Berlusconi kivégezte Montiékat

Silvio Berlusconi bejelentette, pártja miniszterelnök-jelöltjeként mégis indulni kíván a parlamenti választásokon. Missziójának célja nem kevesebb, mint Olaszország megmentése. A Szabadság Népe megvonta bizalmát a Monti-kormánytól és így a kabinet idő előtti távozásra kényszerül. Mario Monti szombat este úgy döntött, a költségvetés megszavazása után lemond. A baloldal és az államfő Olaszország nemzetközi megítélésének romlásától tart – számol be az olasz sajtó.

Berlusconi visszatér

Tavaly novemberben az ország érdekében lemondott, majd idén ősszel kijelentette, kész félreállni és nem kíván miniszterelnök lenni. Miután a négy év börtönbüntetés mellett eltiltották a közügyek gyakorlásától, ismét elementáris erővel robbant be a politikai életbe. Silvio Berlusconi most pedig úgy döntött, ő lesz pártja, a Szabadság Népe (PdL) miniszterelnök-jelöltje.

A volt kormányfő kiszámíthatatlanságával, kifogyhatatlan „pálfordulataival” és nem utolsósorban az ellene folyó perekkel (alig egy hónapja adócsalás miatt ítélték négy év börtönbüntetésre) alaposan megtépázta a korrupciós botrányoktól meggyötört pártjának vészesen fogyó népszerűségét, amely jelenleg már a 15 százalékot is alig éri el. A PdL radikális változtatásokat hirdetett meg, decemberben készültek előválasztásra, amely azonban Berlusconi újbóli jelöltetése esetén tárgytalan.

A Lovagként emlegetett Berlusconit természetesen nem saját érdekei, hanem heroikus küldetéstudata vezérli abban, hogy visszatérésével új életre keltse haldokló pártját. A Monti-kormány ugyanis szerinte nem váltotta be a hozzá fűzött reményt; Olaszország helyzete rosszabb, mint egy éve. „Nem engedhetem meg, hogy hazám egy végtelen recessziós spirálba essen” – jelentette ki a volt miniszterelnök. „Olaszország a szakadék szélén áll és ez így nem mehet tovább”. Ha pedig az állam a baloldal karmai közé kerülne, az tragédiával érne fel. Berlusconi azt állítja, rengeteg híve ostromolja azzal a kéréssel, hogy induljon a kormányfői tisztségért folyó harcban.

Pártján belül sem mindenki örül annak, hogy hatodszorra is a 67 éves politikus kíván versenyre kelni a kormányfői székért, a többség azonban – legalábbis elmondásuk szerint – nem ellenzi vagy kifejezetten támogatja a PdL elnökének visszatérését; utóbbiakhoz tartozik a néhány hónapja még a párt teljes vezetőségének távozását követelő Daniela Santanché is. Üdvözölte a „Lovag” visszatérését a PdL volt koalíciós partnere, az Északi Liga is.

A párt szóvivője szerint Berlusconi a PdL egyetlen reménye. A győzelmét már csaknem biztosra vevő balközép Demokrata Párt (PD) frissen megválasztott kormányfő-jelöltjével, Pierluigi Bersanival az élén ismételten aggódni kezdhet.

Monti lemond

Silvio Berlusconi beváltotta fenyegetését: pártja, a Szabadság népe (PdL) a Szenátust követően a Képviselőházban is megvonta bizalmát a Monti-kabinettől december 6-án. A párt tagjai (a Montihoz továbbra is hű Franco Frattini volt külügyminiszter és három társa kivételével) nem szavazták meg a napirenden lévő gazdaságfejlesztési törvénycsomagot – ez volt a reakció Corrado Passera gazdaságfejlesztési miniszter szavaira, mely szerint a volt kormányfő visszatérése nemhogy előre vinné Itáliát, hanem egyenesen visszalépést jelentene.

Angelino Alfano kijelentette, lezártnak tekinti a Monti-időszakot. A fő kormányellenes vádjai a következők: az államadósság és az adók növekedtek ám a GDP csökkent, nincs megfelelő növekedési stratégia, a munkapiaci reform elhibázott. A PdL még megszavazza a költségvetést, ám ezt követően megbuktathatja a kormányt. A szakértői kormány tevékenységét a jobboldali Északi Liga a kezdetektől fogva erősen ellenzi, az Antonio Di Pietro vezette Értékek Olaszországa (IdV) elnevezésű párt is véget vetne már a több mint egy évet tartó mandátumnak.

A politikai körökben fellángoló Monti-ellenesség előre vetítette a kabinet tevékenységének idő előtti végét. Az már korábban eldőlt, hogy az örökös szenátor Mario Monti nem kaphat második mandátumot miniszterelnökként, azonban most beigazolódott, amitől sokan tartottak: a kormány már a márciusban esedékes parlamenti választásokig sem húzza ki. Az olasz belpolitikai ellentétek fellángolása jelentős visszhangot keltett külföldön is; Giorgio Napolitano pénteken találkozott Alfanóval és más pártok képviselőivel is, valamint folyamatos kapcsolatban áll Mario Montival. A köztársasági elnök nyilatkozatában mindenekelőtt a nemzetközi közvéleményt igyekezett biztosítani arról, hogy nincs szó belpolitikai válságról, ezenkívül megfontoltságra intette a pártokat.

A Demokrata Párt miniszterelnök-jelöltje, Pierluigi Bersani hatalmas felelőtlenségnek nevezte a PdL részéről a Monti-kabinet elleni támadást. A baloldal szerint Berlusconi Monti- és Európa-ellenes jelszavaival ronthatja Olaszország nemzetközi hitelességét; a Corriere della Sera napilap attól tart, hogy Olaszország ismét pénzügyi spekulációk célpontjává válhat.

Szombat este végül Mario Monti kijelentette, a költségvetés elfogadása után benyújtja lemondását, mivel miután a PdL megvonta tőle a bizalmat, a kormány működése ellehetetlenült. Giorgio Napolitano államfő megértette és elfogadta a miniszterelnök döntését. Az olasz sajtó szerint februárban várható a parlamenti választások lebonyolítása.

A leggyorsabban Bersani reagált a történtekre: tiszteli Monti méltóságteljes reakcióját, amelyet a jobboldal felelőtlen lépésére adott. A PdL nevében Angelino Alfano tagadta azt, hogy pártjában bármiféle felelőtlenség uralkodna, és felszólította a PD vezetőjét, hogy ez a pillanat nem alkalmas arra, hogy kampánycélokra használja. A jobboldali Északi Liga éljenzéssel fogadta a kormányfő távozásának hírét, mondván „véget ért a demokrácia rendellenessége” és gratulált Alfanónak. Erőteljesen kőrvonalazódik egy újabb PdL-Északi Liga tengely kialakulása.

Silvio, „még mindig te”?

Mindeközben Berlusconi saját visszatérésével van elfoglalva, amelyet stílusosan a tulajdonában lévő AC Milan futballklub edzőpályáján immáron hivatalosan is bejelentett. „A győzelemért szállok ringbe” – nyilatkozta az újságíróknak a volt kormányfő, akit elmondása szerint ismét felelősségtudata vezényelt a komoly döntés meghozatalában. Ezt követően azt bizonygatta, a PdL megpróbált új kormányfő-jelöltet találni, de nem akadt olyan vezető, mint az 1994-es Berlusconi. A legesélyesebb jelölt Angelino Alfano volt, Berlusconi szerint azonban a főtitkár még nem érett meg a feladatra. Nyilatkozatában elmondta, a pártot sok új arccal kívánja megújítani.

Kockázatosnak nevezte a PdL és Berlusconi lépéseit Gianfranco Fini, a képviselőház elnöke. „Még mindig te?” – idézi az egyik olasz slágert a M5S vezetője, Beppe Grillo, aki szokásához híven keményen reagált a történtekre. Berlusconi „exhumálásáról” beszélve kijelentette, az olaszok rettegnek a gondolattól, hogy a montizmus a következő években is folytatódhat, és ez az, amit a „pszichotörpe” igyekszik kihasználni.

Mario Monti is aggodalmát fejezte ki a trónkövetelő „Lovaggal” kapcsolatban: „el kell kerülni, hogy Olaszország a korábbi állapotába süllyedjen vissza, amikor a jelenlegi kormány előtt félő volt, hogy felrobbantja az euróövezetet”. Figyelmeztetett a populizmus veszélyére, amely a hangzatos szavak mögött nem tudja átlátni a problémákat, vagy ha mégis tisztában van velük, megpróbálja őket elrejteni a választók elől. Ennek ellenére azt állítja, mégsem félti az országot, mert a helyzet kezelhető.

Monti emlékeztetett arra, hogy kormányának rövid időn belül olyan reformokat sikerült meghoznia, amelyeket semmilyen politikai kormány nem tudott volna véghezvinni. Olaszországot sikerült visszahozni a mély válságból, a nemzetközi közösség elismerően tekint a kabinetre. Ahogy azonban azt a miniszterelnök távozása is mutatja, az elismerés a határokon belül nem jár ki a kormánynak.