Le akarják váltani az oligarcha kormányt

Alig alakult meg, máris bukás fenyegeti az új bolgár kormányt. Országszerte tüntetnek oligarchabarát politikája ellen. A szocialista-török-szélsőjobboldali kormánykoalíciót belülről és kívülről is támadják arrogáns lépései miatt. Az Európai Unió egyik legszegényebb államában az év eleje óta növekvő feszültség uralkodik és a közeljövőben akár ismét előrehozott parlamenti választásokra lehet számítani.

Oresarszki-kabinet helyett (Oligarh)szki-kabinet

Szófia központjában napok óta dühös fiatalok gyülekeznek és követelik a májusban megalakult Oresarszki-kabinet lemondását. A parlament előtt összegyűlt 20 ezres tömeg a „maffia”; „vörös szemetek”; „oligarchák takarodjatok” jelszavakkal tüntet és követeli a Szergej Sztanisev vezette Bolgár Szocialista Párt (BSzP), a török-liberális Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) és a szélsőjobboldali Ataka által támogatott, „szakértőként” reklámozott kormány lemondását. A tüntetések szikráját az váltotta ki, hogy Bulgária egyik legbefolyásosabb alvilági szereplőjét, Deljan Peevszkit kívánták jelölni a Nemzetbiztonsági Ügynökség (DANSz) élére. Mint előző elemzésünkben is írtuk, a döntés maga csak a jéghegy csúcsa volt – Bulgáriában a főhatalmat nem a parlament vagy más állami szerv birtokolja, hanem néhány gazdasági (sok bolgár forrás szerint: oligarchikus) csoportosulás.

Bolgár elemzők szerint két nagy erőcentrum alakult ki – a TIM és a Korporatív Kereskedelmi Bank (KTB) – amelyek teljhatalommal rendelkeznek a parlamenti pártoknál és más állami szerveknél. Egyes bolgár források szerint a KTB öt miniszter kinevezéséről döntött – a belügy-, a pénzügy-, befektetésügyi, a regionálisfejlesztésekért felelős és a gazdasági miniszter is a gyanús pénzügyi vállalat köréből érkezett a kabinetbe. Sok bolgár szavazó becsapottnak érzi magát, ugyanis a 2013 februárjában kezdődött tüntetéseknek éppen az volt a célja, hogy eltávolítsa az ország éléről az 1990-es évek óta irányító politikai nomenklatúrát. A rendszerváltás utáni bolgár belpolitika leginkább jellemző vonása éppen az volt, hogy minden egyes kormány idején megerősödött egy-egy gazdasági erőcsoport (sok bolgár szerint maffiacsoportosulás), amely kezébe vette az állam irányítását.

A 2000-es évek óta egy kormányciklusokon átívelő erőmegőrzési folyamat zajlott le, amely során egyes csoportosulások az összes vezető párton belül kialakították lobbi csoportjaikat, s ezáltal nem kellett négy évenként átadni az ország tényleges irányítását.

Elgondolkodtató például, hogy az új kormány, azt követően, hogy a választási kampányban bőszen hangoztatta első lépésként a szociális reformokat, mégis a nemzetbiztonsági törvényt módosította és a kulcsfontosságú pozíciókba kétes múlttal rendelkező személyeket ültetett. A bolgár politika leginkább egy bábura hasonlít, amelyet láthatatlan szálakon a parlament mögött álló erőcsoport mozgat és irányít. Ki kell emelni Ahmed Dogan nevét– a DPSz török párt valódi vezetője (jelen pillanatban formálisan jobbkeze, Ljutvi Mesztan irányítja a török érdekeket legkevésbé sem képviselő kisebbségi szervezetet) kénye kedvére befolyásolja az egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülő szocialista pártot. Dogan sarokba szorította Sztanisevet (aki egyben az Európai Szocialista Párt vezetője is) – a szocialisták májusban választhattak, hogy vagy teljesítik Dogan és oligarcha köre követeléseit (a gazdasági irányításon túl az erőszakszervezetek irányításának átadását) vagy nem alakíthatnak kormányt.

A hárompárti koalíció egyre kevésbé tudja koordinálni és szinkronizálni politikai tetteit – erre utal, hogy Volen Sziderov Ataka-elnök egymaga meghiúsította a Roszen Plevneliev által összehívott Nemzetbiztonsági Tanács–ülést. Az államfő felkérte a négy parlamenti párt vezetőjét és több magas rangú állami vezetőt, hogy kivizsgálják a kialakult válságos helyzetet. A napokban Deljan Peevszki és médiabirodalma kollektív lejárató kampányt indított Plevneliev ellen állítólagos ciprusi offshore vállalkozásai miatt. Több (a bolgár körülményekhez és viszonyokhoz mérten) függetlennek nevezhető hírportál kiderítette, hogy a Plevneliev elleni támadás koholt vádakra épül. Az államfő Peevszki kinevezését követően megvonta bizalmát az Oresarszki-kormánytól és ezzel a lépésével kivívta a szocialista és török érdekeltségű oligarcha Peevszki és köre ellenszenvét. A Nemzetbiztonsági Tanács ülésén Sziderov „egyszemélyes műsor” keretén belül támadta az államfőt – a hazai és nemzetközi közvélemény egyértelműen a szélsőjobboldali párt izolációját követelte a szocialista-török politikusoktól.

Az egyik kínos probléma Sztanisev és szocialista pártja előtt az, hogy miképpen határolódjon el az EU- és multiellenes Atakától anélkül, hogy elveszítené annak parlamenti támogatását. Az Ataka jelenleg rendkívüli veszteségeket szenved el, a lakosság nyíltan próbálja kirekeszteni a folyamatokból a nacionalistákat (a tüntetők elindították az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „Ignore Volen” internes kampányt a szélsőjobboldali politikus ellen). Manapság Ataka-szimpatizánsnak lenni kínos. Az egyik bolgár TV-csatorna kiderítette, hogy a párt napi 30 levát fizet erős- és izmos fiataloknak, hogy ácsorogjanak a pártszékház előtt – ezzel vélhetően félelmet próbálnak kelteni a tüntetőkben. Amíg a külföldi média egyre nagyobb figyelmet szentel az Atakának, addig népszerűsége zuhanórepülésben van – egy felmérés szerint a tüntetések végére akár szavazóbázisának 80 százalékát is elveszítheti.

A tüntetők

A tüntetések résztvevői sok szempontból különböznek azoktól, akik februárban az utcákra vonultak a magas energiaárak miatt. A mostani megmozdulásokon a középosztály vonult az utcára, az a fiatal, jól képzett, a rendszerváltás után szocializálódott lakossági réteg, amely megunta a maffiát, a korrupciót és az oligarchikus viszonyokat. Amit nem tudnak felfogni a szocialisták (és alapvetően az összes parlamenti, „maffiához közeli” párt), hogy ez nem ugyanaz a szervezett tüntetéshullám, mint az 1990-es éveket jellemző megmozdulások sorozata. A jelenlegi demonstrációkat nem valamelyik párt vagy szakszervezet szervezte, hanem az emberek maguk küldik egymásnak Facebookon és Twitteren a következő demonstrációk időpontjának és helyszínének pontos adatait.

A maffia kezében van a közpénz és a hagyományos média, ugyanakkor nem tudják korlátozni a közösségi hálókat. Habár történnek kísérletek az online média irányítására is– Peevszki és médiabirodalma számtalan bulvár hírportált birtokol – viszont azok szavahihetőségét a fiatal értelmiségi osztály elutasítja. A legnagyobb aggályt a tüntetések jövőjét illetően az jelenti, hogy a legszegényebb és kevésbé művelt rétegek továbbra is vakon hisznek a „parlamentbe bezárkózott” pártoknak. Erre legjobb példa a török DPSz – megalakulása óta a török szavazóbázis adta alapját, viszont soha nem képviselte a tényleges török érdekeket Bulgáriában. A DPSz ugyan nem tekinthető teljes mértékben a török etnikum pártjának, hiszen az utóbbi években az kivándorolt török szavazóbázist sikeresen pótolták cigányokkal (így két etnikumot képviselő párt lett), viszont az általuk kezdeményezett döntések sokkal inkább egy szűk oligarcha körnek kedveznek, mintsem a kb. 1 milliós török- és cigány kisebbségnek.

A DPSz szavazóbázisa a tüntetések ellenére is hatékonyan összezár a számtalan botránytól övezet párt mögött. A török párt korrupt és uram-bátyám jellegét jól szemlélteti, hogy az általuk támogatott miniszterek és miniszter-helyettesek névsorában sok gyanús nevet is találhatunk. Többek között ismét miniszter-helyettesnek nevezték ki azt a Bjurhan Abazovot, aki a korábbi szocialista-liberális kabinetben több olyan telekcsere botrányba is belekeveredett, amelyek következtében jelentős kár érte az államot. Aligha fog változni a legszegényebb bolgár társadalmi rétegek soraiban tengődő törökök helyzete, amíg a DPSz-re adják voksukat – ám addig nem juthatnak el a szakítást jelentő elhatározásig, amíg Ahmed Dogan és szűk köre folyamatosan zsarolja őket az állami kasszából érkező támogatások megvonásának fenyegetésével.

Arrogancia

A szocialista-török többség olyan mértékben megfeledkezni látszik arról, hogy a bolgár állampolgárnak is lehet önálló véleménye (legalább is az 1990 után felnőtt generációknak), hogy a legnagyobb arroganciával társadalmilag rendkívül ellenszenves szereplőket magas tisztségekbe neveztek ki. Guiness-rekordot döntött például Ivan Ivanov, akit alig neveztek ki külügyminiszter-helyettesnek és azt követően 4 óra leforgása alatt menesztették is a pozíciójából. Hogy mi váltotta ki a világ leggyorsabb menesztését? Kiderült, Ivanov az 1990-es években az egyik leghírhedtebb maffiatípusú vállalkozásnak, a SzIK-nek volt az egyik regionális vezetője.

„A technológia ma létrehozta az internetes lumpeneket. Minden ellen tüntetnek, lehet már az ellen is tüntetni fognak, hogy léteznek…” – Hriszto Monov szocialista képviselő ezekkel a szavakkal illette a főváros központjában, immáron több mint egy hete tüntető többezres tömeget. Szavai természetesen heves indulatokat váltottak ki a bolgár lakosság körében, amelynek 80 százaléka támogatja a tüntetők követeléseit. A szocialista képviselő azon akadt ki, hogy az alig pár hete alakult kormány lemondását követelik a tüntetők.

Reálisan nézve aligha van indoka a meglepetésre Monovnak – a 2009-ben megbukott szocialista-török oligarchia anélkül, hogy nyert volna az előrehozott választásokon, úgy kormányoz, hogy közben a szélsőjobboldal támogatására hagyatkozik. Sokan úgy vélik, hogy egy ilyen kormány ellen a művelt ember természetes reakcióként tüntetni fog. A jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) ellenzékből figyeli a helyzetet, ugyanakkor aligha tudnak a tüntetésekben kifejezésre jutó lakossági elégedetlenségből profitálni Bojko Boriszovék. A GERB-et nem kívánják visszahozni az ország élére, ám ezáltal feltehetik maguknak a bolgárok azt a kérdést, hogy akkor ki vezesse az országot. Erre a kérdésre addig nem kaphatunk értelmes választ, amíg oligarcha csoportok irányítják a bolgár állami pénzek elosztását.

Hosszú évek szükségesek ahhoz, hogy kikopjanak a bolgár politikai rendszerből a Deljan Peevszkihez hasonló (és őket támogató) személyek, illetve, akik megtestesítik a bolgár oligarchiát.

Milanov Viktor

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »