Bűntényt követ el az Európai Unió

„A keresztény hagyományok és kultúra lábbal történő tiprása az Európa Unió részéről hamarosan újult erővel fog lecsapni a morális süllyesztőben lévő nyugati országokra. A liberalizmus és a multikulturalizmus oltárán vész el az egyik legfontosabb európai érték – a keresztény egység.”

Egy jós akár ezekkel a sorokkal is vázolhatta volna előre az Európai Unió sorsát. A nyugati kultúra ledülledt, morálisan nem több, mint az amerikai multikulturális olvasztótégely, azzal a különbséggel, hogy amíg a nagy USA-ban az összetartó erő maga a világhatalmi pozíció büszkesége, addig az Európai Unió egy düledező, egymással gyakran konfliktusban álló laza szövetség. A legnagyobb gond az, hogy ez az áldatlan állapot nem mindig volt így, az Európai Unió megalakulásakor még voltak bizonyos értékek eme arctalan lobbicsoportokból álló monstrum mögött. Ahogy a sötétebb és civilizálatlanabb országokból villámgyorsan beszivárgott több millió muzulmán és letelepedett Nyugat-Európa területén, egyből megérkezett a züllés is. Nyugat-Európa országaiban valós probléma a multikulturalizmus okozta sokk – a muzulmán vallás, amely nem rendelkezett gyökerekkel itt (legalábbis Poitiers óta) gyorsan megvetette lábát és elkezdte kiszorítani a hagyományos értékeket, köztük a kereszténységet.

Hogy mit csinált az Európai Unió? Ahelyett, hogy felvette volna az iszlám beáramlókkal a versenyt áttért a romboló liberalizmus ideológiájára és meghirdette a mindenki egyenlő elvét. Csakhogy volt egy gond, mint minden téves koncepció, amely egyenlőséget kíván megteremteni, és megengedi az egyenlőbbek rétegének a kialakulását. Az iszlám fundamentalisták egyenlőbbek lettek, mint a keresztények, külön jogokat erőltettek le az Európai Unió torkán. Csak néhány példa a közelmúltból, amivel Brüsszel és eurokratái középsőujjat mutattak az európai hagyományoknak:

Szlovákiának le kell mondani a Szent Cirill és Szent Metód szerzetestestvérpár dicsőségét szimbolizáló glóriáról az euro pénzérmékről. Ők ketten egymaguk nagyobb dicsőséget hoztak egész Kelet-Európára, mint az Európai Unió tagjai és vezetői összesen. A vallási tolerancia jegyében, nehogy megsértsünk bármely más vallást, le kell tagadni, amit büszkén vállalni kellene. Másik ilyen hajmeresztő híresztelés, hogy Brüsszel főterén először nem kívánják felállítani az immáron tradíciónak számító karácsonyfát, hogy ne sértsék meg a muzulmánok vallását. Hogy igaz-e a híresztelés, nem lehet tudni, de ha már ilyen hangok is felütik a fejüket uniós körökben, akkor a nagy európai egységnek kikáltott, mára düledező rendszer vége hamarosan közeleg. Tisztelni kell a többi vallást, de nem elfelejteni a gyökereket és a hagyományokat. Európa keresztény értékrendje nem abban merül ki, hogy minden vasárnap templomba kell menni és a Katolikus Egyháznak fizetni az egyházi díjakat; a lényeg a szolidaritásban és az egységteremtésben rejlik. 

Egy tehetséges politikus azért nem lehet európai biztos, mert kinyilvánítja keresztény értékrendjét – ami hogyan is illene össze azzal, hogy az LGBT-közösség tagjainak jogai sérülhetnének. Tonio Borg máltai külügyminiszter szisztematikus támadásnak volt kitéve keresztény értékei miatt az Európai Parlament balliberális képviselő által. Keményen fel kell lépni európai uniós szinten is a liberális diszkrimináció ellen, nem lehet azzal a magyarázattal kirekeszteni a hagyományokat és keresztény értékeket, miszerint azok veszélyesek lennének a jogegyenlőségre.

Ha ez az ára annak, hogy tagjai lehessünk egy gazdaságilag fejlettebb és dinamikusabb közösségnek, ám a morális értékeket magunk mögött kell, hogy hagyjuk, akkor meg kell jól gondolnunk, kövessük-e ezt a nyugati tendenciát. Habár a recesszió sújtotta Európa legkevésbé sem hasonlít a szilárd alapon álló régi önmagára – ideje visszatérni a gyökerekhez, mind gazdasági, mind pedig morális szempontból.