Aki húsz éve várja a Nobel-békedíjat

A mianmari demokráciáért folyó küzdelem vezéralakja, Aung Szan Szú Kji politikusasszony több mint két évtized várakozás után szombaton átvette az 1991-ben neki ítélt Nobel-békedíjat. Az országa szabadságáért harcoló politikus ünnepi beszédében a Mianmarban raboskodó politikai foglyok szabadon engedése mellett emelte fel szavát.

Két nap alatt a második nemzetközi elismerést vehette át a demokráciáért folytatott küzdelméért Aung Szan Szú Kji. A mianmari politikusasszonyt vasárnap este Írországban az Amnesty International „A lelkiismeret nagykövete” díjával tüntették ki, egy nappal korábban Oslóban pedig a több mint húsz éve neki ítélt Nobel-békedíjat kapta kézhez. 

Szú Kji a demokráciaküzdelmek olyan világszerte ismert és szimbólummá lett alakja, mint Nelson Mandela, aki szintén megkapta egyebek mellett mind a két fent említett kitüntetést. Őt is évtizedekig fogva tartották, habár börtön helyett nagyrészt házi őrizetben raboskodott: 1989 óta összesen tizenöt évet töltött saját otthona fogságában, míg nem 2010. november 13-án szabadon engedték. A politikai aktivizmust családjából hozta: apja a Nagy-Britanniától való elszakadásért küzdött, anyja Indiába és Nepálba akkreditált nagykövetként dolgozott. Szú Kji oxfordi egyetemi évei után az ENSZ-nél vállalt munkát és követte buddhizmus-kutató brit férjét, Michael Arist Bhutánba, majd Oxfordba. Mianmar történetét és apja politikai szerepét kutatta, eredményeit könyvben foglalta össze. Oxfordból 1988-ban utazott Mianmarba beteg édesanyja ápolására és a katonai junta ellen kirobbanó elégedetlenség élére állt. Két évvel később pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) megnyerte a választásokat, de a győzelmet a katonai rezsim sohasem ismerte el, az ellenzéki vezetőket letartóztatták és megkínozták. Ezután Szú Kjit – kisebb megszakításokkal – évtizedekre elzárták a külvilágtól, egészen az utóbbi évekig, amikor látványos demokratizálódási folyamat indult meg Mianmarban. Idén áprilisban hívei már parlamenti képviselőként köszönthették Szú Kjit.

A Nobel-díj átadóján tartott beszédében Szú Kji elmondta: a kitüntetés óriási erőt adott számára a további munkához. „A Nobel-díj visszarántott a rabságomon kívül létező világba, visszaadta számomra a való világ érzetét. Persze nem azonnal történt, de ahogy teltek a hetek, hónapok, és hozzám is eljutott a külvilág véleménye, lassan én is megértettem a Nobel-békedíj elnyerésének súlyát. Végre újra egész ember lehettem” – nyilatkozta. A politikusasszony a folyamatosan megújított házi őrizete, illetve az országában uralkodó politikai helyzet miatt nemcsak a díj átvételéről maradt le: nem vehetett részt 1999-ben prosztatarákban elhunyt férje temetésén sem, mert tartott attól, hogy visszautazását a mianmari katonai rezsim megakadályozta volna.

A „friss” Nobel-díjas elmondása szerint eszébe sem jutott, hogy valaha is bármilyen kitüntetés vagy díj illeti majd azért, hogy a demokrácia oldalán harcol. „A jutalom, amiért küzdöttünk, egy igazságos, biztonságos és szabad társadalom volt, ahol népünk saját lehetőségeinek öntudatára ébredhet” – nyilatkozta. Mindemellett aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ismert fogvatartottak szabadon enegedése után mi lesz a sorsuk a névtelen politikai foglyoknak. 

Szú Kji köszönőbeszéde teljes egészében megtekinthető:

Thorbjorn Jagland, a Nobel-bizottság elnöke ünnepélyes beszédében köszöntötte Oslóban Szú Kjit. „A mai alkalom az egyik legemlékezetesebb a Nobel-díjak történetében. (…) Reméljük, hogy Liu Hsziao-pó-ra (2010-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett, jelenleg is házi őrizetben tartott kínai emberi jogi aktivista – a szerk.) majd nem kell ennyit várnunk!” – mondta. A díjtadókon és Szú Kji európai látogatásának több nyilvános helyszínén is jellemző, hogy popsztároknak kijáró ovációval fogadják a mianmari politikust. 

A 67. életévét ma betöltő politikus az évfordulót európai körútjának következő állomásán, az Egyesült Királyságban fiai társaságában ünnepli. Szú Kji négynapos szigetországi látogatása alatt találkozik David Cameron brit miniszterelnökkel és William Hague brit külügyminiszterrel, illetve beszédet mond a parlamentben. Ellátogat Oxfordba is, ahol a ’80-as években élt férjével és fiaival. Amellett, hogy találkozhat rég nem látott rokonaival és barátaival, átveheti az Oxfordi Egyetem díszdoktori címét is. Európai körútját végül Franciaországban fejezi be.