Ausztrália is megadóztatja a szén-dioxid kibocsátást

Július elsejétől Ausztráliában széndioxid-adót kell fizetniük az ipari vállalatoknak. Az új teher ellen nemcsak az üzleti szféra, de a lakosság többsége is tiltakozik, így kérdéses, Julia Gillard kisebbségi kormánya kibírja-e a nyomást a jövő évi választásokig.

Julia Gillard miniszterelnök-asszony július elejére végigvitte a Munkáspárt sokat vitatott szén-dioxid programját, melynek értelmében adókötelessé vált az ipari vállalatok szén-dioxid kibocsátása Ausztráliában. Az új adó körülbelül 400-500 céget ösztönözhet a termelés és feldolgozás átgondolására, hiszen minden tonna kibocsátott szén-dioxidért 23 ausztrál dollárral (kb. 5400 Ft) fizetnek – a szóban forgó vállalatok kibocsátása meghaladja az évi 25 ezer tonnát, így az új adó nyomán az állam jelentős bevételekre számíthat. Az adó 2015-ig 24 dollár fölé emelkedhet, a tervek szerint Ausztrália ekkor csatlakozna a nemzetközi kvótakereskedelemhez.

Gillard ezzel a lépéssel természetesen bezsebelte a környezetvédők támogatását. A „zöldek” elsősorban amellett érvelnek, hogy az ausztrál energiagazdálkodás már hosszú ideje radikális változást igényelt: a kontinensnyi ország körülbelül 22,5 millió lakost számlál – ez a Föld teljes populációjának mindössze három ezreléke –, mégis ők adják az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 2%-át, egy főre vetítve pedig a legnagyobb kibocsátók a fejlett világban. A környezetvédők a vasárnap bevezetett adót elsősorban az alternatív energiagazdálkodás felé tett jelentős lépésként értékelik, nem pusztán az ausztrál nagyvállalatokat megcsonkító rendelkezést látják benne. Ebből a perspektívából az adó lényege nem az, hogy pénzt vonjon el a nagyvállalatoktól, sokkal inkább az, hogy visszaszorítsa a káros kibocsátást – vagyis annál hatásosabb, minél kevésbé érezteti hatását. A globális zöldmozgalom és a fenntartható fejlődés diskurzusához simulva Gillard elmondta: az ausztrál nép semmiben sem szenved majd hiányt, hiszen a 2010 óta folyamatosan növekvő családtámogatások továbbra is biztosítottak lesznek, a vállalatok pedig készen állnak adózási kötelezettségeik teljesítésére. Melbourne-i beszédében a miniszterelnök elmondta: míg az ausztrálok élik megszokott hétköznapjaikat, az ország egy új jövő felé vezető útra lép, és Ausztrália végre a megújuló energiakészletekre fog támaszkodni.

Jelentős az ellenzők tábora

Az ellenzéki vezető, a konzervatív Tony Abbott szerint azonban fölösleges volt az új adó bevezetése, ráadásul a kormány túl magas összegeket vár a vállalatoktól (összehasonlításképp: az Európai Unióban a szén-dioxid tonnánkénti kibocsátásáért fizetett összeg csupán 10 ausztrál dollárnak felel meg). Abbot úgy véli, elsősorban a „kisemberek” kerültek veszélybe: „Nehezebb lesz a családok megélhetése, bizonytalanabbá válnak a munkahelyek, a környezetnek pedig semmit nem segítenek ezzel” – nyilatkozta, egyben ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén eltörli a szén-dioxid adót.

Az adót ellenző politikai erők és a választók elsősorban az anyagi létbiztonság megrendülése miatt aggódnak, tartva attól, hogy a vállalatok a kiadások emelkedésével nem saját, hanem alkalmazottaik nadrágszíját húzzák majd szorosabbra. Az ausztrál szavazók ellenérzését azonban más is indokolja: Julia Gillard a 2010-es választási kampány során kijelentette, megválasztása esetén a keze alatt futó kormányzat nem fogja bevezetni a szén-dioxid kibocsátásra kivetett adót. A gazdasági következményektől való félelem mellett tehát a választópolgárok kiábrándultságával is számolnia kell Gillard Munkáspártjának, a „megszegett ígéret”-toposz napirenden tartása pedig az ellenzék malmára hajtja a vizet.

Politikai elemzők nagy érdeklődéssel fordulnak a fokozódó hangulat felé, 2013-ban ugyanis Ausztrália újra választ, a kormánynak tehát mindössze egy éve van arra, hogy a szén-dioxid kibocsátás megadóztatásával felmutatható eredményeket, tényleges változásokat érjen el. A Lowy Intézet legfrissebb felmérése szerint azonban a választók 63 százaléka egyelőre határozottan ellenzi a szén-dioxid programot, tüntettek is vasárnap Sydney-ben, ráadásul sokan becsapva érzik magukat Gillard be nem tartott választási ígérete miatt. Nick Economou ausztrál politikai szakértő szerint az is döntő jelentőségű lehet a Munkáspárt és szavazói számára, hogy a továbbiakban is meghajolnak-e Gillard döntései előtt. A szakértő szerint két eset lehetséges: „Vagy engedelmes nyájként követik, és együtt zuhannak majd szakadékba, vagy felismerik, hogy Gillard a problémáik forrása, és mennie kell”.

A miniszterelnök-asszony úgy véli, az ellenzék támadásai vadak és meggondolatlanok, a politikai mérlegelések helyett pedig az ausztrál családokra kell bízni az új adó megítélését. „Többe kerül a hétvégi bevásárlás? Csődbe megy a szénipar? Ezt ők (a választók – a szerk.) is meg tudják majd ítélni. A bizonyítékok ugyanis ott lesznek a szemeik előtt, tudni fogják, mit jelent az új adó nekik és családjuk számára. A következő néhány hónapban majd leülepszik a felkavart por, és az ausztrálok beláthatják, hogy helyesen döntöttünk, amikor felléptünk a klímaváltozás ellen. Nem a szavazatokért, hanem a nemzet jövőjéért cselekszünk” – nyilatkozta.