Botrány: az érsekek többsége besúgó volt

Botrány rázta meg a bolgár pravoszláv és a bolgár muzulmán egyházakat – az egyházi klérusok legfelsőbb vezetői közül a kommunista rezsim idején sokan dolgoztak besúgóként a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (DSz). A legtöbb érintett mitropolita (érseki rang a pravoszláv egyházban) és müfti egyházi társairól gyűjtött információt a titkosszolgálatok részére. Makszim pátriárka azon kevesek egyike, akik nem szennyezték be nevüket politikai besúgással. A történtek után felmerül a morális kérdés, hogy lehet-e helyük az egyház vezetésében az érintett személyeknek.

A közép- és kelet európai államok közül, ahol szovjet típusú kommunista-szocialista rezsimek határozták meg a társadalmi élet összes szegmensét, Bulgáriában működött az egyik legerősebb állami kontrollt megvalósító ügynökség. Az orosz KGB meghosszabbított kezének tartották a bolgár DSz-t és talán csak a NDK-s Stasi vehette fel vele a versenyt a represszió terén. A lakosság minden szegmense be volt drótozva, senki sem menekülhetett el az állami lehallgatás elől. Ez alól a politikusok és az egyház sem jelentettek kivételt. Egy évvel ezelőtt robbant az első bomba – a jelenlegi bolgár diplomaták többségéről kiderült, hogy titkosügynök volt a DSz-nél. A Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormány által indítványozott kivizsgálások lefolytatása és a DSz-akták átvilágítása elkerülhetetlen volt az egyházi személyek esetében is.

Korábbi cikkünkben már ismertettük a folyamat különös aspektusait és az azt támogató illetve ellenző táborok érveit. A napokban fejeződött be a három legnagyobb bulgáriai vallást reprezentáló egyház – a Bolgár Pravoszláv Egyház, a Bolgár Muzulmán Hierarchális Egyház és a Római Katolikus Egyház – legfelsőbb vezetőinek az átvilágítása. Az eredmény megdöbbentő volt – a Bolgár Pravoszláv Egyház 15 mitropolitája közül 11 volt titkosszolgálati ember. A sokkoló adatok szerint csak a 97 éves Makszim pátriárka, a plovdivi egyházi községe vezetője, Nikoláj mitropolita, a lovecsi község vezetője, Gavriil és a dorosztoli község első embere, Amvroszij nem volt besúgó. Nikoláj és Gavriil atyáról azt feltételezik, hogy túlságosan is fiatalok voltak, Amvroszijről pedig hogy túlságosan későn lépett be az egyházi klérusba, ezért nem lehettek a DSz emberei. A pátriárka kívülmaradása misztériumként fogható fel – sokan gyanítják, hogy ő is szerepelt a DSz listáin, de a rendszerváltás előtt törölték az adatit.

Az összes többi (szám szerint 11) mitropolitáról, a muzulmán hitvezetők közül 8 müftiről és főmüftiről valamint a szófiai-plovdivi katolikus püspökről, Georgi Jovcsevről derült ki, hogy pénzért dolgozott a kommunista titkosszolgálatoknak. A legtöbb érintett egyházi vezető a hírhedt Hatodik Főosztálynak dolgozott, amelyik felelős volt a politikai információáramlásért.

Az adatok között böngészve az olvasó megrökönyödve állhat meg egy-két információnál. Szimeon közép-európai mitropolita már az 1960-as évek elejétől dolgozott a kétes hírnévvel rendelkező állami szervnek. A rendszerváltásig eltelt 25 év során Szimeon atya szorgalmasan végigjárta a DSz titkos ügynöki létrájának összes fokát, a feltárt adatok alapján személyesen több mint 25 kötetnyi, impozáns munkát készített el. A legtöbb vallási vezető nem foglalkozott a „nyáj” lehallgatásával, egyházi munkatársaikra specializálódtak. A mitropoliták többsége a 70-es évek végén és a 80-as évek elején lett DSz-munkatárs, de hogy mikor szűnt meg legtöbbjük megbízatása, arról már nincs adat. Mindegyiküknek volt egy vagy több besúgói álneve, néhányan dolgoztak a felderítő és a elhárító osztályoknak is. Az egyházi vezetők átvilágítása után a dossziék kivizsgálása nem állhat le, ez a sors vár az alacsonyabb tisztségeket betöltő egyházi vezetők aktáira is.

A hír után erősen megingott az egyházba vetett bizalom, az elmúlt évek során csak egy egyházi vezető (az amerikai közösségért felelős Joszif mitropolita) mert szembenézni a következményekkel és nyilvánosan esedezett bűnbocsánatért. Cikkünkben természetesen nem feledkezhetünk meg a kommunisták által elkövetett atrocitásokról sem, melyeknek sok egyházi tisztviselő esett áldozatul. Nehéz megítélni a XX. század ezen sötét időszakának bűntényeit azt illetően, hogy ki követett el nagyobb bűnöket – nem is feladata ez az újságíróknak. Ugyanakkor hiba lenne apológiákat írni bármelyik fél védelmét illetően, mert komoly társadalmi igény figyelhető meg a „holt vizek felkavarására” és a múlt kivizsgálására. Érdekes lenne felderíteni azt, hogy az 1990-es évek elején végrehajtott egyháztisztogatás (az úgynevezett „razkolt”) során az akkori politikai erők miért kívánták megváltoztatni a „Szent Szinódus” (a bolgár pravoszláv egyház fő döntéshozó testülete) összetételét. Továbbra is nagyon sok az elvarratlan szál, amely összefűzi a politikát az egyházzal, továbbra sem lehet függetlenül működő vallási intézményrendszerről beszélni.

Kövesse figyelemmel a Kitekintőt és tudjon meg többet a bolgár belpolitika legaktuálisabb kérdéseiről.