Svájc sem kér a bevándorlókból

Svájc nem egészen 3000 főben határozta meg azok számát, akik az egykori keleti blokk országaiból érkezve tartósan megvethetik a lábukat az alpesi országban. A korlátozás 2012 óta él, az idén áprilisban esedékes felülvizsgálata akár az EU egészére is kiterjesztheti azt. Az egyre növekvő számú bevándorló integrálása a társadalom nagy részének ellenállásába ütközik, akiket félelemmel tölt el a munkanélküliség növekedése. A szakszervezetek és egyéb üzleti érdekképviseleti szervek viszont a svájci gazdaság versenyképességét látják veszélyeztetve, ha az nem jut megfelelő munkaerő-utánpótláshoz. A vita megosztja a társadalmat és árnyékot vet az EU-val való viszonyra.

Nagy-Britannia után most Svájc is a korlátozások további szigorítását helyezte kilátásba az EU-ból érkező bevándorlók számát illetően. A svájci koalíciós kormány várhatóan az elkövetkező hónap folyamán dönt annak kapcsán, hogy a tervezett szigorítások az EU minden polgárát érintsék, avagy azok csak az újonnan csatlakozottakra vonatkozó rendelkezések meghosszabbítására terjedjenek ki

Szamárpadban

A svájci Szövetségi Tanács (az ország legfőbb végrehajtó testülete) 2012 áprilisában fogadata el a 2004-ben csatlakozott nyolc kelet-európai országra vonatkozó, a munkaerő beáramlását szabályozott keretek közé szorítani igyekvő kvótát. A döntés értelmében a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország, valamint Észtország, Lettország és Litvánia állampolgárai számára kiadható, úgynevezett B kategóriás tartózkodási engedélyek számát 2179 darabban határozták meg. A B kategóriás tartózkodási engedélyek fennálló munkaviszonyhoz kötöttek és minimum öt éves tartózkodást tesznek lehetővé. A korlátozás nem érintette az átmeneti tartózkodási engedélyek körét, valamint az EU-tizenötök állampolgárait. Az EU-val kötött egyezmény értelmében a korlátozások legkésőbb 2014-ig maradhatnak érvényben.

A Swissino.ch internetes hírportálon közzétett adatok alapján – a diszkriminatívnak tetsző döntést megelőző időszakban – 2011 májusa és 2012 áprilisa között közel 6000, B kategóriás tartózkodási engedélyt adtak ki az említett nyolc kelet-európai országból érkezők számára. Ezzel szemben a nehéz gazdasági körülmények miatt magas munkanélküliséggel küzdő, de az EU-15-ökbe tartozó Portugáliából, Spanyolországból és Olaszországból hozzávetőlegesen 18600 fő vándorolt be az alpesi országba 2011 első felében.

Változó trendek

Svájc hagyományosan a bevándorlók által kedvelt célországnak számít: a szinte már fogalommá vált svájci életszínvonal egyéni megteremtésének reménye sokakat késztetett hazájuk elhagyására. A bevándorlási hullám az 1960-as években érte el csúcspontját, ekkor még a különböző kvalifikációval rendelkező álláskeresők elengedhetetlenek voltak a svájci gazdaság elrugaszkodásához.

A trend mára jelentősen megváltozott: a magasan képzett jelentkezőket már a svájci munkaerőpiac sem képes felvenni. Svájc sem marad ugyanis érintetlen az Európában elhúzódó válságtól: a növekvő munkanélküliségtől leginkább a bankszektor és építőipar szenved.

„Az 1960-as évek bevándorlóira valóban nagy szüksége volt a svájci gazdaságnak. De ma már nem ez a helyzet. Sőt, a nyitott határok egyre inkább kezdik aggasztani a svájciakat” – nyilatkozta Antonio Vega, egy neuchâteli munkaközvetítő-ügynökség vezetője 2012-ben, a korlátozás bevezetése kapcsán.

Svájc népszerűsége azonban töretlen, amit a bevándorlási statisztikák adatai híven vissza is adnak. A 2013. év januárjára vonatkozó adatok plusz 32 százalékos növekedést mutatnak éppen a korlátozás hatálya alá nem eső 17 európai országban az előző év januárjához képest.

Húzd meg, ereszd meg

A korlátozás meghosszabbítása mellett érvelők éppen a munkahelyvédelemre hivatkoznak, ezzel is rájátszva a svájciak bevándorlásellenes érzelmeire, amelyeket az utóbbi években amúgy sem nehéz feltüzelni. Éppen 2014-ben lesz esedékes a jobboldali radikális Svájci Néppárt által kezdeményezett népszavazás, amely a tömeges bevándorlás megakadályozását célozza meg.

A legutóbbi, bevándorlásról szóló jelentések hatására a Szövetségi Tanács gazdasági ügyekért felelős tagja, Johann Schneider-Ammann késznek mutatkozik a korlátozás hatályának meghosszabbítására. Ebbéli törekvésében három minisztertársa is támogatja, így a hét állandó taggal bíró Szövetségi Tanácsban többségbe kerültek a klauzúla megtartásának hívei. Egybehangzó véleményük szerint nem létezik hatékonyabb eszköz a bevándorlás féken tartására.

A klauzúla prolongálásával azonban éppen az ország gazdasági teljesítőképességét ássák alá, vélik egybehangzóan az ügyben egy platformra került baloldali pártok és az amúgy polgári körökhöz kötődő szakszervezetek. Az utóbbiakat tömörítő Economiesuisse véleménye szerint a tiltásnak kevés kihatása lenne magára a bevándorlásra, viszont jelentősen aláásná az Európai Unióval való bilaterális kapcsolatokat, ami végtére is nem áll a svájci vállalatok érdekében, tudósított a zürichi illetékességű Tagesanzeiger

Belső megosztottság

A szintén Zürich-kantonbéli Schneider-Ammann gazdasági miniszter és az Economiesuisse közötti nézeteltérés kidomborítja a politika világa illetve a gazdasági racionalitás közötti ellentéteket. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, Gerhard Pfister „politikusabb” hozzáállásra bíztatta a szakszervezeteket.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy a korlátozást ellenzők táborát éppen Schneider-Ammann párttársa, a külügyekért felelős liberális Didier Burkhalter vezeti. A Svájcban hagyományosan erős jogkörökkel bíró kantonok sem egységesek a kérdésben. A bevándorlás korlátozásának 2012-es bevezetését akkor a 26-ból 17 kanton ellenezte, élükön az olasz nyelvű Ticinóval, ahol kifejezetten magas az olaszországi bevándorlók száma. A közös állásfoglaláshoz szükséges 18 szavat azonban a kantonok legutóbbi, március 22-én tartott konferenciáján sem született meg.

Bár a svájci alkotmány széleskörű lehetőséget nyújt a kantonok kormányai számára a szövetségi külpolitika alakításában, az EU-val kötött egyezmény, nemzetközi szerződés lévén a Szövetségi Tanács illetékességébe tartozik, ezért ez a testület hivatott dönteni az ügyben. Ebben a helyzetben, a kantonok egyértelmű állásfoglalása hiányában Burkhalter csak két szociáldemokrata minisztertársára számíthat, így egy esetleges többségi elv mentén, 4:3 arányban meghozott döntés a külügyminiszter kudarcával végződne.

Se veled, se nélküled

A klauzúla életbeléptetése ellen az Európai Unió már 2012-ben is nemtetszését fejezte ki. Catherine Ashton az EU kül-, és biztonságpolitikai főképviselője akkor a személyek szabad áramlása alapelvének megsértésével vádolta Svájcot, míg az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz diszkriminatívnak ítélte a lépést.

Az EU részéről már régóta él a törekvés, hogy a közösséghez amúgy számos szállal kapcsolódó Svájccal folytatott párbeszédet intézményes keretek közé terelje. Ez nem jelentene mást, minthogy az eddig fennálló, pusztán kétoldalú szerződéseken alapuló viszonyt egy vagy több, szakosodott nemzetközi intézmény hatásköré utalnák, amely adott esetben számon kérhetné és kikényszeríthetné a kölcsönös megállapodások betartását.

Jelenleg több, mint 15 különféle közös szakmai bizottság felügyeli a két ország közötti bonyolult, kétoldalú szerződések hálójából szőtt viszonyrendszert. A svájci fél mindig is következetesen ügyel a kétoldalúság fenntartására, tárgyalásait hangsúlyozottan az EU-val folytatja, nem pedig a 27 tagállammal egy multinacionális rendszer keretében.

A kapcsolatok intézményesítésére vonatkozó hangok, amelyeket maga Schulz is megütött, nem csengenek jól a függetlenségére oly’ büszke alpesi országban. Az ország lakossága ugyanis 1992-ben népszavazáson utasította el a tagságot, amit minden bizonnyal ma is újból megtenne.