A családon belüli gyilkosság megrázta a kanadai afgán közösséget

2009. június 30-án a kanadai Ontario tartománybeli Kingstonban egy csatornában elsüllyedt gépkocsit fedeztek fel, benne négy holttesttel. Az elhunytak személyazonosságának megállapításakor kiderült, hogy a három tinédzser lány testvérek, a negyedik áldozatot, egy középkorú nőt pedig akkor még a nővérek nagynénjeként azonosítottak. A három lány, Zainab, Sahar és Geeti Shafia 19, 17 és 13 évesek voltak, az idősebb nő, Rona Amir Mohammed pedig 53 esztendős. A rendőrség gyilkosság után indított nyomozást, és pár héttel később letartóztatták a lányok szüleit és legidősebb bátyjukat, akiket azzal vádoltak, hogy azért ölték meg rokonaikat, mert azok megsértették a család becsületét. A három hónapos per 2011 őszén kezdődött, és idén januárban a vádlottak életfogytiglani börtönbüntetésre ítélésével végződött.

Jómódú, hétgyerekes család: drága ruhákban rettegő gyerekek

A Shafia család Afganisztánból származik, Mohammad Shafia vagyonos üzletember. Első feleségével, Rona Amir Mohammaddel nem született közös gyermekük, annak ellenére sem, hogy az asszony Indiában kapott meddőségi kezelést. Férje ezután egy második feleséget is választott, Tooba Yahiát, aki hét gyermeket szült neki.1992-ben az akkor még csak négyfős család elhagyta a közel-keleti országot, majd rövid pakisztáni és ausztráliai tartózkodás után Dubai-ban éltek évekig. 2007-ben vándoroltak be Québecbe, mivel azonban Kanadában illegális a többnejűség, első feleségéről azt állították, hogy Mohammad unokatestvére.

A tízfős család Montréalban telepedett le. A középiskolában, ahová a lányok jártak, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy problémák vannak a Shafiák otthonában. 2008 májusában az akkor 16 éves Sahar bevallotta tanárának, hogy öngyilkosságot kísérelt meg, és hogy a bátyja, Hamed bántalmazta őt.

A következő aggasztó eset 2009 áprilisában történt, amikor a Shafia család házához segélyhívás riasztotta a rendőrséget. Hamed Shafia kért segítséget, mert nővére, a 19 éves Zainab eltűnt. A lány, akinek akkor már komoly kapcsolata volt, és barátjával azt tervezték, hogy összeházasodnak, egy nőknek fenntartott menedékhelyet keresett fel. A menhelyen azt mondta, az otthoni szigor, az apjától és a bátyjától való félelem miatt hagyta el a családját.

Ugyanezen a napon a család szomszédja is rendőrt hívott a házhoz, mert a négy fiatalabb Shafia-gyerek, köztük Sahar és a 13 éves Geeti kint voltak az utcán, mert nem akartak az apjuk közelében lenni, amikor hazaér, és felfedezi legidősebb lánya eltűnését. A gyerekek arról is beszámoltak, hogy bántották őket otthon. Ám amint apjuk hazaért, mindent, amit korábban állítottak, tagadni kezdtek, és elzárkóztak a rendőrtiszt kérdései elől, aki úgy vélte, hogy az eset alaposabb kivizsgálásra szorul. Az esetleges vádemelésről azonban a québec-i gyermekvédő szolgálatnak kellett döntenie.

Három nappal a riasztás után egy illetékes munkatárs fel is kereste a lányokat az iskolában, akik ismét arra panaszkodtak, hogy a bátyjuk agresszívan viselkedik velük szemben, és hogy nincs elég szabadságuk. A szociális munkásnak ez nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy eljárás indulhasson a szülők ellen. A gyilkosság utáni nyomozás és a majdnem három hónapig tartó per során többször felmerült a kérdés, hogy terheli-e bármilyen felelősség a québec-i gyermekvédő szervezetet. Visszavont, majd újra megerősített vádaskodások és a szüleik szigorúságára panaszkodó kamaszok semmiképp sem vetíthették előre a családvédőnek a későbbi tragédiát. A szülőkkel szembeni ellentétes érzések a bevándorlók gyermekei körében sokszor még erősebbek, mint egy átlagos kamasznál, hiszen a tizenévesek ebben az életkorban szembesülhetnek először igazán a régi és új hazájuk közti kulturális különbségekkel, ami a családon belül feszültségekhez és konfliktushoz vezethet.

Az utolsó vészjelzés: a gyermekvédők nem felelősek, de mulasztottak

A harmadik incidens 2009 júniusában azonban ismét a Shafia családra irányította a hatóságok figyelmét. A későbbi áldozatok egyike, Sahar annyira depressziósnak és szorongónak tűnt, hogy egyik tanára hivatalos úton kért segítséget. A családvédők azonban közölték, hogy már nem tartoznak felelősséggel a 17 éves lányért. Nem rendelkeztek feljegyzésekkel Sahar korábbi eseteiről sem, amikor kapcsolatba került a gyermekvédelemmel. Megkérdőjelezhető az eljárásuk abból a szempontból is, hogy korábban a lányt a családja jelenlétében kérték arra, hogy ismételje meg panaszait, amit az apjától rettegő kamasz képtelen volt megtenni, és mindent letagadott. Így a szociális munkás, még ha riasztónak is találta a lány viselkedését, nem kérhette bírósági eljárás indítását, hiszen Sahar ragaszkodott a tagadáshoz.

Néhány héttel később a montréali család a Niagara vízesésnél tett kirándulásukból tartott hazafelé, amikor megálltak Kingstonban éjszakára. A három nővér és mostohaanyjuk azon az éjjelen süllyedtek egy autóban a csatorna aljára. Az áldozatok és a rokonaik között is volt, aki az utazás előtt gyanakodott rá, hogy Mohammad Shafia valami végzeteset tervezhet, ennek ellenére mégis mindannyian részt vettek rajta.

Három órával azután, hogy a rendőrség felfedezte a holttesteket, a lányok szülei bejelentették családtagjaik eltűnését a kingstoni rendőrségen. A rendőrség az első perctől fogva gyanakodott rájuk, és alig egy hónappal a tragédiát követően hivatalosan is őket vádolták meg a gyilkossággal, és kettejükön kívül őrizetbe vették legidősebb fiukat, a 21 éves Hamedet is. A vád része lett az előre megfontolt szándékkal való elkövetés is. A feltételezés szerint a lányoknak azért kellett meghalniuk, mert azzal, hogy randizni kezdtek, és kettejüknek barátja is volt, megsértették a család becsületét. A gyanúsítottak tagadták, hogy ők a felelősek rokonaik haláláért, és kitartottak amellett, hogy baleset történt.

Az iszlám közösség elítéli a gyilkosokat: férfi és nő egyenlőek

A gyilkosság mélyen megrázta Kanada afgán közösségét. Egységesen ítélték el Mohammad Shafiát és bűntársait, emellett hangsúlyozták, hogy a vagyonos középosztálybeli Shafia család mennyire különböző egy átlagos afgán menekült családtól. Februárban észak-amerikai imámok gyűltek össze, hogy közösen nyilvánítsák ki, hogy elítélik a családi becsület helyreállításáért elkövetett gyilkosságokat, a családon belüli erőszakot és a nőgyűlöletet, ami mind ellentétes az iszlámmal. Mohammad Shafiáról egyébként kiderült, hogy évek óta nem járt mecsetben, nem gyakorolta a vallását, nem volt fundamentalista sem. Nem az iszlám vallás tanításának félreértelmezéséből merítette tehát az indítékot a lányai és első felesége megöléséhez, hanem valamiféle primitív hiedelemből.

A negyedik áldozat, az 53 éves Rona Amir Mohammad 2007-2008-ban naplót vezetett, amelyből kiderül, hogy bár férje és annak második felesége elnyomták őt és szolgának tekintették, mostohagyerekeit nagyon szerette és aktívan részt vett nevelésükben. Otthoni sanyarú helyzete a külvilág számára nem lehetett egyértelmű, hiszen ahogy a gyerekek is egészségesnek tűntek és drága ruhákban jártak, úgy Rona is több ezer dollárnyi értékben viselt ékszereket még az utolsó, végzetes kiránduláson is. A nyomozás során tisztázni próbálták, hogy neki miért kellett meghalnia a lányokkal együtt. Valószínűleg alávetett helyzete miatt, és mert, ha kiderült volna, hogy nem vérrokona, hanem a felesége Mohammad Shafiának, az a család kitoloncolását vonhatta volna maga után.

A poligámia törvényellenes Kanadában, ennek ellenére akadnak rá példák, egyrészt eltitkolva, mint ebben az esetben, másrészt a többnejűséget hirdető, British Columbia tartományban működő szekta körében. Ott a tartományi legfelsőbb bíróság a közelmúltban megerősítette az ilyen házasságokat illegálisnak minősítő törvényt, ami meglepő módon sok kritikát váltott ki. A döntést ellenzők szerint a rendelkezés sérti a szabadságjogokat és a magánélet szentségét. A törvény támogatói számára azonban egyértelmű, hogy a házasság csak két fél között jöhet létre, hiszen a poligámia sérti a női méltóságot és az emberi egyenlőség elvét. A jogi vita várhatóan tovább gyűrűzik majd.

Bizonyítékok és vallomások: az apa szerint lányai rászolgáltak arra, ami történt velük

Egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó jogász az afgán család pere során tanúskodott arról, hogy Mohammad Shafia többnejűségével valóban a család Kanadából való kitiltását kockáztatta, ami indítékul szolgálhatott első felesége meggyilkolására. A vádlottak elleni bizonyítékok között szerepeltek még rögzített beszélgetések, amelyek közül az egyikben a családfő arról beszél, hogy a lányai elárultak mindent, ami számára fontos. Tanúvallomást tett Zainab barátja, aki beszámolt róla, hogyan választotta szét őket a lány családja. Sahar barátjának rokona is a vád tanújaként jelent meg, és elmondta, mennyire rettegett a lány attól, hogy a szülei megtudják, hogy együtt jár valakivel. Megszólalt egy egyetemi tanár is, aki a családok becsületén esett foltot lemosni vélt gyilkosságokról végzett kutatást, és megerősítette, hogy ez lehetett az indíték jelen esetben is.

A védőügyvédek tanúként hívták be magukat a vádlottakat is. Mohammad Shafia tagadta, hogy ő ölte volna meg a családtagjait, de elismerte, hogy a lányai megérdemelték, hogy meghaljanak. Több rokonuk is azt állította, hogy stabil családként tartották számon őket, és hogy az otthonukban liberális légkör uralkodott. Egy afgán kulturális szakértőt is beidézett a védelem, aki elmondta, hogy a perzsa nyelvben az átkozódás megszokott dolog, és a fenyegetések nem szó szerint értendők. Az ügyvédek helytelenítették, hogy az ügyet kezdettől fogva az ügyfeleikkel szembeni előítéletek árnyékolták be, amit a média még inkább felerősített. A vádlottak bíróság előtti meghallgatását a nyelvi különbségek is nehezítették, különösen Tooba Yahia esetében, aki tagadta, hogy részt vett a lányai meggyilkolásában, ám vallomása egy része elveszett a fordítási folyamatban. A védelem kiemelte azt a tényt is, hogy a tanárok és szociális munkások kevés konkrét jelentésre és nyilvántartásba vett esetre tudtak hivatkozni.

A bíróság a három hónapig húzódó per végén bűnösnek találta a vádlottakat, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Mohammad és Hamed Shafiát, valamint Tooba Yahiát a három tizenéves lány és Rona Amir Mohammad meggyilkolásáért. Mindhárman fellebbeznek az ítélet ellen.