Rio de Janeiro harca a nyomornegyedekkel

A 2014-ben és 2016-ban Rio de Janeiroban rendezendő FIFA focivébére, illetve Olimpiai Játékokra látogató szurkolókat és turistákat a brazil vezetés nem a város nyomornegyedeiben uralkodó viszonyokkal kívánja üdvözölni, így a rendbetételükre irányuló törekvések talán most a legerősebbek.

Nem is szükséges ennyire előreszaladnunk az időben. A volt brazil főváros már most turisztikai potenciállá kívánja fejleszteni magát és nem hiába. Rengeteg a látnivaló Rio de Janeiroban és csak ez év első három hónapjára (az ottani nyárra) 3 millióval több turistát várnak a városba, mint tavaly ilyenkorra.

A Rióról kialakuló pozitív képet egyedül a város szélén elterülő nyomornegyedek látványa – vagy inkább azok tudata – ronthatja el, hiszen kevéssé valószínű, hogy a turisták közel kerülnek a fabódékból és szemétkupacokból kialakított favelákhoz, a híres Krisztus szobortól letekintve pedig csak a város gyönyörű fekvésében, a változatos domborzatban és óceánban gyönyörködhetnek az odalátogatók.

A 2010-ben több mint ötmillió turistát vonzó ország (még) nem szerepel a világ 10 legkedveltebb turisztikai célpontja között, amelynek okai a földrajzi távolságban és a magas bűnözési rátában keresendők. Az utazási hajlandóságot bizonyára növelni fogja, ha a sportesemények kapcsán többen ismerkednek meg a várossal és az országgal, és ha sikeresen le tudják vezényelni őket. Abban senki nem kételkedik, hogy a brazilok a focihoz és a karneváli hangulat-csináláshoz értenek, de most azt is be akarják bizonyítani, hogy egy ilyen horderejű nemzetközi eseményt is meg tudnak szervezni.

Ezzel párhuzamosan le kell faragniuk a bűnelkövetések magas számából, melyek melegágya a város külkerületeiben elterülő nyomornegyedek, vagy egyre ismertebb nevükön a favelák.

A favelák jelentette kihívások

Rio de Janeiroban több mint 600 ilyen nyomortelep található és a város lakosságának csaknem harmada, másfél millió ember él az itt található viskókban a szegénységi küszöb alatt.

2011-et ugyan sikeres évnek könyvelhetik el a brazil hatóságok a bűnüldözés terén, de még bőven akad tennivalójuk. A helyi rajtaütések célja, hogy a drogkereskedelmet visszaszorítsák a negyedekben és lecsendesítsék őket, ezen belül a sportesemények idején használt létesítményekhez közeli 40 favelát megtisztítsák.

A hatóságokat érő kritikák nagy részében pont ezt kifogásolják, vagyis hogy a turisztikai, központi területeken láttak hozzá a tisztogatáshoz, de a város szélén fekvő hatalmas nyomortelepek továbbra is érintetlenek és a drogbandák uralják őket. A másik bírálat, amely a rendfenntartó erőket éri, az az emberhiány miatt kialakult lassú végrehajtás.

2011 novemberében az egyik leghírhedtebb gettót tűznyitás nélkül sikerült bevenniük a brazil csapatoknak. Ez a negyed 150 ezer embernek ad otthont és a város egyik igen elegáns részére lehet innen letekinteni. A drogkereskedelem tekintetében stratégiai helyen terül el és az Olimpiai Játékok és Világkupa létesítményeit illetően is kulcsfontosságúnak számított. A fegyveres erők tagjai helikopterekről leereszkedve két óra alatt foglalták el a negyedet.

Egy-egy sikeres akció után a brazil zászló felemelésével jelezték, hogy az a terület már az államé. Új stratégiájukként az állandó jelenlétet választották a korábbi „letartóztatni és elmenni” helyett. Remélik, hogy a bandák így veszítenek bátorságukból.

Ám a lakosok védelmében is működő rendfenntartó erőket nem mindig fogadják szívesen az ott élők. Igazságtalanságokra, összetűzésekre, néhány napos bebörtönzésekre panaszkodnak, sőt azt állítják, hogy szórakozni sem engedik őket, holott az életük ezelőtt sem volt nyugodtnak mondható a bandaharcok és rendőrségi rajtaütések miatt.

A helyzet javulását már a multik is érzik

A hatóságok a tisztogatáson felül rendbe is szeretnék hozni ezeket az elszegényedett, leszakadt területeket, kezdve az egészségügyi központok létrehozásával és az elektromosság bevezetésével.

Vannak közöttük jobb és rosszabb gazdasági helyzetben lévő kerületek. A város északi részén találhatóak például az ’50-es,’60-as évek óta néznek szembe nehézségekkel, miután az ipari telepeik tönkrementek és a munkahelyek megszűnése a drogkereskedelem fellendülését hozta magával.

A rozsdaövezet számára hosszú távú fejlesztési programok szükségeltetnek, hogy az egykoron legtöbb befektetést vonzó területet ismét felvirágoztassák. A nagyszámú munkaerő már adott.

Talán a nemzetközi szolgáltató cégek terjeszkedése jelzi a legjobban, hogy a „felszabadított” gettók lakóira ténylegesen új, jobb minőségű élet várhat.

Olyan nagyvállalatok, mint a Telecom, Santander, Embratel keresik új ügyfeleiket a már megtisztított kerületekben. Telefon- és internetkábelek bevezetéséhez láttak hozzá, sőt, a feltörekvő osztály számára mikrohiteleket is kínálnak. Úgy tekintenek rájuk, mint a szegénységből felemelkedő emberekre, akik már jobbá szeretnék tenni életüket háztartási gépekkel, televízióval és telefonnal.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy voltak, akik rendelkeztek már internet– és telefonvonallal, de ezek a bűnözői csoportok által támogatott titkos vonalak voltak.  A 2011 őszén felszabadított gettó negyed lakosaira vonatkozóan már adatokkal rendelkeznek a szolgáltatók, miszerint 65 százalékuknak van már mobiltelefonja.

A brazil vezetés tehát komolyan készül a világ két legnagyobb sporteseményének megtartására, bizonyítván, hogy a karneváli hangulat mellett jó szervezés várja majd a szurkolókat.

Ha ezen felül a szegénynegyedek megtisztítását is elvégzik – legyen szó „csak” a központi  40 faveláról –, akkor abból ők profitálhatnak a legjobban. A turista minden bizonnyal elkerüli ezeket a negyedeket, de az ott élők életét jobbá, drogbandáktól mentessé tehetik.