„Kisherceg” lett a Kínai Kommunista Párt főtitkára

A Kínai Kommunista Párt XVIII. kongresszusának lezártával befejeződött a párt tisztújítása is: megválasztották az új vezetőtestületeket. A párton belüli két kulcspozíció betöltése senkit sem ért meglepetésként, mivel a vezetés már régóta Hszi Csin-pinget szánta pártfőtitkárnak, Li Ko-csiangot pedig főtitkár-helyettesnek. A várakozásoknak megfelelően a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának létszáma is megfogyatkozott, az eddigi kilenc politikus helyett ezentúl csak hét fog dönteni az országot illető legfontosabb kérdésekről. Az ázsiai óriás új vezetői rétege nagy kihívás előtt áll, hiszen olyan problémákat kell megoldania, mint a korrupció, a társadalmi instabilitás, a gazdasági modellváltás és a környezetszennyezés.

Pekingi idő szerint csütörtök délelőtt hét öltönyös férfi vonult be a pekingi Népi Gyűlés Házának színpadán leterített vörös szőnyegre, felfedve, hogy kik fogják irányítani a világ második legnagyobb gazdaságát az elkövetkező öt-tíz évben.

Több ezer magas rangú politikus gyűlt össze egész Kína területéről a Kínai Kommunista Párt (KKP) egy hétig tartó, szigorú biztonsági intézkedések között megrendezett XVIII. nemzeti kongresszusára. Utoljára tíz éve került sor hasonlóan nagy volumenű eseményre, amikor az ország most leköszönő vezetéséről döntöttek. A párt két kulcspozícióját betöltő személy kiléte már hónapok óta szinte bizonyos volt, a többi vezetőről pedig a kongresszust megelőző hónapokban döntött a párt felsőbb vezetése.

Csütörtök reggel bebizonyosodott, hogy a találgatások igaznak bizonyultak: Hszi Csin-ping (Xi Jinping) lett a KKP főtitkára és Li Ko-csiang (Li Keqiang) a KKP főtitkár-helyettese. Amennyiben a szokásos forgatókönyv szerint haladnak majd a dolgok, Hszi fogja átvenni Hu Csin-taotól (Hu Jintao) az elnöki széket is 2013 márciusában. Ezenfelül Hszi Csin-pinget a hadsereget felügyelő bizottság élére is megválasztották. A kongresszus végén – amint az már általános gyakorlattá vált – hozzáadták Hu Csin-tao leköszönő pártfőtitkár tudományos alapokra épülő fenntartható fejlődésről szóló módosítását a KKP alkotmányához.

A két kulcsember: Hszi és Li

Hszi Csin-ping újdonsült pártfőtitkár Csiang Cö-min (Jiang Zemin) volt elnök és pártfőtitkár pártfogoltja, valamint a „sanghaji klikk”, a konzervatív, reformokat elutasító „kishercegek” (kommunista pártelit leszármazottai) csoportjának tagja – írja a New York Times. Az elitista csoport főképp a keleti part menti régiók vállalkozóinak és a felemelkedő középosztályának üzleti érdekekeit képviseli. Így Hszi várhatóan főképp a magánszektorra, a külföldi befektetések piacának liberalizációjára és Sanghaj mint pénzügyi központ fejlesztésére fog koncentrálni.

Ezzel szemben Li Ko-csiang kinevezését Hu Csin-tao támogatta. Ők a párt ifjúsági szervezetéből kinőtt populista Tuanpaihoz állnak közel. A populista csoport elsősorban a városi és vidéki szegények érdekeit tartja szem előtt. Ez onnét is ered, hogy a Tuanpaihoz tartozó politikusok maguk is szerényebb családi háttérrel rendelkeznek, és a „kishercegekkel” ellentétben saját erőből kellett felküzdeniük magukat a KKP ranglétráján. Li ebből kifolyólag a megfizethető lakhatás biztosítását, az alapvető egészségügyi ellátás színvonalának növelését és a zöld energiák használatát fogja prioritásként kezelni.

A választás

Az elmúlt egy hét alatt a Kínai Kommunista Párt hatalmi struktúrájának megújítását figyelhettük meg – mely nem összetévesztendő a 2013 márciusában megrendezendő országos népi gyűléssel, amely az új elnök és miniszterelnök személyéről dönt. A KKP több mint 80 millió párttagja az elmúlt hónapok során megválasztotta a pártkongresszus 2270 delegáltját, akik az ország különböző régióiból gyűltek össze a múlt héten, hogy megválasszák a legalsó döntéshozói szint, a KKP Központi Bizottságának 371 tagját (200 állandó és 171 póttag).

Ez a testület – amelynek főtitkári pozícióját ez idáig Hu Csin-tao töltötte be – választja meg a döntéshozatal következő szintjének, a Politikai Bizottságnak tagjait, amelyre csütörtökön került sor. A Politikai Bizottság huszonnégy magas rangú politikusból áll, élén a főtitkárral. A legnagyobb hatalom azonban a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának kezében van, amelynek tagjai a Politikai Bizottságból kerülnek ki. Az eddig kilenc főt számláló Állandó Bizottság létszámát – a várakozásoknak megfelelően – idén hét főre csökkentették. A Politikai Bizottság Állandó Bizottság tagjainak kilétéről hivatalosan a Központi Bizottság tagjai döntenek, ám valójában a háttérben zajló politikai játszmák határozzák meg a testület összetételét.

Politikai Bizottság Állandó Bizottsága

A Politikai Bizottság Állandó Bizottságának eddigi kilenc tagja közül csupán Hszi Csin-pinget és Li Ko-csiangot tartották meg tisztségükben, a többi hét tag helyére öt újat választottak. A Bizottság megváltozott összetétele alapján jelentős eltolódás állapítható meg a KKP-n belüli két szárny közül a Csiang Cö-min által vezetett konzervatív vonal irányába. A tíz lehetséges jelölt közül több reformer gondolkodású, liberálisabb nézeteket valló és Hu Csin-tao technokrata táborába tartozó politikust – köztük az egyedüli női jelöltet – sem választottak be az új bizottságba.

Az öt új tag: Csang Tö-csiang (Zhang Dejiang) miniszterelnök-helyettes, egyben Csungking (Chongqing) város párttitkára, Jü Cseng-seng (Yu Zhengsheng), sanghaji párttitkár, Liu Jün-san (Liu Yunshan), a párt propagandaosztályának vezetője, Vang Csi-san (Wang Qishan) miniszterelnök-helyettes és Csang Kao-li (Zhang Gaoli), Tiencsin (Tianjin) város párttitkára.

Az új vezetők felelőssége, hogy „küzdjenek az egységes és erős kínai nemzetért és jobb életszínvonalat biztosítsanak a népnek” – mondta Hszi záróbeszédében. A pártnak sok problémával kell szembenéznie, melyek közül a legfontosabbak: a korrupció, az emberektől való eltávolodás, valamint a bürokrácia. A következő évek során fog kiderülni, hogy Hszi és Li mennyire tudnak majd hatékonyan megbirkózni az ország előtt álló kihívásokkal.

Gazdaságpolitika

Hu nyitóbeszédében azt ígérte, hogy 2020-ra megduplázzák az ország 2010-es GDP-jét. Amennyiben ez teljesül, úgy Kína 2030-ra megelőzheti az Egyesült Államokat és a világ legnagyobb gazdaságává válhat. Azonban a Világbank adatai szerint az egy főre jutó nemzeti összjövedelem értéke még így is csak töredéke lesz a fejlett országok átlagának. Közgazdászok szerint a kínai gazdaságnak komoly szerkezeti változáson kell átesnie az elkövetkezendő vezetés alatt, mivel a növekedés fenntartása érdekében át kell térnie az országnak a beruházáson és exporton alapulóról a belső fogyasztás hajtotta gazdasági szerkezetre. A kínai gazdaság és munkaerőpiac számára már az is komoly veszéllyel fenyeget, ha a gazdasági növekedés mértéke lecsökken 7 százalékra.

A Világbank adatai szerint a kínai termékek exportjának értéke továbbra is egy enyhén növekvő tendenciát mutat, azonban az is megfigyelhető, hogy a kivitel egyre kevésbé járul hozzá a GDP növekedéséhez (míg 2006-ban a GDP 39 százalékát tette ki, addig 2011-re ez az arány 31 százalékra csökkent). Ebből kifolyólag az ország új vezetőinek egy kevésbé exportorientált gazdaságpolitika felé kell majd irányítaniuk az országot. Ehhez azonban fontos a társadalmi problémák megoldása is, hiszen amíg a lakosság alacsony jövedelemmel és rossz minőségű szociális ellátórendszerrel szembesül, addig nem fog átérni a fogyasztói magatartásra, amely elengedhetetlen a gazdasági szerkezetváltáshoz.

Társadalom

Hu Csin-tao utódjának olyan változásokat kell majd meglépnie a fenntartható gazdasági fejlődés érdekében, melyeket a most leköszönő politikai elit elmulasztott. Ezért is kérdéses, hogy a következő kormányzat melyik utat választja majd: az elődök által kitaposott ösvényen halad, vagy pedig fontos reformintézkedéseket hajt végre. Az eddigi, jelentős növekedést produkáló gazdasági szerkezet által generált problémák között szerepel többek között a keleti-nyugati és a városi-vidéki területek fejlettségbeli különbsége, a korrupció és a környezetszennyezés is.

Az új kínai vezetésnek azonban nem csupán gazdaságpolitikai kihívásokkal kell szembenéznie: a hatékonyság fokozása és a társadalmi feszültségek elkerülése érdekében a kormánynak növelnie kell az aktív társadalmi szerepvállalást az olyan döntéshozatali folyamatokban, amelyek közvetlen hatással vannak a lakosságra. Ilyen kérdések közé tartozik például az élelmiszerbiztonság, a szociális háló, valamint a magas színvonalú oktatás, mivel a kínaiak többsége egyre kevésbé van megelégedve szociális helyzetével. Továbbá egyre komolyabb problémának számít a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedése mind a jövedelem, mind pedig az életszínvonal terén.

Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök szombati beszédében felhívta az ország leendő vezetésének figyelmét azokra a gazdasági és politikai reformokra, amelyeket ő maga is csak hangoztatott hivatali ideje alatt, azonban lényegi változást nem tudott elérni velük kapcsolatban. Ven szerint a kormány feladata, hogy gazdasági reformok segítségével stabilizálja az ország gazdaságát és megreformálja a jövedelemelosztást, tekintettel a társadalomban tapasztalható egyre növekvő jövedelembeli különbségekre. Továbbá ő is sürgette a politikai reformokat, a korrupció elleni harcot, valamint az emberek életkörülményének javítását.