Győzött az orosz medve

Az utóbbi időben minden nap változott az, hogyan viszonyulnak a nagyhatalmak a szíriai eseményekhez. A legnagyobb kérdés talán az, volt, hogy induljon-e katonai intervenció Asszad rezsime ellen. Az államok nagy része –Oroszországgal az élen- a katonai megoldás ellen foglalt állást, az Egyesült Államok Franciaország és Izrael támogatásával pedig a támadás mellett állt ki. A konfliktus két legnagyobb szószólójává Moszkva és Washington vállt, és úgy tűnik, az orosz vezetés javaslata győzött. A végleges megegyezés szerint Washington belement abba, hogy egyelőre biztosan nem támad. Amerikai részről most a leghangsúlyosabb követelés, hogy a megegyezés ellenőrizhető és kikényszeríthető legyen.

Asszad a napokban olyan bejelentést tett, amely megoldást jelenthet a nemzetközi politikai élet egyik legnagyobb aktuális problémájára: a lehetséges katonai intervencióra Szíriában. A szír elnök ugyanis elfogadta, hogy nemzetközi felügyelet alá helyezi vegyi arzenálját. A beavatkozás alapját az adta volna, hogy augusztus 21-én több mint ezer szír felkelő, köztük több száz gyerek vesztette életét egy gáztámadásban Damaszkusz külvárosában.

A vegyi fegyverek alkalmazását mindig retorzió követi, azonban a damaszkuszi eseményekben máig nem biztos egy nagyon fontos tényező: hogy ki vetette be a fegyvereket. Washington szerint nem kérdés, hogy az Asszad-rezsim a felelős. Moszkva azonban teljesen más állásponton van: szerintük bizonyos felkelő csoportok alkalmazták a mérgező gázokat, pont azért, hogy katonai reakciót provokáljanak ki szimpatizánsaiktól.

Nehezítette az ügyet, hogy a nemzetközi jog értelmében támadást csak önvédelem okán, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyásával lehet indítani. Az USA esetén önvédelemről egyáltalán nem lehetett szó, a Biztonsági Tanácsban pedig Oroszországnak is veto joga van, így szinte semmi esély nem lett volna a javaslat elfogadására. Már csak azért sem, mert az államok többsége is a békés megoldás mellett áll ki.

A politikai megoldás jegyében Moszkva néhány nappal ezelőtt javaslattal állt elő: az Asszad-rezsim nemzetközi felügyelet alá helyezi teljes vegyi arzenálját, majd csatlakozik egy vegyi fegyver ellenes nemzetközi szerződéshez. Ez esetben pedig indokolatlan a katonai beavatkozás. Szíria el is fogadta a javaslatot, azonban már előzetesen bejelentette feltételeit: az USA-nak fel kell hagynia a fenyegető magatartással, Moszkvának kell átvennie a fegyvereket, valamint szerződéses garanciát kér arra, hogy az átadás után nem éri támadás. A szír vezetés kiemelte, hogy a Szergej Lavrov orosz külügyminiszter által kidolgozott tervet nem az amerikai fenyegetés hatására, hanem orosz javaslatra fogadták el. 

A javaslat egyébként pont jól jött Obamának is, mivel a Kongresszus még ekkor is tárgyalta, jóvá hagyja-e a támadást. Az utóbbi időben pedig saját országán belül is nagyon sok ellenzője akad. Amikor elért hozzá a terv, időt kért annak megfontolására, és felfüggesztette a Kongresszusban az ügy vitatását. Korábban Obama azért, hogy elfogadtassa az amerikaiakkal is a támadás lehetőségét, nagyszabású televíziós kampányt indított, melynek részeként ő maga is elmondta egy videóban, mennyire fontos az intervenció, és hogy arra erkölcsi alapja és katonai ereje csakis az Egyesült Államoknak van.

A videóra való válaszként Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 11-én, szerdán a New York Times-on keresztül fordult az amerikaiakhoz –nem pedig az amerikai vezetéshez-, hogy felhívja figyelmüket, milyen veszélyekkel járna egy katonai beavatkozás. Szerinte az, hogy nincs jogalapja Washingtonnak a támadásra, eleve eldönti a kérdést. Ha az államok azt látják, hogy bármikor fel lehet rúgni a nemzetközi jogi normákat, elkezdenek fegyverkezni és bombákat szerezni saját védelmükre. Félő, hogy ezzel a háború átterjedhet a határokon túlra is és még nagyobb, nemzetközi konfliktus válna belőle. Kiemelte, hogy az ENSZ lényege a konszenzus, ezt nem lehet ilyen egyszerűen semmibe venni. Putyin azt írta, éppen ezért nem tartja Amerikát a demokrácia hazájának, hanem inkább egy olyan országnak, amelyik a „ha nem vagy velünk, ellenünk vagy” alapon gyárt koalíciókat, ehhez pedig minden erőszakos eszközt bevet. Részben Obama videójának folytatásaként hozzátette, hogy az amerikai nem egy kivételes nemzet, minden ember és közösség egyenlő.

Obama a helyzetből gyakorlatilag csak rosszul jöhetett ki: ha támadtak volna, azzal szinte az egész nemzetközi közösség ellenszenvét kivívják- nem beszélve a nemzetközi jog megsértéséből fakadó jogi következményekről. Ha viszont a békés megoldást választják, azzal gyakorlatilag Oroszország „győz”, hiszen Moszkváé volt az eredeti javaslat és szinte csak vele hajlandó együttműködni a szír vezetés. Hatalmas presztízsveszteség ez Washingtonnak éppen akkor, amikor egyébként is megrendülni látszik megkérdőjelezhetetlen tekintélye a nemzetközi porondon.

Oroszország viszont teljes győztesként jöhet ki a konfliktusból. A világ szemében most ő az, aki kiállt a demokratikus elvek mellett-melyeket elvileg mindenkinél jobban az Egyesült Államok képvisel. A vegyi fegyverek eltávolításában együttműködhet Szíriával, egyik legnagyobb szövetségesével a térségben. Irán is üdvözölte a békés megoldást, akivel így szintén szorosabbá válhatnak a politikai és gazdasági kapcsolatok. Ráadásul azzal, hogy a vegyi fegyverek ellenőrzés alá kerültek, nem juthatnak terroristák kezére. Néhány hete is Oroszországé volt az USA-val szembeni erkölcsi győzelem, amikor is a volt CIA és NSA alkalmazottat, Edward Snowdent többszöri felszólítás ellenére sem adták ki az Egyesült Államoknak, sőt, még ideiglenes tartózkodási engedélyt is adtak neki.

Valószínűleg mindez a későbbi amerikai-orosz kapcsolatokra is ki fog hatni. A Snowden-ügy után Obama visszamondta személyes találkozóját Putyinnal a szentpétervári G20 találkozón és az után Moszkvában. A két állam vezetői azóta sem folytattak megbeszélést, habár külügyminisztereik, az amerikai John Kerry és az orosz Szergej Lavrov napokig tárgyaltak Genfben Szíriáról.