Nyugdíjazási hullám az amerikai kormányzatnál

Nyugdíjazási hullám várható az idősebb amerikai szövetségi alkalmazottak körében, akik miután hosszabb ideig maradtak hivatalban a gazdasági recesszió miatt, most egyre nagyobb számban lépnek ki munkahelyeikről.

A kormányzati adatok szerint a költségvetési év végére majdnem kétszer annyi szövetségi kormányalkalmazott fog nyugdíjba vonulni, mint 2009-ben, amikor a nyugdíjba vonulások mélyponton voltak a gazdasági válság miatt. Ezzel a szövetségi adminisztráció körülbelül nyolcvanezer állása üresedik meg idén, ami a legnagyobb munkaerő-veszteség az elmúlt két évtizedben.

A folyamat ráadásul csak gyorsulni fog. 2000-ben körülbelül 94 ezer, hatvan éves vagy annál idősebb tisztviselő dolgozott a kormányzatnak, tavaly a számuk már elérte a 262 ezret. A szövetségi köztisztviselők átlagéletkora jelenleg 47 év, ami négy évvel több, mint a teljes (általánosságban is elöregedő) amerikai munkaerő átlagéletkora.

A nyugdíjba vonulások segítik ugyan lefaragni a szövetségi bérköltségeket, illetve a megtakarításokból a hivatalok felvehetnek fiatal szakértőket és technológiai fejlesztéseket is végrehajthatnak, azonban számos tisztviselőt nehéz lesz pótolni. Ilyenek a légiforgalmi irányítók, a szövetségi bírók és az atomfizikusok. Az előrejelzések szerint 2016-ra a köztisztviselők közel harmada – köztük a felső vezetők majdnem fele – nyugdíjba vonulhat majd, ami komoly kihívás elé állítja az adminisztrációt.

Nincs kötelező nyugdíjkorhatár a legtöbb szövetségi köztisztviselő számára, de a kongresszus által három éve befagyasztott bérek és a tisztviselői munka hatékonyságának folyamatos kétpárti megkérdőjelezése, nem marasztalja a visszavonulni szándékozó idősebb hivatalnokokat. A növekvő nyugdíj-megtakarítások és a válságból „felépült” tőzsdék is a távozásra ösztönöznek, akárcsak a hanyatló munkahelyi morál, a költségvetési megszorítások következtében bevezetett szabadságolások, az alkalmatlan politikai kinevezettek miatti frusztráció, illetve az általános társadalmi megvetés a szövetségi tisztviselők iránt.

Harmincnyolc év után vonult például vissza a Mezőgazdasági Minisztériumból a hatvan éves Richard Swensen, aki úgy nyilatkozott, hogy kiábrándult és belefáradt a „bürokrata ökölcsapásokba”. A kiábrándultság azonban a fiatal tisztviselőknél sem ritka jelenség, ami súlyosbítja a problémát, mivel a fiatalok sem félnek otthagyni a kormányzati állásokat.

A probléma a légiforgalmi irányítóknál a legsürgetőbb, mivel ők maximum 56 éves korukig dolgozhatnak. Ronald Reagan elnök 1981-ben rúgott ki tizenegyezer légiforgalmi irányítót, mert felszólítása ellenére sem hagytak fel sztrájkjukkal. A helyükre felvett új munkaerő fele fogja elérni a közeljövőben a nyugdíjkorhatárt. A Szövetségi Légügyi Hatóság már megkezdte a toborzást, de maga a képzés is legkevesebb három évig tart.

A tömeges nyugdíjba vonulások okozta probléma kezelésére nincsen kormányzati szintű terv, de az egyes hivatalok kidolgozhatják a sajátjukat. A szakértők szerint megoldás lehet, ha a már meglévő és az új munkaerő képzését prioritássá teszik, vagy kampányt indítanak a munkaerő-felvétel érdekében, mint a NASA tette. Az is segítséget jelenthet, hogy a kongresszus a szabályozást követően, elérhetővé teheti a „fokozatos nyugdíjazás” lehetőségét a szövetségi hivatalnokok számára, melynek keretében a nyugdíjba vonulók félmunkaidőben, részleges járadék fejében tovább foglalkoztathatók, ha vállalják az újoncok képzését és mentorálását.