Nagyobb erőt kapnának a fogyasztóvédelmi szervezetek

„A kollektív jogorvoslat intézményére égető szüksége van az Európai Unió 500 millió fogyasztójának a jogaik érvényesítésében” mondta el Monique Goyens, a BEUC (brüsszeli fogyasztóvédelmi szervezet) főigazgatója, aki szerint „az egységes piac addig nem teljesedhet ki, amíg nem hoznak létre egy uniós szintű kollektív jogérvényesítési modellt”.

A kollektív jogorvoslat fogyasztók széles körét érintő jogsértések orvoslására szolgáló eszköz. Az egyénileg, bírósági úton történő jogérvényesítés ugyanis gyakran túlságosan időigényes és költséges lehet, így nem feltétlenül éri meg az egyes fogyasztóknak bírósághoz fordulni. Az uniós kollektív jogorvoslat intézménye lehetővé tenné, hogy az európai polgárok széles köreinek érdekeit közösen képviseljék a fogyasztóvédelmi szervezetek a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében.

Korábban a Bizottság által készített tanulmányok és felmérések rámutattak arra, hogy a fogyasztók számára a legnagyobb akadályt a különösen magas költségeket, a perek kockázata, valamint a bonyolult és hosszadalmas eljárások jelentik, így ötből egy európai fogyasztó nem fog bírósághoz fordulni jogorvoslatért az 1000 EUR alatti követelések miatt

Ezt követően az Európai Bizottság által indított konzultáció keretében Klaus-Heiner Lehne német képviselő készített jelentést a témáról.

Heiner szerint bár az EU jogi hagyománya a jogi viták egyének közötti rendezését részesíti előnyben, biztosítani kell, hogy a jogellenes gyakorlatok károsultjai, legyen szó magánszemélyekről vagy vállalatokról, akár közösen is kártérítést követeljenek az elszenvedett károkért, mely megoldaná a magas perköltségek kérdését is.

A képviselő azonban a konzultáció során azt is kiemelte, hogy a közös jogérvényesítés semmilyen körülmények között sem eredményezheti a kollektív jogokkal, jogorvoslattal történő visszaélést. A képviselő ennek elkerülése érdekében a következő megoldásokat javasolta: „kollektív jogorvoslattal csak olyan esetekben lehetne élni, amikor az egyes egyéni követelések értéke nem haladja meg a 2000 eurót; az alperes és a károsultak székhelye vagy lakóhelye nem ugyanabban a tagállamban van, és a jogsértő magatartás uniós jog által biztosított jogot sért; kizárólag képviseleti szerv indíthatna keresetet egy előre pontosan meghatározott csoport nevében, a vélelmezett részvételen alapuló rendszert el kell utasítani; a kollektívan fellépő felperesek nem lehetnek jobb helyzetben az egyéni felperesnél, és minden felperesnek bizonyítania kell követelését; csak a ténylegesen elszenvedett kárért lehet kártérítést megítélni, tiltani kell a büntető kártérítést; az alperes székhelye szerint illetékes bíróságnak kell joghatósággal rendelkeznie.”

A korábbiakban a zöld könyv  számos lehetőséget vet fel, mely kérdések nagy része még további válaszokra és megoldási javaslatokra vár, főként a gyakorlat szempontjából nincs azonnali intézkedés, együttműködés a tagállamok között, melynek keretében kollektív jogorvoslati mechanizmus nélkül kiterjesztik a nemzeti kollektív fogyasztói jogorvoslatot a más tagállamokból származó fogyasztókra is; politikai eszközök kombinációja a fogyasztói jogorvoslat erősítésére (beleértve az alternatív kollektív vitarendezési mechanizmusokat, a nemzeti végrehajtó hatóságok felruházását olyan hatáskörrel, melynek köszönhetően felszólíthatják a kereskedőket a fogyasztók kártalanítására, és a kis követelések összefogása annak érdekében, hogy tömeges követelésekkel lehessen foglalkozni);a kollektív jogorvoslat jogi eljárására vonatkozóan kötelező vagy nem kötelező intézkedések bevezetése valamennyi tagállamban. Megfontolandó e lehetőségek különböző elemeinek ötvözése is.

A javaslatokról a jogi szakbizottság később szavaz.