Így alakulhat az amerikai külpolitika

Újraválasztása esetén Barack Obama várhatóan az előző négy évben tapasztalt elvek és irányok alapján folytatná külpolitikáját, míg a republikánus Mitt Romney kampányígéretei, nyilatkozatai alapján Ronald Reagan egykori amerikai elnök örökségét vinné tovább – állapította meg Varga Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának (SVKK) tudományos segédmunkatársa elemzésében, amelyben az amerikai elnökválasztás két jelöltjének külpolitikai elképzeléseit hasonlította össze.

Mint az SVKK által az MTI-hez pénteken eljuttatott elemzésben kifejtette, győzelme esetén Obama külpolitikájában nagy hangsúlyt kapna a konzultáció a szövetségesekkel, míg az alapvető stratégiai érdekek tekintetében megtartaná a döntési szabadságot. Nemzetbiztonsági csapatában újraválasztása esetén személyi változások várhatók, de a realista és a liberális nézeteket valló vezetők közötti egyensúly továbbra is meghatározó marad – vélekedett.

Kiemelte, Romney központi külpolitikai tétele Amerika vezető szerepének biztosítása határozott nemzetközi fellépés révén. Obamával szemben az amerikai érdekekért és értékekért határozottabban kiálló, az ellenfelekkel szemben keményebben fellépő elnökjelöltként határozza meg magát. A védelmi kiadások növelését helyezi kilátásba, ellentétben Obamával, aki a költségvetési deficit miatt hajlandó lenne csökkenteni a Pentagon forrásait – írta.

Úgy fogalmazott, az eddig felvázolt külpolitikai elképzelések és tanácsadói kör, valamint az Egyesült Államok jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzete alapján arra lehet számítani, hogy a George W. Bush második elnöki ciklusához hasonló alapelvek, irányok érvényesülnének egy Romney-adminisztráció esetében. Vagyis a jelenlegihez képest érezhető lenne az eltolódás a keményebb külpolitika felé, de az elmúlt évtized nehéz öröksége, a két háború és azok népszerűtlensége miatt kevésbé lehetne számítani a Bush első ciklusára jellemző katonai aktivitásra – vélekedett.

Mindkét jelölt győzelme esetén Kína és a csendes-óceáni térség további felértékelődésére lehet számítani – hangsúlyozta. Romney konfrontatívabb politikát sejtet Kína esetében egyebek mellett az emberi jogokat és a pénzügyi-kereskedelmi kapcsolatokat illetően. Kérdéses azonban, hogy a kölcsönös függőség és a világgazdaság sérülékenysége miatt mennyire váltaná be az erőteljesebb konfrontációra tett ígéreteit – mutatott rá.

Az afganisztáni szerepvállalás tekintetében a lényegi kérdésekben kevés különbség érzékelhető a két jelölt között – közölte. Romney is támogatja a 2014-es kivonulási céldátumot és a 2024-ig szóló amerikai–afgán stratégiai partnerséget.

Kiemelte, az elnökválasztási küzdelemben nagy figyelmet kap az iráni nukleáris program kérdése. Romney erőteljesebb nyomásgyakorlást, további szankciókat hirdet, de ez lényegében Obama stratégiájának folytatását jelentené.

Habár Romney gyakran hangoztatja, hogy Obamával ellentétben nem hagyná, hogy az Egyesült Államok és Izrael kapcsolataiban törés legyen, Izrael követelésével ellentétben végső határvonalat ő sem húzott az iráni nukleáris programmal kapcsolatban – emlékeztetett. Obama egyértelműen ellenzi az egyoldalú izraeli katonai akciót, Romney viszont támogatná az országot annak végrehajtásában. Az izraeli vezetés azonban ódzkodik egy egyoldalú, önálló akciótól, és a célja egyértelműen az, hogy az Egyesült Államokat bírja rá a katonai beavatkozásra – jegyezte meg.

Az amerikai-orosz kapcsolatokról azt írta, Obama megkísérelte azok új alapokra helyezését, de ez a törekvés egyre inkább kifulladni látszik, így a két elnökjelölt között ebben a kérdésben mutatkozó különbség is elhalványul. Washington és Moszkva kapcsolatában meghatározó elem lesz a rakétavédelem kérdése.

Felidézte, Romney júliusi európai körútján Lengyelországba is ellátogatott, ezzel is kritizálva az Obama-kormányzatnak a „térség iránt mutatott érzéketlenségét”. Habár Obama elnöksége alatt a lényegi stratégiai vitákban kevés eredmény született, a transzatlanti politikai légkör jelentősen javult. Az Ázsia felé fordulás és ezzel párhuzamosan az Európára szánt amerikai figyelem további csökkenése azonban mindkét elnökjelölt megválasztása esetén valószínűsíthető.

A szakértő szerint Latin-Amerika az Obama-kormányzat idején kevésbé jelent meg hangsúlyosan a külpolitikában, és ez várhatóan az elnökválasztás eredményétől függetlenül így marad. A térségben mindkét elnökjelölt a kereskedelmi kapcsolatok bővítését, az amerikai gazdasági befolyás megtartását tekinti fő célnak, így a szabadkereskedelmi egyezmények számának bővítését kezdeményezik majd.

A szubszaharai Afrika az elmúlt négy évben szintén kevés figyelmet kapott – mutatott rá. Romney a gazdasági kapcsolatok mellett az emberi jogok védelmét és a korrupció elleni küzdelmet is hangsúlyozza Afrika vonatkozásában, de minőségileg nagyobb figyelem vagy amerikai beavatkozás a térség konfliktusaiba – például Darfúr esetében – továbbra sem valószínűsíthető.