Fokozott védelem alatt az észak-kanadai erdők

Veszélyben van a tajga hatamas erdőterülete? Kutatók egy csoportja szerint igen, amennyiben nem sikerül összehangolni az érintett szektorok érdekeit. A különleges élővilággal rendelkező terület megóvása és az ott élő őslakos népesség megélhetésének biztosítása is fontos szempont. Cél a fenntartható fejlődés megvalósítása, ami nem precedens nélküli Kanadában.

Egy 23 fős nemzetközi kutatócsoport hívta fel Ottawa és a tartományi kormányok figyelmét az északi erdők veszélyeztetettségére. Jelenleg Kanada erdeinek 10 százaléka áll különleges, állami védelem alatt. A tudósok szerint ezt a védelmet kell kiterjeszteni, mégpedig az erdők 50 százalékára. Az írásos javaslatot egy nemzetközi kongresszuson mutatták be Baltimore-ban. Az állami védelem célja elsősorban a megőrzés, a konzerváció: biztosítani a területen található különleges és egyedi flóra és fauna, valamint a vízkészletek megőrzését. A kutatók emlékeztetnek, hogy ezek kulcsfontosságúak a globális ökológiai egyensúly fenntartásához. A fő veszélyt az indusztrializáció és a Kanadában oly fontos és hagyományos fakitermelés jelenti.

Az észak-kanadai erdősáv a tajga övezetben húzódik végig az országon Labradortól egészen az alaszkai határig. Összesen 5,8 millió négyzetkilométernyi zöld sáv, amely érinti majdnem az összes tartomány északi részét és az északi területek (Nunavut, Northwest Territories, Yukon) déli részét. Ez a világ egyik legnagyobb intakt erdőterülete az Amazonas mentén található őserdőkkel és a szibériai erdőségekkel együtt, jelentősége felbecsülhetetlen. E területen található a Föld legnagyobb széntartaléka, valamint bolygónk legnagyobb felszíni édesvízkészlete. Számos madárfaj fészekrakó helye. Olyan állatok honosak itt és alkotnak számottevő populációt mint a szürkemedve (grizzly), hiúz, rénszarvas, rozsomák – csak a jelentősebbeket említve. Nem utolsó sorban számos bennszülött közösség is él ezen a területen, akiknek nem csak környezetüket és megélhetésüket, de kultúrájuk szerves részét is képezi az erdő.

A szerzők szerint eddig mintegy 730 ezer négyzetkilométenyi területen hagyott nyomot az emberi beavatkozás. Olaj- és gázlelőhelyek feltárása, bányászat és a fakitermelés jelentik a legfőbb problémát. Az indusztrializáció következtében egyes őshonos állatok már a veszélyeztetett fajok közé sorolhatók. A természetbe való beavatkozás jelentős hatást gyakorol a klímaváltozásra is. 2011-ben Kanada fektette a legtöbb pénzt az ásványi anyagok feltárásába. E befektetések zöme érintette az észak-kanadai erdőket.

A kutatók mindazonáltal elismerik az iparosítás szükségességét is, hiszen nem szabad figyelmen kívül hagyni az itt élő emberek igényeit sem. Legtöbbjüknek ugyanis pont az erdőgazdálkodás és a bányászat jelenti a fő megélhetési forrást. A kanadai őslakosság mintegy 80 százaléka él az érintett területen. (Az őslakos népesség megmaradása különösen fontos szerepet tölt be az ottawai kormányok politikájában.) Dr. Jeff Wells, a Boreal Songbird Initiative non-profit szervezet tagja és a fent említett tanulmány egyik szerzője szerint megvalósítható a természet megőrzése és a térség gazdasági fejlesztése is.

Vajon valóban lehetséges a környezetvédelem és az iparosítás összehangolása? A Kanadában több helyen működő példa szerint igen. Ontario és Quebec már korábban tartományi védelem alá helyezte az északi erdők 50 százalékát, Manitobában pedig napirenden van egy hasonló törvény megszavazása. Az őslakos közösségek pedig az erdőhasználat mellett eddig is komolyan vették környezetük megóvását, olyan üzemeket műküdtetve, melyek lehetővé teszik a kiegyensúlyozott környezetgazdálkodást. A velük való konstruktív együttműködés kiemelt fontosságú a kérdés sikeres rendezéséhez. Dr. Wells hozzáfűzte, hogy több vállalat is pozitívan áll hozzá a tajga erdeinek megőrzéséhez, több fakitermelő cég vezetője is a fenntartható fejlődés elkötelezett híve. Különféle szerződések eddig is köttettek, de most a kérdés átfogó rendezésére lesz szükség. A kutatók remélik, hogy tanulmányuk felkelti az érintett felek figyelmét.