Áldozatokat követel az olasz válságkezelés

Mario Monti olasz kormányfő bemutatta válságkezelési tervezetét, a csomag lényege az alábbi két pontban foglalható össze: nadrágszíj-összehúzás és gazdasági növekedés. A jóléti miniszter a reformcsomag bejelentésekor sírva fakadt a megszorítások „áldozataira” gondolva.

Monti hangsúlyozta, hogy az áldozatok csak a növekedési mechanizmus elindításával együtt vezethetnek sikerre, amelyhez azonban elengedhetetlen lesz az olasz gazdaság és a társadalom felrázása. Az átalakítésok a nyugdíjrendszert is érinti: az összes munkavállalóra érvényes lesz a járulékfizetés alapú rendszer, fokozatosan kiterjesztik a nyugdíjkorhatárt, és súlyos adót vetnek ki az öregségi nyugdíjakra.

Az olasz miniszterelnök vasárnapi két órás sajtótájékoztatóján a következőket mondta: „a mai napig rengeteg határozatot láthattunk, amelyek valamit meg akartak menteni, de ezek mind partikuláris érdekek kifejeződései voltak. A mostani válságkezelési tervezetet azonban „Olaszországért” rendeletnek fogják hívni.”

Monti hangsúlyozta, hogy az áldozatokra nem Európa akarata miatt van szükség, hanem az ország eddigi késlekedése miatt. Az ország pénzügyi rendbehozatalához és a gazdasági növekedés beindításához új adók bevezetésére van szükség. A nyilatkozatok alapján olyan a Monti vezette szakértői kormány olyan tervet dolgozott ki, amely méltányosan osztja el a terheket, harcolva az adócsalás, a nepotizmus és a dotáció ellen. Az tervezett beavatkozások nettó 20 milliárd euró bevételt és 12-15 milliárd eurós költségcsökkentést tesznek ki strukturálisan elosztva a 2011-2014-es időszakra.

A nyilvánosságra hozott reformok több meglepetést is tartogattak. Az általános jövedelemadó érintetlen maradt, de az általános forgalmi adó és a nyugdíjrendszer nagy változásoknak néz elébe. A gazdasági válság mindenkitől komoly áldozatok követel. A sajtótájékoztatón Elsa Fornero jóléti miniszter sírva fakadt bejelentése közben. Az utolsó dolog a legfájdalmasabb; – utalt a nyugdíjrendszerre – a pénzügyi korlátok nagyon behatárolnak, semmilyen idei reform nem hozhat a jelenre nézve megtakarítást. Ez a mechanizmus csak generációk távlatában fog érvényesülni.”

A nők 2012 és 2018 között 62 évesen mennek majd nyugdíjba, majd fokozatosan náluk is 66 év lesz a határ, ahogy a férfiak, illetve az állami tisztségviselők esetében is. A férfiaknak 42 évet és egy hónapot, a nőknek 41 évet és egy hónapot kell majd dolgozniuk. 2018-ra a két nemnek egyaránt 66 év lesz a nyugdíjkorhatár, és nem lesz érdemes ez előtt távozni, mert aki így tesz, az évi három százalékot veszít a kötelező korhatár eléréséig. A Munka Általános Olaszországi Szervezete (CGIL) azt kifogásolja, hogy ezzel megint csak a szegények rovására akarnak jövedelemhez jutni.

A fő intézkedések között említhetjük az általános jövedelemadó kiigazításait. 2012. szeptember 1-től két százalékkal (21-ről 23 százalékra) nő az általános forgalmi adó. Végül lemondtak az általános jövedelemadó kulcsának kiigazításáról, amelyet viszont a járulékos jövedelemadó kiigazításával kompenzálták úgy, hogy értékét 0,9-ről 1,23 százalékra emelték. Az így visszanyert összeget a tervek szerint a családok, a fiatal családosok és a nők megsegítésére fordítanák. A községi ingatlanadó maradna csak meg, viszont bizonyos kompenzációkkal már az első lakás után is kéne adózni. Az adózási kötelezettség kiterjesztik a legnagyobb tőkejövedelmek megadóztatásával, és megemelik az önálló munkavégzések adókulcsát.

A visszaélések és átláthatóság érdekében a jövőben korlátozni fogják a készpénzügyleteket: a pénzforgalom nyomonkövethetőségének érdekében 1000 euróban (közpénzek kezelésénél 500 euróban) határozták meg a készpénzműveletek legfelső határát. A kis és középvállalkozásoknak 20 milliárdos garanciaalap áll majd a rendelkezésére. Csökkentik a független állami hatóságok számát és megnyirbálják az önkormányzatok költségvetését.Liberalizálják a gyógyszerek árusítását, adót vetnek ki a helikopterekre, magángépekre, és a luxusautókra. A kormánytagok ezentúl nem kaphatnak extra fizetéskiegészítést. Az olasz állam a következő év júniusáig garanciát vállal a banktartozásokért.

Hideg – meleg fogadtatás

Jóllehet Montinak példátlan többsége van a parlamentben, helyzete mégsem könnyű: míg egyes pártok kontinuitást követelnének, mások éppen az eddigi gyakorlatot szeretnék megtörni. Az Európai Unió elégedett a csomaggal, Olli Rehn gazdasági és pénzügyi ügyekért felelős biztos szerint a gazdasági növekedést biztosítja, valamint társadalmilag is méltányos a az adók, a nyugdíj, a közigazgatás és a vállalati ösztönzések területén. Hozzátette azt is, hogy a gazdaság megújulását politikai reformoknak is követniük kell.

A felháborodott olasz szakszervezetek véleményét Susanna Camusso (CGIL) tolmácsolta, aki szerint a nyugdíjak bekerítése és a biztonsági intézkedések elviselhetetlen csapást mérnek az idősekre. Ezzel szemben a Cofindustria, az olasz gyáriparos szövetség elfogadta a megszorítások szükségességét. November végén az olaszoknak még 67 százaléka támogatott egy társadalmi igazságosságot is garantáló megszorító válságcsomagot, a La Repubblica című baloldali napilap hírportálja azonban hírül adta, hogy 38 százalékra emelkedett a kényszerintézkedéseket egyértelműen elutasítók aránya.

Az Északi Liga (Lega Nord) kezdetektől ellenállásba vonult, Umberto Bossi pártelnök népszavazást akar kezdeményezni a nyugdíjreform hatályon kívül helyezéséről. Pier Ferdinando Casini a Centrum Uniójának (UDC) vezetője keménynek nevezte az intézkedéseket, Monti érvelését ugyanakkor meggyőzőnek találja.

Eközben a volt kormányfő tovább helyezkedik: az Espresso című olasz hírlap szerint Berlusconi már az előrehozott választások kiírásával foglakozik.