Puskaporos a levegő Kelet-Kongóban

A fogadkozások ellenére a kongói hadsereg továbbra sem számolta fel a háborús bűnökkel vádolt Bosco Ntaganda hadúr-tábornok dezertőr szervezetét, az M23 mozgalom két fontos várost is elfoglalt. Továbbra is feszültségekkel terhes tehát a levegő Észak-Kivu tartományban.

Továbbra sincs megoldása az áprilisban kirobbant fegyveres harcoknak a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában. A kormányerők igyekeznek legyűrni az M23 mozgalom harcosait, egyelőre nem sok sikerrel. A lázadók fokozatosan nyomulnak előre, újabb és újabb településeket elfoglalva a ruandai és ugandai határ menti térségben. Legutóbb az ásványkincsek szállítását tekintve kulcsfontosságú Bunagana és Rutshuru városát vonták ellenőrzésük alá, megfutamítva a hadsereg katonáit, hatszázan közülük egészen a szomszédos Ugandáig menekültek. A harcok következtében több ezer helyi hagyta el otthonát a régióban. 

A kongói vezetés a tartományi központ, Goma esetleges ostromától tartva amerikai kiképzésben edződött alakulatokat vezényelt a térségbe, amelyek az ENSZ békefenntartó csapataival (MONUSCO) egyesítik majd erőiket. Az M23 harcosaival a helyiek védelme közben már összeakadtak a kék sisakosok, akkor egy indiai békefenntartó életét vesztette az összetűzésben. Goma lakói is tartanak az offenzíva lehetőségétől, a feszültségek pedig a helyi tuszi közösségeken csapódnak le.

A mozgalom alapvetően egykori kongói tuszi lázadókon alapszik, az M23 elnevezés pedig a 2009 márciusában megkötött békére utal, ami véget vetett a kormányerők és a CNDP milícia között dúló háborúnak (erről és a konfliktus hátteréről bővebben itt olvashat). Az egykori hadúr, Bosco Ntaganda és emberei a megegyezés értelmében integrálódtak a hadseregbe, a háborús bűnökkel is megvádolt tábornok azonban hozzá hű katonákkal áprilisban kivált annak kötelékéből, miután a kormányzat fontolóra vette letartóztatását.

Az M23 következő lépését egyelőre nehéz megjósolni, miután fegyveresei váratlanul elhagyták Rutshuru városát. A mozgalom politikai biztosa, Vianney Kazamara ezredes igyekezett hangsúlyozni, hogy az újabb területek elfoglalása tárgyalási pozíciójuk javítását szolgálja csak, elsődleges céljuk a béke fenntartása, éppen ezért tárgyalni kívánnak Joseph Kabila elnökkel. A kormányzat azonban a hadsereg komoly létszámbeli fölényére hivatkozva, hiába a katonai kudarcok, a győzelemre törekszik, nem pedig a megegyezésre. A helyzetet tovább bonyolítja Ruanda szerepe a történésekben, a Kagame-rezsim ugyanis ENSZ-jelentések szerint katonai és logisztikai támogatást nyújt a lázadóknak, cserébe azok segítségéért a térségben bujkáló hutu lázadók kézre kerítésében.