A legrosszabbkor jött a tuareg lázadás

Moammer Kadhafi még halála után is befolyásolja az afrikai térség eseményeit, hiszen korábban hozzá hű tuareg harcosok segítik a Mali északi részében évek óta pislákoló elszakadási törekvéseket. A fegyverzetileg ls létszámukat tekintve is megerősödött felkelők egyre több városra terjesztik ki uralmukat, a kormány néhány egységét már az algériai határon túlra szorították. A zavargások következtében ezrek kényszerültek otthonuk elhagyására, ami regionális szintre emelheti a konfliktust. A helyzet pikantériája, hogy áprilisban elnökválasztást tartanak Maliban, a térséget ráadásul éhínség fenyegeti.

Feléledtek a tuaregek

Az elmúlt hetekben egyre többet lehetett hallani a híradásokban a tuaregekről, akik lázadásaikkal destabilizálták Malit, valamint annak határvidékét. A nomád életmódot folytató népcsoport főként Mali és Niger északi, valamint Algéria déli részén él, számuk eléri a másfél millió főt.  A kék turbánjukról könnyen felismerhető tuaregek már az 1960-as évek óta harcolnak függetlenségük elismeréséért, legutóbb 2006 és 2009 között került sor nagyobb szabású felkelésre a részükről.

A Maliban élő tuaregek már régóta panaszkodnak amiatt, hogy a délen székelő kormányzat marginalizálja őket, és emiatti ellenérzésük lázadások sorozatában öltött testet. Legfőbb céljuk, hogy az északon elterülő Azawad régió autonómiát kapjon. A két fél közti ellenségeskedés az elmúlt két évben némiképp lecsendesült, azonban ez év elején véget ért a kormány és a tuaregek közti béke. A harcok január 17-én kezdődtek meg, mikor a tavaly októberben létrejött Azawad Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (MNLA) három különböző egysége támadást mért három különböző városra. A rendkívül jól felszerelt csapatok azóta sikert sikerre halmoznak, mostanra elfoglalták az algériai határhoz közeli, kulcsfontosságú Tinzawaten városát is, és a határon túlra kényszerítették a kormány hadseregét. A válaszcsapás azonban nem maradt el, a mali hadsereg helikopterekkel mért légicsapást a lázadókra Kidal település közelében.

A líbiai kapcsolat – Kadhafi öröksége

A mostani lázadás szorosan kapcsolatban áll az arab tavasz líbiai eseményeivel, a tuaregek ugyanis Moammer Kadhafi elkötelezett hívei voltak. Miután azonban a líbiai felkelők megdöntötték a vezér hatalmát, a tuaregek is vesztettek pozíciójukból, s hazatérve elözönlötték Mali északi részét. A nehézfegyverekkel felszerelkezett harcosok visszatérését pedig kiváló alkalomnak találták a helyiek arra, hogy felszítsák a konfliktust a központi hatalommal, a korábban Kadhafi mellett megedződött bajtársaik segítségével egy minden eddiginél radikálisabb felkelésbe kezdve.

A mali kormányzatnak nem kis kihívással kell szembenézniük, a tuaregek hirtelen megerősödése igencsak meglepte ugyanis a mali hadsereget, akik eddig olyan felkelőkhöz szoktak, akiknek harci tudománya megállt a Kalasnyikov használatánál. A helyzetet az is nehezíti, hogy a tuaregek szakítottak korábbi harcmodorukkal, miszerint egy-egy támadás után elrejtőztek a hegyekben: ehelyett most napokig a helyszínen maradtak a városok feletti uralom megszerzéséért.

Tüntetések az ország déli részén

A lázadók fegyverarzenálja méltán okozott riadalmat, a hadügyminiszter egyik vezetője szerint ilyen eszközökkel nagy esélyük van arra, hogy elérjék céljaikat. Káoszt mindenesetre máris sikerült teremteniük: leváltották a védelmi minisztert, a délen élő tuaregek közül pedig egyre többen válnak megtorlás áldozatává. A fővárosban, Bamakóban a katonák családjai demonstrációkba kezdtek, utakat torlaszoltva el és autógumikat égetve, ami következtében füst borította el a várost. Azzal vádolják a kormányt, hogy nem kielégítő módon kezelik a tuaregek lázadását, s megfelelő eszközökben is fogytán vannak.

Sok tüntető aggódik amiatt, hogy a délen élő tuaregek szimpatizálnak az északon lázadó társaikkal, és így potenciális veszélyt jelentenek rájuk is. A demonstrációkat tovább tüzelik a hadsereg lőszerhiányáról és a lázadók támadásainak következtében elhunyt katonák tucatjairól érkező hírek. Ennek ellenére a hatóságok ragaszkodnak ahhoz az állásponthoz, hogy irányítani tudják az északon kialakult helyzetet. A délen zajló tüntetések alapján azonban akár egy hosszabb ideig elhúzódó összetűzés is jövendölhető Mali különböző etnikai csoportjai között.

Ban Ki-mún is aggódik

A napokban az ENSZ-főtitkár is aggodalmának adott hangot a kormányerők és a lázadó tuaregek összecsapását illetően, s elsősorban annak súlyos humanitárius következményeire hívta fel a figyelmet. A válság eddigi mérlege, hogy a rengeteg haláleset és sérülés mellett ezreket kényszerítettek otthonuk elhagyására, több tízezren pedig a szomszédos országokba, Nigerbe, Burkina Fasóba, Algériába és Mauritániába menekültek. Ez pedig tovább súlyosbítja az amúgy is gondokkal küzdő Száhel-övezet helyzetét, amit az előrejelzések szerint újabb szárazság fog sújtani az idén. A segélyszervezetek szerint több millió ember életét veszélyeztetheti a megfelelő mennyiségű élelmiszer hiánya.

A Ban Ki-mún szóvivője által kiadott nyilatkozat leszögezi: „ A főtitkár elítéli az erőszak alkalmazását mint a politikai célok elérésének eszközét”. Emellett kérte a lázadókat a harcok mielőbbi befejezésére, s arra ösztönözte őket, hogy bocsátkozzanak párbeszédbe a kormánnyal annak érdekében, hogy megoldást találhassanak az őket ért sérelmekre. A főtitkár biztosította a feleket az ENSZ támogatásáról egy olyan kompromisszum megkötésében, ami tartós és békés módon vet véget a konfliktusnak.

Veszélyben az elnökválasztás?

A tuareg felkelés nem csupán egy, a hadsereg számára megoldandó feladat, hiszen veszélyeztetheti az áprilisban esedékes elnökválasztás sikeres lebonyolítását is. Ha ugyanis nem sikerül minél előbb helyreállítani a békét az országban, az hosszú távú zűrzavarhoz vezethet Maliban. A feszültségek mérséklése érdekében a muszlim közösség és más vallási vezetők is fegyvernyugvásra hívták fel a konfliktus résztvevőit, miközben a politikai vezetés Algériában ült össze, hogy stratégiát dolgozzon ki a helyzet kezelésére.

Mali elnöke, Amadou Toumani Toure már gyakorlott az ország északi részét évek óta fenyegető biztonsági kihívás kezelésében, célja mindig is az volt, hogy megtalálja a közös hangot a lázadókkal. Nemrégiben egy olyan különleges programot indítottak el a térségben, amelynek keretein belül az állami autoritás helyreállításán munkálkodnak a térségben. Emellett pedig arra is törekednek, hogy csökkentsék az egyre nagyobb fenyegetést jelentő AQIM (az Al-Kaida észak-afrikai szárnyának) befolyását a fiatalokra, más társadalmi-gazdasági alternatívát kínálva fel nekik.

Az elnök, aki hivatali idejének végéhez közeledik, kénytelen lesz átadni a vezetést, hacsak nem változtat az alkotmányon. Eddig egy viszonylag békés, konszolidált demokráciát tudott fenntartani az országban, azonban ha a választásokig nem sikerül békeszerződést kötnie a felkelőkkel, vagy ennek későbbi megvalósulására nem tud garanciákat felmutatni, a törékeny demokráciát könnyen instabilitás követheti.

De mit akar Franciaország?

A Nyugat-Afrikában és a Guineai-öböl térségében megjelenő La Lettre du Continent legutóbbi számában azt állították, hogy Mali Franciaországot vádolja az MNLA támadásaira való felbujtással. A riport szerint a franciák arra akarják használni az Azawad régió függetlenségéért lázadókat, hogy felvegyék a harcot az AQIM ellen, s kiszabadítsák azt a hat francia túszt, akiket a Száhel-övezet terroristái tartanak fogva.

A francia kormány azonban cáfolta a helyi média állítását, miszerint a tuareg lázadókat támogatná az ország, s azonnali tűzszünetre szólította fel a feleket. Henri de Raincourt együttműködésért felelős francia miniszter bamakói látogatása során leszögezte, hogy Párizs elutasít minden olyan törekvést, ami Mali szétszakadását célozza. Hangsúlyozta, hogy Franciaország célja a vita katonai úton való rendezésének elkerülése, ehelyett egy hosszú távú politikai megoldást akarnak találni az északi országrész gazdasági, szociális és biztonsági problémáira. Annyi bizonyos, hogy mind a regionális, mind a külső szereplőknek egy koherens stratégiát kell kidolgozniuk a Száhel-övezetet fenyegető kihívásokra.

Nagy bajban van Nyugat-Afrika

Mindaddig, amíg Mali északi részén nem maradnak abba a harcok, délen sem lehet számítani a tüntetések és meghurcolások befejeződésére. Ez pedig nem csupán Mali, hanem az egész régió számára rosszat jelent. Egyrészt a szomszédos országokban élő tuaregek követhetik a mali példát, azaz fellázadhatnak függetlenségük kivívásáért, másrészt pedig a menekültek áradata további terheket róhat a térségre. A félelmeket megerősíti az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) egyik munkatársa, Fatoumata Lejeune által közzétett Twitter-bejegyzés is: „tuareg felkelés Maliban, a Boko Haram Nigériában, Wade újraválasztási kísérlete Szenegálban – túl sok gond zúdult Nyugat-Afrikára mostanság”.