Szabadka: kő kövön nem marad?

Szabadka belvárosának átalakítása már több éve napirenden van. Az idén már egy aláírásgyűjtés is elkezdődött ennek megakadályozására, és a történelmi szecessziós városmag megvédésére. Szerb érdek, magyar érdek, üzleti érdek? Mik húzodhatnak a háttérben? S jogos-e a petíció?

A Váralja Szövetség egy petíció szignálására buzdítja az embereket: a cél Szabadka szecessziós stílusban épült belvárosának megmentése. Az egyesület október 16-án indította el akcióját. Petíciójukat eddig több mint húszezren írták alá. Akciótervükben a későbbiek során tüntetések is szerepelnek. Az egyesület szívügye a valóban egyedi alföldi szecessziós stílus megőrizése a délvidéki kulturális központban – írta múlt héten a Magyar Nemzet Online.

A Váralja Szövetség ügyvezető alelnöke elmondása szerint az évszázadok során gyönyörű stílusban kialakított belvárosi épületek együttesen képezik az itt élő népcsoportok eszmei tulajdonát. Ezzel szemben az ország déli régiójából betelepülő szerb lakosság egyáltalán nem kötődik a város kultúrájához, szellemiségéhez.

Milyen irányba haladnak a bontások?

„Nagy problémát jelent, hogy a szabadkai magyar és horvát lakosság számaránya komolyan lecsökkent az utóbbi években, ennek eredményeként pedig a délszláv többség tudott polgármestert állítani – magyarázza Hetzmann Róbert alelnök. – A város lakói jól emlékezhetnek rá, hogy az 1970-es években lezajlott egy átalakítás, melynek során panelházak lepték el a várost. Attól tartunk, hogy most egy hasonlóan sematikus anyaggal készül a városvezetés.”

A belváros átalakításának terve már 2006 óta nyilvános, 2008-ban pedig el is indultak a munkálatok. Eddig tizenhat, zömében szecessziós stílusban tervezett épület látta kárát a munkálatoknak, köztük a szabadkai színház is. A messze földön híres Reichle-palotát, úgy tűnik, nem rombolják le, de több mint 200 épületet a tervek szerint lebontanak a közeljövőben.

„A magyar lakosság 2011-re kapott észbe, de lehet, hogy már késő. A magyaros, alföldi szecessziós stílusban kivitelezett épületek véleményem szerint világörökségi értékkel bírnak – véli Hetzmann. – A világörökség része cím kiérdemlésével egyébként Szerbia büszkélkedhetne elsősorban, illúzióink persze nincsenek. Emellett viszont szövetségünk úgy gondolja, hogy Magyarországnak is felelősséget kellene vállalnia állampolgáraiért. Szabadkáról ugyanis rengetegen kérelmezték, és már meg is kapták a kettős állampolgárságot.”

Business. De etno vagy nem etno?

Az alelnök kitért a belváros átalakításának etnikai vonzatára is. A tervek szerint ugyanis pláza és lakóparkok is épülhetnek Szabadka szívében. „Az építkezéseknek egyfelől tömény üzleti szájíze van, bújtatottan pedig ott van az etnikai átrendeződés lehetősége is. A jelenlegi polgármester koszovói szerb, számára semmit nem jelentenek ezek a régi épületek. A helyi születésű szerbeknek viszont annál többet. Ők nem nézik jó szemmel sem az átalakítást, sem pedig a délről érkező honfitársaik beköltözését. Jelenleg nagyjából 3700 fő lakik a szűken vett belvárosban, többségük magyar ajkú. A folyamatos betelepüléssel együtt már most is sokan költöznek ki onnan. Számítások szerint, ha megépül a tervezett pláza és a lakóparkok, a helyi lakosságszám megduplázódhat, egyidejűleg pedig a lebontott épületekből kiköltözők elhagyhatják a belvárost. Ha ez megtörténik, gyakorlatilag eltűnik a magyar szó Szabadka belvárosából.”

Hertzmann megemlítette az újvidéki példát is. Ott a város szerb többségű, de a vezetés megfelelően karbantartja azokat a régi épületeket, melyek a magyar időkben épültek. Nem azzal van tehát a probléma, hogy Szabadkán szerbek ülnek a városházán, véli Hertzmann.

„Fokozni szeretnénk a tevékenységünket, és nemzeti összefogást kívánunk elérni. Helyi szinten ez már megvalósulni látszik, hiszen alig tíz nap alatt több mint húszezren írták alá azt a petíciót, mely a szabadkai beruházásokat kívánja megakadályozni, a számláló pedig folyamatosan pörög. Ez a fajta összefogás már-már az erdélyi falurombolással szembeni fellépést idézi.”

A petíciót elküldték Borisz Tadics szerb köztársasági elnöknek, Szasa Vucsinicsnek, Szabadka polgármesterének, Orbán Viktornak, José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének és Irina Bokovának, aki az UNESCO főigazgatója.

A felháborodás jogos. De a petíció is?

A Műemlékem.hu oldal az alábbi aggályokat fogalmazta meg a petícióval kapcsolatosan: „Az ICOMOS (az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete) Magyar Nemzeti Bizottsága a Szabadkával kapcsolatos akció leállítására szólítja fel a Váralja Szövetséget.

Veszélybe sodorhatja a Szabadkával kapcsolatosan eddig elért eredményeket a Váralja Szövetség petíciója és akciója. Pontatlanságokon, hiányos információkon alapszik a tervük, így ártanak vele és nem használnak – véli az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Egyesület.

A szabadkai városvezetésnek a történelmi belváros átépítésével kapcsolatos tervei csaknem két évvel ezelőtt már nemzetközi visszhangot váltottak ki. A 2010 januárjában elfogadott szabályozási terv ugyanis teljes védelmet csak a városházának és a zsinagógának nyújtana, s két ütemben csaknem 200, részben szecessziós épület bontására adna lehetőséget, hogy a helyükön négy-öt emeletes modern blokkokat építsenek. A bontások elindultak, ám hamarosan le is álltak velük, hiszen a gazdasági válság Szerbia egészénél is jobban sújtja az egykor virágzó bácskai várost, ahol negyven százalék körül van a munkanélküliek aránya.

A helyi civil erők a rossz városépítészeti koncepciót kárhoztatták az értékek megsemmisítésére elvi lehetőséget adó terv kapcsán, hiszen a döntéshozók gyarapodó népességszámból indultak ki, ám Szabadka lakossága nemhogy nem nőtt, de csökkent is az elmúlt években. A helyzetet bonyolítja, hogy befektetésekre valóban szükség lenne, ám elutasítják a városvédők, hogy ezt a történelmi belváros átépítése árán érjék el. Azt ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozták az erdely.ma internetes hírportálnak, hogy semmiféle etnikai konfliktus nem áll a tervezett bontások hátterében, sőt a helyi szóbeszéd szerint a befektetők egy része magyar érdekeltségű.

Több halasztás után 2011. május 27-28-án sikerült megrendezni a városban a Településfejlesztés és örökségvédelem című nemzetközi szemináriumot. A városháza dísztermében, a polgármester támogatásával és személyes jelenlétében angol, osztrák, spanyol, magyar és szerb szakemberek szólaltak fel és sikerült az álláspontokat közelíteni. Azóta folynak a további szakmai egyeztetések, a helyi szerveződés eredménye hamarosan a neten is látható lesz majd SaveSubotica és MosolyogjSzabadka néven. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága arra kéri a Váralja Szövetséget, hogy legyenek türelemmel, s csatakozzanak majd a helyi erőkhöz, hiszen a város épített örökségét nem lehet kívülről, erőszakos eszközökkel megmenteni.

Szabadkán jelenleg a rombolás és az építés is egyaránt szünetel. Az első, nagy visszhangot kiváltott bontás még 2007-ben a Népszínház megsemmisítése volt. Magát az épületet elbontották ugyan, ám a homlokzati korinthoszi oszlopsort (akaratlan mementójaként a rombolásnak) faszádista szellemben meghagyták. Az új színházépületet a tervek szerint 2012-ben adták volna át, ám a szerkezetkész monstrum munkálatai tavasz óta gyakorlatilag szünetelnek.”