Dél-Korea: csak egy maradhat

A múlt héten az esélyesebb baloldali dél-koreai elnökjelölt, An Csolszu bejelentette, hogy feladja a versenyt, és az Egyesült Demokrata Párt jelöltjét, Mun Dzseint támogatja Pak Gunhje konzervatív jelölttel szemben a december 19-i elnökválasztáson.

Két jelölt maradt versenyben a dél-koreai elnöki címért, miután a múlt héten az esélyesebb baloldali jelölt, An Csolszu bejelentette, hogy feladja a versenyt, és az Egyesült Demokrata Párt (EDP) jelöltjét, Mun Dzseint támogatja Pak Gunhje konzervatív jelölttel szemben a december 19-i elnökválasztáson.

Nemes és példátlan gesztus

Az ötvenéves fizikus, szoftverfejlesztő, korábbi egyetemi dékán An Csolszu szeptemberben jelentette be, hogy indul a decemberi elnökválasztáson. Magát úgy mutatta be, mint politikán kívülről érkező személy, aki a pártokon felül áll, és megtestesíti az emberek politikai és gazdasági reformokra való igényét. Rövidesen a dél-koreai (liberális) politikai szféra sztárjává nőtte ki magát, ám azon kritikus hangok is erősödtek, amelyek számon kérték politikai tapasztalatlanságát.

Ám szeptemberi ringbe szállásával ő lett a második baloldali-liberális jelölt az elnöki posztra, miután Mun Dzsein az Egyesült Demokrata Párt (EDP) képviseletében már korábban bejelentette indulását. Az utóbbi hetekben heves tárgyalásokat folytattak, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy ha mindketten versenyben maradnak, szinte biztos a jobboldali-konzervatív Nagy Nemzeti Párt (NNP) jelöltjének – egyben az első komoly elnökaspiráns nőnek –, Pak Gunhjének a győzelme. A tárgyalásaikon azonban nem tudták eldönteni, hogy melyikük lépjen vissza, An pedig többször felháborodásának is hangot adott, amiért Mun nem akarta átvenni reformpárti elképzeléseit. Végül An arra hivatkozva lépett vissza, hogy viaskodásuk nem mehet tovább, mert annak az emberek látnák kárát az újabb konzervatív győzelemmel.

Ilyen gesztusra még nem nagyon volt példa a dél-koreai politikai életben, de az ellenkezőjére igen: 1987-ben a két ellenzéki jelölt, Kim Jangszam és Kim Tejung jobban utálta egymást, mint közös ellenfelüket, a katonai diktatúrát. Mindketten elindultak az elnökválasztáson, és természetesen az ellenzéki szavazótábor voksainak megosztásával hozzájárultak a hadsereg által támogatott No The U győzelméhez.

Ketten maradtak versenyben

An lépése azért is meglepő, mert – Mun visszalépése esetén – vélhetően legyőzte volna Pakot, a demokraták elnökjelöltje viszont jóval gyengébb ellenfélnek tűnik a politikusnővel szemben. An mellett visszalépett továbbá – szintén Mun javára – Szim Szangcsung, a Progresszív Igazság Párt szintén hölgy elnökjelöltje is. Így ketten maradtak versenyben az elnöki székért.

Pak Gunhje augusztusban nyerte el pártja elnökjelölti státuszát (84%-os támogatottsággal), ezzel ő lett Dél-Korea első olyan elnökjelölt-nője, aki komoly eséllyel rendelkezik a végső győzelemre, valamint az első olyan elnökjelölt, aki egy korábbi elnök gyermeke. Park apja, Pak Csunghi ugyanis 1961-es puccsal való hatalomra kerülését követően 18 évig antikommunista katonai diktatúrát tartott fenn a Koreai-félsziget déli felén. Ezalatt heverte ki az ország az 1950-53-as, máig lezáratlan koreai háborút és indult meg a fejlődés útján, éppen ezért az idősebb generáció nagy része számára Pak neve is elegendő, hogy rá voksoljanak. Liberális oldalról pont apja miatt kritizálják, mondván, annak diktatúrája alatt a koreai nép elnyomás alatt élt.

Emellett az egykori diktátor az államcsínyét megelőzően, még a japán megszállás (1910-1945) alatt a Japán Birodalmi Hadsereg hivatalnokaként szolgált. Koreában igen erőteljes a japánellenesség a közvéleményben, így nem véletlen, hogy a EDP elnökjelöltségi „versenyén” később Munnal szemben elbukó egyik jelölt még augusztusban így nyilatkozott: „A japán hadsereget kiszolgáló hivatalnok lánya nem lehet az elnökünk!” Kritikusai Gunhje Hercegnőnek, illetve Laptop Hercegnőnek is nevezik, utalva arra, hogy túl könnyen kapaszkodhatott fel a ranglétrán apja miatt (igaz, 2007-ben elvesztette pártjában az elnökjelöltségi „versenyt” Li Mjungbakkal szemben), valamint állítólag rá van szorulva az előre megírt forgatókönyvekre és beszédekre.

Ellenfele, az 59 éves Mun Dzsein emberi jogi ügyvéd, akinek szintén van kötődése korábbi elnökhöz, hiszen No Muhjon elnöksége idején több politikai pozíciót is betöltött, többek közt az elnöki hivatal személyzeti főnöke is volt. A politikusnak a Pak-diktatúrával kapcsolatosan is vannak tapasztalatai, hiszen miután felszólalt annak kegyetlenségei ellen, börtönbe került a hetvenes években. A miatta visszalépő Ant azzal kritizálták, hogy politikai szempontból tapasztalatlan, Munról viszont ez nem mondható el, hiszen tavaly egyesítette a baloldali-liberális politikai erőket a EDP létrehozatalával, és No elnök mellett kitapasztalhatta azt is, hogyan kell a parlamenttel szemben, vagy éppen azzal együttműködve politizálni.

A kampány elkezdődött

„Olyan szoros lett a verseny, hogy lehetetlen megmondani, ki nyer. Ha azonban An nem segíti a továbbiakban Mun kampányát, akkor An szavazóinak nagy része távol maradhat a voksolástól” – mondta Kim Dzsongbe politikai kommentátor az AFP-nek. 

Ezzel kapcsolatban Kim Udzsun, a baloldali politikai szatirikus „Jelentéktelen agyú csúszó-mászó vagyok” című műsor egyik házigazdája azt mondta:  „normál esetben a vesztes jelölt eltűnik, An azonban az élő jövő”, hiszen ő az, aki Munt segítve eldöntheti az elnökségért folytatott csatát. „Megteszi, amit tennie kell, de nem a párt kérésére. A pártemberek megértették, hogy An döntése milyen tiszteletreméltó volt, sajnálják is, hiszen megérintette őket. A probléma csak az, hogy erre most nincs idő, és rendkívül nagy szükségük van An segítségére.”

Kedden hivatalosan is kezdetét vette az elnökválasztási kampány, amelyet rövid TV-reklámokkal indítottak a felek a Wall Street Journal Korea Real Time című blogja szerint. Pak reklámjában arra a 2006-os esetre utal, amikor egy egykori fegyenc megsebesítette az arcán, és felkészült elnöknőnek mutatják be. Mun pedig arra hegyezi ki reklámját, hogy ő a munkás- és középosztály hiteles képviselője, miközben egy székben ül otthonában a táblagépen játszva. Imidzsét ugyanakkor megtépázta, hogy kiderült: a kérdéses szék ára hétmillió von (1,4 millió forint).  Felesége a Twitteren közölte férje kritikusaival, hogy a széket használtan vette félmillió vonért.

A jelöltek december negyedikén vitáznak majd először, majd 10-én és 16-án is összecsapnak, hogy aztán december 19-én eldöntse az ország: melyikük alkalmasabb az elnöki posztra? Közvélemény-kutatások szerint kevesebb mint három héttel a szavazás előtt alig mérhető a különbség a két jelölt támogatottsága között.

Új elnök, Észak-barát politika?

Szakértők szerint akár Pak, akár Mun kerül az elnöki székbe, barátibb politikát fog folytatni Észak-Koreával, mint a jelenlegi elnök. Ljong Csoj, a London School of Economics and Politics kutatója szerint a Li Mjungbak elnöksége alatt megromlott kapcsolatban fordulópontot jelenthet az elnök személyének megváltozása, hiszen mindkét elnökjelölt egyetért abban, hogy az esetleges háború elkerülése érdekében szorosabb szálakkal kell összekapcsolni a két országot.

Mun egészen odáig elment, hogy kijelentette: szorosabb gazdasági együttműködésre van szükség Phenjannal, csúcsértekezleten találkozna Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel, hosszú távon pedig az egyesülés a célja. Pak Észak-politikáját a korábbinál rugalmasabbnak képzeli el, ebben pedig segítségére lehet esetleges győzelme esetén, hogy 2002-ben részt vett egy látogatáson Észak-Koreában.

Ljong elemzésében azonban rámutat arra is, hogy ezt a tervet nem lehet az Észak nélkül véghezvinni: ha Kim Dzsongun rezsimje továbbra is a katonai akciók révén kíván kommunikálni, akkor nincs sok esély a békésebb viszony kialakítására. Ilyen helyzetben ugyanis az elnök elsődleges szempontjává a dél-koreai nép biztonsága válik.