A király beszéde – román módra

Hatvannégy év után újra beszédet tartott a Parlament előtt I. Mihály román király. A kilencvenedik születésnapját ünneplő volt államfő fellépéséről azonban tüntetően távol maradt Traian Băsescu köztársasági elnök és más jelentős kormánypárti politikusok, köztük Emil Boc miniszterelnök is. I. Mihály méltóságról, az emberek szolgálatáról és demokráciáról értekezett.

Egy tíz percnél is rövid beszéd kavarta fel a román politika vizét. Kedden, 1946 óta először, I. Mihály román király beszédet tartott a Parlament előtt. Az ellenzéki honatyák meghívására érkező ex-államfő tegnap ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Ünnepi beszédében megemlékezett az 1989-es forradalom hőseiről, és rámutatott arra, hogy az ország rengeteget fejlődött az elmúlt húsz évben.

Érintett néhány olyan pontot, amelyek az elmúlt két évtized tanulságaiként szolgálhatnak. Kiemelte, a szabadság elengedhetetlen társa az emberi méltóság, elfogadhatatlan tehát, hogy még mindig léteznek meggyötört, éhező idősek Romániában. Beszélt a demokrácia előnyeiről, ám felhívta a figyelmeztetett:

A demokratikus intézményeket nem csak a törvények kormányozzák, hanem az erkölcs és a kötelességtudat is. A hazaszeretet és a hozzáértés alapvető elemei a közéletnek. Erkölcs, hit és emlékezet nélkül nincs jövő, a cinizmus, az önérdek és a gyávaság nem kormányozhatja az életünket.

Ezen a ponton a román politikum felé irányuló enyhe kritikát is megengedett magának:

Húsz év után elérkezett az idő, hogy nyilvános viselkedésünk teljesen és véglegesen elszakadjon a múltbeli szokásoktól. A demagógiának, az önkénynek, a hatalomhoz való ragaszkodásnak nincs keresnivalója a romániai intézményekben 2011-ben, mivel ezek az 1989 előtti évekre emlékeztetnek.

Beszéde zárásában megosztotta hitét, amely szerint az egy nép az országát nem felmenőitől örökli, hanem leszármazottaitól veszi kölcsön.

Az eseményt a román sajtó egésze történelmi jelentőségűnek ítélte, hiszen az elképzelhetetlen lett volna még egy évtizeddel korábban. A király beszédét szinte mindenki mint bölcs aggastyán és államférfi tanácsait értékelte, és valóban a szöveg meg is felelt ennek zsánernek. A kiegyensúlyozott, elfogultságtól mentes tartalom olyan alapvető igazságokat mondott ki, amelyeket a jelenlegi politikusok nem szoktak felvállalni, és ha igen, akkor is hiteltelenül. I. Mihály szájából mindez hitelesen hangzott, és a megszeppent képviselő- és szenátorarcokat látva azt hihetnénk, hogy az atyai szó szárba is szökken. Persze ez naiv feltételezés lenne.

A király beszéde ugyanis nem volt olyan tiszta,mint ahogy azt elképzeljük, nem volt mentes tipikus politikai sárdobálásoktól. Az államfő, a miniszterelnök és szinte az egész kormány távol maradt, ami nem is csoda, hiszen néhány hónappal korábban Traian Băsescu árulónak titulálta elődjét. Tette mindezt, mert szerinte a koronás fő elárulta hazáját, mikor 1947-ben kommunista nyomásra elmondott, és emigrált. A vitatott történelmi eseménnyel kapcsolatos kategorikus kijelentéseiért akkor szinte mindenki elítélte Băsescut.

Az államfő ellenségeskedése valószínűleg azzal magyarázható, hogy politikai machinációkat gyanít a király hátterében. És talán vaknak kellene lenni ahhoz, hogy ezt ne vegyük észre. A király parlamenti meghívását az ellenzék kezdeményezte, az ellenzék, melynek oszlopos tagjai azok a szociáldemokraták, akik még tizenöt évvel ezelőtt a repülőtérről fordították vissza Mihályt, és tiltották ki az országból. Azokról a szociáldemokratákról van szó, akiknek tiszteletbeli elnöke, a tíz évig köztársasági elnöki székben ülő Ion Iliescu anno még proletár dühvel fakadt ki a király ellen. Iliescu most csak áradozni tudott az ex-uralkodó szerepléséről. Ezen meglepő pálfordulás mögött egyértelműen politikai számítások húzódnak meg. Hogy egy képzavarral éljünk, a király csak egy egyszerű gyalog a Băsescu ellen folyó sakkjátszmában.

Mindazonáltal el kell ismerni, hogy I. Mihály fellépése sokkal mérsékeltebb volt annál, mint ahogy azt az elnökpártiak elképzelték. Talán csak egy ponton, a cinizmussal és önérdekkel gyakorlott hatalomról szóló résznél lehetett áthallani valamit, ahogy arra a Deutsche Welle román szerkesztői is rámutattak.

A bukaresti publicisták szerint olyan beszédet hallhattunk, amelyet akár egy hivatalban lévő uralkodó is elmondhatott volna. Cristian Preda politológus-professzor és kormánypárti EP-képviselő blogján azt írja, I Mihály beszéde frissítően hatott a napjaink papagájnyelvén elhangzó kijelentésekhez képest, és egy konszenzusos üzenetet hordozott, mely szintén újdonság a kiélezett román politikai színtéren.