítéltek száma 120 ezer és 200 ezer között mozog. Dél-koreai aktivistacsoportok már hosszú évek óta próbálják mostanihoz hasonló bizonyítékokkal felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét az északi szomszédjuknál folyó embertelen állapotokra, és most is abban bíznak, hogy az ENSZ-nyomozás által végre nagyobb nyilvánossághoz is eljut majd a jogsértések híre. Annak ellenére ugyanis, hogy Észak-Korea nem tagja az emberiesség elleni bűncselekményekben eljáró Nemzetközi Büntetőbíróságnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa felkérheti a hágai testületet ezeknek a most már konkrét személyekhez is köthető nemzetközi bűncselekményeknek a kivizsgálására. Egyes elemzők ugyanakkor kevés reményt fűznek ehhez, szerintük a hatékony nemzetközi fellépés valószíntűlen.