Húsz éve alakult a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség

A történelmi Magyarországon 1912. december 28-án alakult meg a Magyar Cserkészszövetség, s a mozgalom hamarosan az ország egész területére kiterjesztette működését.

A gyalázatos trianoni békediktátum következtében ugyan az elszakított területeken megszűnt ez, az ifjúság nevelése szempontjából jelentős mozgalom, illetve a Csehszlovákiai Cserkészszövetség magyar alosztályában folytatódhatott, de az 1938–44 közötti időszak alatt sok visszacsatolt területen újra virágzásnak indulhatott. Így Kárpátalján is, ahol azonban az 1944-ben „bevonuló” szovjethatalom megszüntette a mozgalmat. 1991-ig kellett várni, hogy a mozgalom ismét újjászülessen: 20 éve, december 15-én a Munkácsi Zrínyi Ilona Könyvtárban alakult meg a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ). December 10-én a jeles jubileumot a munkácsi Rákóczi-kastélyban emléküléssel méltatták. Az eseményen az anyaország és az elcsatolt területek magyar cserkészszövetségeinek számos küldöttsége részt vett.

Az ünnepség nyitányaként a jelenlévők elénekelték a Sík Sándor által komponált Cserkészinduló első versszakát, majd Popovics Pál, a KáMCSSZ elnöke üdvözölte a meghívott vendégek sorában Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, dr. Gégény Edmondot, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának konzulját, Buday Barnabás evangélikus lelkészt, a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának elnökét, Molnár Szilárdot, a Romániai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökét, Gulácsy Lajost, a Munkácsi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspökét, Pogány Istvánt, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye általános helynökét, Marosi István nagybégányi görög katolikus parochust, Rácz István técsői római katolikus plébánost, Taracközi Gerzson munkácsi református lelkipásztort, Gulácsy Gézát, a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány igazgatóját, Nagy Sándort, a KMPSZ elnökségi tagját.

Popovics Béla, a KáMCSSZ tiszteletbeli elnöke közel két évtizedig vezette a szervezetet. Örömtelinek nevezte, hogy a Rákóczi-kastély patinás falai között kerülhet sor e jeles eseményre, azon épületben, ahol többek között II. József, I. Ferenc József, Erzsébet császárné (Sissi) és Rudolf főherceg is megfordult. A jelent elemezve elmondta: „Egy nagy értékválságnak a kellős közepén vagyunk, melynek szomorú eredményeként emberek, egzisztenciák, országok mennek tönkre a szemünk láttára. A neoliberális eszmerendszer által kialakított fogyasztói gondolkodásmód – amely kizárólag az anyagi jólétet, a kényelmet helyezte előtérbe, s amely a földi és az anyagi javaktól, a karriertől tette függővé a boldogságot – következménye a világban jelenleg dúló válság. Ez a kificamított, egocentrikus gondolkodásmód kifejezetten emberellenes: ugyanis közösségi lénynek vagyunk teremtve, és lelki békénket és egészséges önértékelésünket csakis az Istennel és embertársainkkal kialakított élő közösségben tudjuk megszervezni. Nincs más út: a többi csak pótcselekvés. Ha mindennap meg tudjuk élni az Istennel az életünket, ha értéknek tekintjük a családot, és áldásnak benne minden gyermeket a fogantatás pillanatától, ha nemzetünk tárgyi és személyi kincseit ismerjük és szeretjük, és népünk sorsa fontos számunkra, melyért önzetlenül tenni is készek vagyunk, akkor mindig lesz jövőnk.”

A KáMCSSZ egykori elnöke meghitt szavakkal emlékezett vissza az 1991-es kezdetre, amikor kilenc másik fiatallal meghívást kapott a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Gödöllőn megrendezett vezetőképző táborába, mely gyakorlatilag az első olyan tábor volt a kommunista rezsimek alkonyán, ahová a Kárpát-medence különböző országaiban élő fiatalok elmehettek. Visszatérve nagy lelkesedéssel láttak munkához: keresték azokat a fiatalokat, akikről feltételezték az egyéni alkalmasságot. Őrsöket szerveztek, foglalkoztak a jelöltekkel, majd idővel csapatokat alakítottak. Párhuzamosan a szervezet struktúráját is létre kellett hozni: 1991. december 15-én Munkácson a Zrínyi Ilona Könyvtárban kimondták a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) megalakulását. Néhány hónap elteltével Ungváron megyei szinten is sikerült bejegyeztetni a szervezetet. Később cserkészújság is létrejött, a közkedvelt Nyomkereső.

„Ez a 20 év egy emberöltő, amikor mérleget lehet és kell vonni, és új célokat lehet és kell megfogalmazni. Nem szabad elfelejteni ünnepelni: az ünnep, a megállás nagyon fontos. A folytonosság megléte és működése nagyon fontos egy szervezet életképességének a megítélésénél. Káoszba burkolózó világunkban az Isten, a család és a nemzet az az iránytű, ami mind a fiataloknak, mind a kisebbségben élőknek irányt mutathat” – hangsúlyozta Popovics Béla.

Buday Barnabás a Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ) jókívánságait tolmácsolta. Visszaemlékezett 1992-re, amikor meghívott vendégként, a magyar cserkészszövetség tagjaként részt vehetett egy Huszt mellett tartott táborozáson, ahol tanácsokkal segítették a frissen megalakult kárpátaljai cserkészmozgalmat.Buday Barnabás – aki a Magyar Cserkészszövetség elnöki tiszte mellett a szervezet fórumának elnöki posztját is betölti – beszámolt az elcsatolt területeken tett útjairól és az ottani cserkészmozgalmak munkájáról. Elégedettségének adott hangot a tapasztaltakkal kapcsolatban, rámutatva arra: a cserkészek az egész Kárpát-medencében cserkésztestvériséget élnek meg egymás között. Végezetül elmondta, hogy a Magyar Cserkészszövetség megalapításának 100. évfordulója tiszteletére a jövőben szeretnének megrendezni egy összmagyar Nemzeti Cserkésztábort: a tervek szerint száz altáborban zajlanának a foglalkozások, melyekhez a kárpátaljai cserkészek részvételére is számítanak.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség jókívánságait tolmácsolta a KáMCSSZ-nek Molnár Szilárd, a szervezet ügyvezető elnöke. Ők szintén nemrég ünnepelték újraalakulásuk 20. évfordulóját. Ajándékként egy fából faragott, Szent Györgyöt ábrázoló szobrot adott át Popovics Pálnak.

A szlovákiai cserkészek küldöttei közül Horvát Dániel gratulált. Elmondta: egy ilyen jubileum nagy esemény egy szövetség életében, melyben tavaly nekik is részük volt: a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ugyanis szintén akkor ünnepelte újraalakulásának 20. évfordulóját.

Gulácsy Lajos püspök úr az 1938-as visszacsatolást követően szintén cserkészként tevékenykedett, melyre kellemes szavakkal emlékezett vissza. „Mi is volt a cserkészmozgalom? – tette fel a kérdést. – A fiatalok között egy életcél, egy szolgálati lehetőség, egy nagyszerű alkalom, hogy hogyan éljék meg a fiatalságot. A cserkészmozgalom célja az volt, hogy a társadalomnak példaképet faragva és mutatva, emberségre nevelje a fiatalokat.”

Taracközi Gerzson a cserkészmozgalomról mint a történelmi egyházak stratégiai partneréről, az ifjúságot mentő és megtartó szervezetről szólt. Mint elmondta, itt, Munkácson nagyon sok gyermeket vonz a cserkészet gondolata, ami a szervezet vezetői felé jelzésértékű: azt bizonyítja, hogy jó úton járnak, és jól élték meg munkájukat.

A KáMCSSZ tagjaként töltött időre emlékezett vissza Marosi István parochus és Rácz István atya. Szabó István atya elismerően szólt a kárpátaljai cserkészekről, akikkel anyaországi őrsvezetőképző-táborban találkozva nagyon rendes és felkészült fiatalokat ismert meg. Dani Eszter tiszteletes asszony (Budapest) egykor Munkácson végzett lelkészi szolgálatot, s a cserkészekről mint csapatban nagyon jól együttműködni tudó fiatalokról szólt. Arra kérte őket, maradjanak mindig „testvérei” egymásnak, s ezen testvériség jegyében őrizzék meg a közösen megszerzett értékeket.

Popovics Pál a kezdetek kapcsán elmondta még, hogy a cserkészmozgalom megalakulását számos világi és egyházi személy támogatta, többek között a néhai Csáti József római katolikus vikárius, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) egykori elnöke, valamint vitéz Pákh Sándor. Áldozatos szerepvállalásuk elismeréseként a KáMCSSZ emlékplakettet alapított, melyeket az emlékülés végén átnyújtott – sajnos sok díjazottnak már csak posztumuszként. Emlékplakettet nyújtottak át Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspöknek, Sz. Lukács Jánosnak, a Magyar Cserkészszövetség korábbi ügyvezető elnökének, illetve posztumusz: Bodnár Gábornak, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökének, dr. Némethy Györgynek, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnökének, Csáti Józsefnek, munkácsi római katolikus plébánosnak, püspöki helynöknek, dr. Ortutay Elemérnek, görög katolikus áldozópapnak, cserkésztisztnek, Fodó Sándornak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiszteletbeli elnökének, Ráss Tibornak, a Técsői 2. Sz. Hollósy Simon Cserkészcsapat parancsnokának és vitéz Pákh Sándornak, Amerikába kivándorolt volt munkácsi lakosnak. Az emlékplaketteket (Matl Péter szobrászművész alkotásait) a meghívott vendégek köszöntő beszédei után a díjazottak, illetve az örökösök, hozzátartozók vehették át.

A személyes díjazottakon kívül kitüntetésben részesült számos világi és egyházi szervezet, így a KMKSZ, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), valamint a három történelmi egyház is.

Az ünnepség zárásaként felszentelésre került a budapesti Zrínyi Ilona Közalapítvány által a KáMCSSZ-nek e jeles jubileum alkalmából adományozott szövetségi zászlója is.

Az emlékülés zárásaként szeretetvendégség következett, melynek során felvágták a születésnapi tortát is, majd vidám és kötetlen beszélgetés keretében kerültek felelevenítésre a két évtized eseményei.