Választási kampányfinisben ég Olaszország

Míg a választási küzdelem egyre kiélezettebbé válik, a legsikeresebb kampány címe már alighanem elkelt: Silvio Berlusconi hatalmas hajrával a második helyre hozta fel pártját és szorosan a listavezető balközép Demokrata Párt sarkában van.

„Kire lehet itt szavazni? Bersani és Grillo programjai használhatatlanok. Egyedül Berlusconi beszél konkrét tervekről, az ő ígéreteit azonban már ismerjük” – adott hangot véleményének egy olasz fiatal az egyik közösségi oldalon. Tanácstalanságát sokan osztják; a legutóbbi felmérések szerint a bizonytalanok tábora továbbra is magas, 20 százalék feletti.

Tovább csökkent viszont a különbség a Bersani-vezette baloldali Demokrata Párt (PD) és az Északi Ligával szövetségre lépő jobbközép Szabadság Népe (PdL) között. A decemberben még a 15 százalékos népszerűségtől is elmaradó, korrupciós botrányok sorozatát maga mögött tudó párt támogatottságán Silvio Berlusconi kampánya néhány hét alatt több mint 10 százalékot javított. A választások előtti utolsó közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a második helyen álló Szabadság Népe-Északi Liga jobboldali formáció hátránya kevesebb, mint 4 százalékra csökkent az éllovas PD-vel szemben.

Az Északi Liga azzal a feltétellel volt hajlandó csatlakozni a Szabadság Népéhez, ha miniszterelnök-jelöltjük nem Silvio Berlusconi lesz. Jobboldali győzelem esetén a kormányfői szék valószínűleg a PdL jelenlegi főtitkáráé, Angelino Alfanóé lesz.

Berlusconi esélyei miatt aggódnak a piacok

Berlusconit ellenfelei populista retorikával vádolják; Mario Monti szerint programja irreális és gátlástalan. Kampányával azonban határozottan sikeresebbnek mondható, mint bármelyik más párt. A hegemón Berlin által uralt EU-t és Monti szakértői kormányát kritizáló, az olaszoknak adócsökkentést, sőt, a tavalyi év során fizetett ingatlanadó visszatérítését ígérő 76 éves volt kormányfő még mindig sok olaszt tud maga mellé állítani. Az unió és a befektetők azonban egyre nagyobb aggodalommal nyugtázzák a „Lovag” növekvő esélyeit; bár Mario Montit is sokan kritizálták, vitathatatlan, hogy a piacok bizalmát sikerült visszaállítania, amely a szorult gazdasági helyzet közepette alapvető fontosságú volt az országnak.

A médiacézár Berlusconi azonban nem csak az adók mérséklésével próbálja meglágyítani az olaszok szívét; a felmérések szerint Mario Balotelli az AC Milanhoz való leigazolása, a volt Milan játékos, jelenleg a Real Madridot erősítő Kaká visszacsábítására tett kísérlet, valamint Seedorf esetleges visszatérésének híre is több százalékponttal emelték a Szabadság Népe népszerűségét.

Mario Monti centrista koalíciója és a velük szimpatizáló baloldal között eközben megegyezés helyett tovább folytatódik az adok-kapok vetélkedés. A közgazdász professzor és Bersani egyedül Lombardia tartománnyal kapcsolatban fogott össze a közös cél, nevezetesen a jobboldal megfékezése érdekében; Mario Monti arra kérte támogatóit, szavazzanak a demokraták jelöltjére, Umberto Ambrosolira. A következő pár nap folyamán a két formáció aligha fog közelebb kerülni egymáshoz, ám semelyikük sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a választások után koalícióra lépjenek.

Mario Monti a botrányoktól hangos olasz politika jelenlegi helyzetét ahhoz a kenőpénz-botrányhoz hasonlítja, amely a kilencvenes évek elején véget vetett az első köztársaságnak. Monti szerint ismét hasonló váltásra lenne szükség, koalíciójával éppen ezt szeretné nyújtani Itáliának. A felmérések szerint azonban nagyszabású tervével nem sikerült jelentős tömegeket maga mellé állítania.

A választási hajrában az olasz értelmiség is akcióba lendült: arra kérik az olasz választókat, hogy a káosz elkerülése érdekében szavazatukat a balközép koalícióra adják le, mert Olaszországnak stabil és európai szinten is elismert kormányra van szüksége.