Az idő gerillája: megjelent Fidel Castro könyve

A visszavonult kubai vezető, Fidel Castro megjelentette legújabb könyvét, Az idő gerillája címet viselő visszaemlékezést. Sokan írtak már könyvet a 85 éves forradalmárról, de a már korábban megjelent családtörténet mellett ez az egyik első, ami valóban Fidel közreműködésével íródott.

A héten mutatta be könyv formájában megjelent visszaemlékezéseit Fidel Castro, Kuba visszavonult vezetője. A most 85 éves Fidelnek a könyv hatórás bemutatója volt évek óta az első nagyobb nyilvános közszereplése. Legutoljára még 2011 áprilisában lépett a publikum elé, igaz, akkor egy zártkörű rendezvény keretein belül. Ez volt a Kubai Kommunista Párt (Partido Comunista de Cuba – PCC) hatodik kongresszusa, amelyen a párt vezetését átadta öccsének, az immár 80 éves Raúl Castrónak. Életkora mellett betegsége is közrejátszik abban, hogy az idős forradalmárt már ritkán lehet csak látni, és emiatt is vonult vissza a hatalomból még 2006-ban.

A mostani bemutatóra hat vendéget is elhívtak Fidel mellé, akikkel számos témát érintve bonyolítottak le egy beszélgetést, miközben ismertették a könyvet. A Guerrillero del Tiempo (Az idő gerillája) címet viselő két kötetes memoár szerzője az újságíró Katiuska Blanco volt, ő volt az, aki 2003-ban lejegyezte a Castro-család hivatalos családtörténetét az akkor megjelent Todo el Tiempo de los Cedros címet viselő könyvben.

A közel ezer oldalas mostani visszaemlékezés Fidel gyermekkorától indul, amit ez a mű mutat be először a maga teljességében. Fontos életrajzi állomásként természetesen 1958 decemberére is kitér, azokra a hetekre, amikor a kubai forradalom során sikerült elűzni az országból az amerikabarát Fulgencio Batistát, és amely után 1959-től egészen a legutóbbi évekig Fidel irányította a karibi szigetországot.

A visszavonult elnök egy egyszerű sport felsőrészben és kockás ingben jelent meg a nyilvánosság előtt, és beszédében kitért napjaink aktualitásaira is. Ennek megfelelően említette a Falkland-szigetek (Islas Malvinas) ügyét is, amelyben az argentin fél mellett foglal állást, és a szigetcsoportot egy darab, Argentínától elrabolt területnek nevezte. Mint ismeretes, az argentin vezetés, Cristina Fernández de Kirchner elnökasszony vezetésével széleskörű diplomáciai támadást indított Nagy-Britannia ellen, amiért szerintük a szigetország az 1982-es, az argentinok számára vesztes falklandi háború 30. évfordulójához közeledve provokálja őket (a britek a térségbe küldték legmodernebb hadihajójukat, a HMS Dauntless rombolót, Vilmos herceggel egyetemben).

De nem csak a briteket ítélte el, hanem az európai országokat, és nem meglepő módon az Egyesült Államokat is, amiért be akarnak avatkozni a szíriai és iráni eseményekbe: itt Fidel arra a nyugati kezdeményezésre reagált, amely intervenciót tett volna lehetővé Szíriában, és amelyet az oroszok és a kínaiak az ENSZ Biztonsági Tanácsában végül megvétóztak. Az oroszokkal együtt „nevetséges elképzelésnek” tartja azt, hogy például az európaiak rakétapajzzsal (például Cseh- és Lengyelországban) akarják magukat megvédeni.

De a nyugati hatalmak mellett két latin-amerikai országgal kapcsolatban is nyilatkozott. Chile és a diáktüntetések kapcsán kiemelte, hogy messzemenően szimpatizál a diákok vezetőjével, a huszonéves Camila Vallejóval azért, amiért ki mer állni és fellép az oktatási rendszer igazságtalanságai ellen, és egy egyenlőbb rendszert akar kikényszeríteni a chilei kormányzattól. Mint már írtunk róla, a tavaly tavaszi és nyári hónapok olykor durva összecsapásokkal is tarkított diáktüntetésekkel teltek a dél-amerikai országban.

A diákokon túl nem mehetett el szó nélkül régi szövetségese, a venezuelai Hugo Chávez mellett sem. Fidel szerint a venezuelai elnök az, aki a legjobban tudja képviselni országa érdekeit és a legtöbbet tudja tenni a népért. Cháveznek ez a mellette való kiállás fontos lehet, mivel országában most rendezik meg az őszi választások előtt azt a szavazást, amely során ellenzéke közös jelöltet állít – és akikkel Chávez így könnyebben veheti fel a harcot, mivel egy stabil külföldi szövetséges segíthet megerősíteni saját szavazótáborának szimpátiáját is.

Kubai vonatkozásként Fidel élénk érdeklődéséről tett tanúbizonyságot, amikor részletesen utánakérdezett annak a négy kubai állampolgárnak, akik a kubai ötök („Cuban Five”) néven híresültek el, és akiket az Egyesült Államokban tartóztattak le. A floridai kubai emigráció tagjai után információt gyűjtő öt férfit még 1998-ban tartóztatta le az FBI – holott kubai indoklás szerint azok nem az Egyesült Államok ellen kémkedtek, hanem a szigetország biztonságát kívánták szavatolni azzal, hogy kiszűrik a gyanús elemeket már külföldön. Az ötök közül már szabadon engedett René Gonzálezzel Fidel személyesen beszélt telefonon keresztül.

Fontos megjegyzése volt az is, amit a szocializmussal kapcsolatban mondott. Úgy véli, hogy nagy hiba lenne abba a csapdába esni, hogy azt hisszük, a szocializmussal minden problémát meg lehet oldani. Ez a mondata egyfajta legitimitást ad öccse gazdasági-politikai nyitást célzó politikai lépéseinek. Mivel a mai napig Fidel a jelenlegi kubai rendszer emblematikus alakja, visszavonulásától függetlenül, sokan tisztelik, így egy-egy ilyen mondatával közvetetten is Raúl segítségére lehet.

Az idősebb Castro testvér már nem tervez több könyvet megjelentetni. Mint elmondta, azért most jelent meg a memoár, mert most még van annyira friss szellemileg, hogy vissza tud emlékezni a rég történtekre – és elismerte, hogy ez később már valószínűleg nem lesz így.