Szavazáson dől el Puerto Rico jövője

Puerto Rico, a kicsiny karibi sziget és lakossága a legújabb fejlemények szerint fontos választásra készülődik. A tét áthatja az egész társadalmat, mivel konkrétan a sziget jogi helyzetét és identitását érinti az Egyesült Államokhoz fűződő viszony miatt. A szigetlakók három opció közül választhatnak majd és szavazásuk végeredménye elviekben akár a függetlenség is lehet.

Puerto Rico fekvését tekintve a karibi szigetvilág részét képezi, pontosabban a Nagy-Antillák nevezetű szigetcsoport tagja, ahová az olyan nagyobb szigetek tartoznak, mint például Kuba, Jamaica vagy Hispaniola, amin jelenleg két ország, Haiti és a Dominikai Köztársaság osztozik. A sziget korábban egészen a gyarmatosítástól kezdve a spanyol korona uralma alatt állt egészen 1898-ig. Abban az évben robbant ki Kubában az a spanyol-amerikai háború, amelynek következtében az európai anyaállam elvesztette utolsó értékesebb gyarmatait, szinte egész hadiflottáját és ennek folyományaként valaha volt nagyhatalmi státuszát is.

A háború után Puerto Rico Kubával és a Fülöp-szigetekkel együtt az Egyesült Államokhoz került, közigazgatási beosztásukban azonban a különböztek a többi amerikai tagállamtól. Így Puerto Rico sem lett „beolvasztva”, hanem társult államiságot kapott, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyan a szigetlakók nem szavazhatnak az általános voksolások alkalmával, de adót sem kell fizetniük a központi költségvetés számára. Az Államoktól való függőséget ezért leginkább a kormányzó képviseli, akinek közvetítő szerepe van a lakosság és a washingtoni kormány között.

Előnyt élvezne az angol

Most épp a kormányzó, Luis Fortuńo készül ezen az állapoton némiképp változtatni. Terve ugyanis az, hogy a masszív spanyolajkú szigeten kiterjeszti az angol nyelv oktatását. Az angol ugyan jelenleg a spanyol mellett a sziget másik hivatalos nyelve (ami 1898 óta magától értetődik), az oktatás azonban a mai napig is zömmel spanyol nyelven zajlik (ami viszont a lakosság tekintetében tűnik logikusnak). Fortuńo elképzelése alapján az angolt az általános iskolák alsó tagozatán kezdenék tanítani először 35 kétnyelvű iskolában, és szinte minden tantárgy oktatása angol nyelven zajlana a spanyol nyelven és a társadalmi ismereteken kívül.

A kormányzó és támogatói, így az oktatásért felelős Grisel Muńoz legfőbb érve az „angolosítás” mellett az, hogy a mai, fejlődő és globalizált világban a sziget versenyképessége múlhat azon, hogy a társadalom megfelelő nyelvtudásával be tud-e illeszkedni a munkaerőpiacon, avagy sem. Szerintük a probléma megoldásának kulcsa az angol nyelv elterjesztése lenne. Ez önmagában igaz is, hiszen két nyelv ismeretével az átlagos munkavállaló jó esetben könnyebben kap munkát, mint az a társa, aki nem beszéli a világnyelveket. A kormányzó érvelése egyetlen ponton szenved csorbát: nem veszi figyelembe, hogy ugyan az angol a különböző nációk közötti érintkezés elsődleges nyelve, de mellette a spanyol az, amelyet szintén százmilliók beszélnek. A spanyol nem csak a karibi szigetvilágban vagy szélesebb értelemben véve Latin-Amerikában jelentős, hanem egyike az ENSZ hivatalos nyelveinek is.

Ebből kifolyólag lehet igaza az angolosítás ellenzőinek. Ők azok, akik nem értik, hogy a spanyol kultúra talaján állva miért ne boldogulhatna a sziget ugyanúgy, mint akármelyik másik latin-amerikai ország – vagy az Államok lakosságának immár 17 százalékát kitevő spanyolajkú bevándorló közössége. Úgy gondolják, hogy a gazdasági jólétet egyfelől nem elsősorban a kultúra határozza meg (hanem például az erőforrások és természeti kincsek kiaknázása és a gazdasági szerkezet megfelelő volta), illetve véleményük szerint az angol önkéntes alapon is szerepet játszhat a jövőben a puerto ricóiak életében anélkül, hogy azt rákényszerítenék a lakosságra – és az általános iskolásokra.

A problémát csak fokozza, hogy az angol nyelv megfelelő tanításához megfelelő tanári gárda is szükséges lenne, ami a szigeten csak részben van meg. A tanároknak megvan a képesítésük, doktorátussal vagy mesterfokozatú diplomával rendelkeznek, így angolul alighanem tudnak. A gondot az okozza, hogy sokan erős spanyol akcentussal beszélik csak az angolt, így nem tudnák azt tisztán átadni a diákoknak (igaz, maga az amerikai angol is különbözik az eredeti brit angoltól). Ennek kiküszöbölésére a tanárokat tovább kellene képezni, ami pénzbe – és ami jelen esetben fontosabb, időbe kerül. Mindemellett természetesen ellenérzéseket vált ki a lakosságból, amely magát sokkal inkább érzi spanyol identitásúnak, mintsem amerikainak.

Hogy melyik oldal érvei nyomnak többet a latban, azt idén novemberben módjuk lesz eldönteni. Az őszi szavazás ugyanis sok mindent megváltoztathat a sziget életében, mert két alapvető fontosságú kérdésben fog a lakosság az urnákhoz járulni. Ekkor választják meg ugyanis a kormányzót, a személyt, aki képviseli őket a washingtoni Kongresszusban. Ilyen megvilágításban részben rögtön érthetőbbé válik Fortuńo programja és témakijelölése, mivel nagy valószínűséggel jó pontokat kíván szerezni az amerikai törvényhozás előtt. Másfelől viszont erősen kétséges, hogy a lakosság spanyol identitását háttérbe szorítva hogyan tudná megnyerni a választást és megőrizni a kormányzói széket annak ellenére, hogy például Muńoz és mások személyében akadnak támogatói.

Amerikai kapcsolat

A voksolás másik, központi kérdésköre az Egyesült Államokkal kialakított viszonyt és annak jövőjét érinti. Puerto Rico ennek megfelelően dönthet arról, hogy támogatja-e az Államokkal kötendő szorosabb területi és közigazgatási egységet, avagy sem. Ezen a ponton van nagy jelentősége a kormányzó ellenében propagandát kifejtő csoportok tevékenységének és annak, hogy a spanyol nyelvet, kultúrát és identitást hangoztatva (tehát a nemzeti kártyát kijátszva) meg tudják-e nyerni maguknak a lakosságot.

Ha a szigetlakók az Egyesült Államoktól való kapcsolat jövőjének meghatározásakor három lehetőség közül választhatnak: maradjon a status quo, azaz továbbra is társult állami státuszt élvezzen-e a sziget? Ebben az esetben vélhetően megmaradna az eddigi közigazgatási struktúra és Puerto Rico többi tagállamhoz viszonyított relatív önállósága. Ha a szavazás ennek a szcenáriónak a sikerét hozná, akkor megnőne az esély Fortuńo újraválasztása előtt, mivel az erre az alternatívára szavazók jó része magát a kormányzót is támogatná.

A helyzet megváltoztatására két, ellentétes irányú lehetőség és elképzelés kínálkozik. Az egyik az Egyesült Államokkal való szorosabb viszony létesítését eredményezné, aminek értelmében a sziget társult állami státusza megszűnne és a másik 50 tagállam mellé sorolódna. Így Puerto Ricóban ugyan megmaradna a kormányzó intézménye (mivel a többi államot is kormányzók vezetik), de az eddigi adózási szabadságot fel kellene adniuk – ez, és még számos, szövetségi szintű újítás bevezetése ebben az esetben logikus is lenne, hiszen miért különbözzön a továbbiakban a sziget az összes többi tagállamtól?

A harmadik variáns pedig Puerto Rico függetlensége. A függetlenség kivívásának jogi lehetősége (az alkotmány expressis verbis még egy tagállam kilépését sem tiltja, nemhogy társult államét) és társadalmi támogatottsága ugyan első látásra természetesen megvan, a képet azonban a gazdaság ugyanúgy árnyalhatja, mint Anglia és Skócia esetében. A skótoknál is az a meghatározó, hogy az SNP (a skót nemzetiek) vezette népszavazás utáni esetleges függetlenség esetén államuk gazdasági téren meg tudja-e majd állni a helyét? Lesz-e elég adóbevétele? Tudja-e majd biztosítani a minél teljesebb foglalkoztatottságot? A puerto ricóiaknak is ezeket a kérdéseket kell majd a szavazás képében megválaszolniuk: képesek-e önállóan államként létezni az Egyesült Államok anyagi támogatása ellenére is?

A kérdéseket és azt, hogy a sziget mekkora eséllyel függetlenedhet végleg az Egyesült Államoktól, őszig van idő megválaszolni. Akkor viszont, a szintén novemberben esedékes elnökválasztás eredménye könnyen változtathat ezen az egész felálláson. Ezért Puerto Rico mozgásterének megítélését még nagyon óvatosan kell kezelnünk, hiszen ez nem csak egy új latin-amerikai spanyol ajkú állam létrejöttét jelentené, hanem egyúttal az Államok egyre gyengülő globális szerepvállalására is rávilágítana a tény, hogy a különböző konfliktusok mellett ráadásul egy vele társult állam is elszakad. És hogy a mindenkori nagyhatalmi játszmát tekintve ez milyen rizikót rejt magában, nos, azt alighanem Washingtonban is tudják.