Putyin választása: Kína

Vlagyimir Putyin első külföldi útja, miután Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel közösen bejelentették, hogy 2012 márciusában ismételten indul az elnöki választásokon, a Kínai Népköztársaságba vezetett. A kedden kezdődött két napos pekingi látogatás során az energetikai párbeszéd folytatása mellett egy közös orosz-kínai befektetési alap létrehozásáról is döntés született. Gyorselemzés az eredményekről.

A jelenlegi orosz elnök, Dmitrij Medvegyev által képviselt és mindezidáig nem túl sikeres „Nyugatra nyitás” politikáját válthatja fel Vlagyimir Putyin kormányfő pekingi látogatása. A két ország között kereskedelmi forgalom az elmúlt évek során folyamatosan növekedett, értéke tavaly 59 milliárd dollárra rúgott, amivel Oroszország elsőszámú kereskedelmi partnerévé vált. „Diverzifikálni szeretnénk gazdasági kapcsolatainkat”, ismertette fő célkitűzését az orosz kormányfő, aki a Gazprom, a Rosznyeft és a Ruszal vezetőinek kíséretében érkezett a Középső Birodalomba. A látogatás során, amely kínai elemzők szerint „egyértelműen meghaladta egy egyszerű miniszterelnöki vizit jelentőségét”, mind Ven Csia-pao kínai miniszterelnökkel, mind Hu Csin-tao kínai elnökkel találkozott.

Orosz-kínai befektetési alap 

A kétnapos tárgyalássorozat legfontosabb eredményének kétségkívül az a megállapodás tekinthető melynek értelmében egy négy milliárd dolláros alaptőkével rendelkező kínai-orosz befektetési alapot hoznak létre. A megegyezés szerint a befektetések legalább 70%-a Oroszországba és a FÁK országokba fog irányulni. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a Vlagyimir Putyin által vizionált Eurázsiai Unió megteremtéséhez egyrészt jelentős tőkebefektetésekre, másrészt Kína „beleegyezésére” is szükség lesz (a két ország a Sanghaji Együttműködési Szervezet keretein belül 2001 óta próbálnak egy közös politikát kialakítani a közép-ázsiai régiót illetően). Az orosz sajtóban napvilágot látott információk szerint a befektetési alap irányításáért felelős vállalatból 60%-ban az orosz fél fog részesedni.

Energetika        

A két ország közti energetikai párbeszéd szintén új lendületet kaphat. Kína, a világ legnagyobb energetikai piaca és Oroszország, a világ legnagyobb földgáz- és kőolajtermelője több mint öt éve igyekszik megegyezni a földgáz áráról –sikertelenül. A két ország által 2010 szeptemberében kötött szerződés értelmében Oroszország 2015-től kezdve évente 68 milliárd köbméter földgázt szállítana Kínába (Európába idén 155 milliárd köbméter földgáz érkezett Oroszországból) harminc éven keresztül. A tárgyalások azonban 2011 nyarán újabb mélypontra kerültek, amikor a szentpétervári gazdasági fórumon sem sikerült megegyezni a feleknek. Oroszország, az európai piacon bevett gyakorlathoz hasonlóan, az olaj mindenkori világpiaci árához szeretné igazítani a földgáz árát, amit Kínában sokallnak. „Azok akik eladnak, mindig magasabb áron szeretnének értékesíteni, míg azok akik vesznek, mindig jutányosabb árat szeretnének”, foglalta össze Vlagyimir Putyin közérthető módon az orosz-kínai energetikai kapcsolatok legfőbb dilemmáját.  

Oroszország energiapolitikai viszonyai az elmúlt egy év során folyamatosan romlottak. Az Európai Unió harmadik energetikai csomagja, amely a nagy európai energetikai cégeket a termelési, szállítási és árusítási funkcióik mentén darabolná szét, rosszul érinti a Gazprom európai pozícióit is. Fontos megemlíteni, hogy Oroszország nem tudott profitálni a líbiai „rendszerváltásból” sem: a felkelők elsősorban francia és brit cégekkel kötöttek hosszú távú szerződéseket az ország energiaforrásainak kiaknázásáról. Az elmúlt hetekben pedig a török Togas jelentette be, hogy nem kívánja megújítani a Gazprommal kötött szerződést (Törökországba a Gazprom földgázexportjának mintegy 13%-a irányul). Említsük meg továbbá, hogy a palagáz egyre olcsóbb kitermelése szintén veszélyezteti Oroszország domináns helyzetét az energetikai világpiacon. Nem csoda, hogy Vlagyimir Putyin október elején nyilvánosan, egy televíziós műsor  keretében kérte meg Alekszij Millert, a Gazprom vezérigazgatóját, hogy legyen nagyobb tekintettel az ázsiai piacokra és az általuk kínált lehetőségekre. Putyin a mostani találkozó után igen szűkszavúnak bizonyult a gázszerződést illetően: „A szerződés megkötéséről szóló tárgyalások utolsó fázisába léptünk”.

Modernizációs partnerség

Ha az energetikai párbeszéd még most nem hozott kézzelfogható eredményt, a két fél összesen kilenc szerződést kötött a gazdaság egyéb területein.

Nem gondolom, hogy a földgáz játszaná a legfontosabb szerepet a két ország között… számos más térség van, amelyben együtt tudunk működni: biotechnológia, IT, egészségügy… Véleményem szerint a csúcstechnológiának vezető szerepet kell biztosítanunk” – fejtette ki Putyin azon véleményét miszerint a kooperációnak a modernizációs partnerség irányába kellene eltolódnia.

A Kínai Fejlesztési Bank így például egy 1,5 milliárd dolláros hitellel járul hozzá a Ruszal taiseti (Irkutszk régiója) alumínium-kohójának megépítéséhez. 

Úton a stratégiai partnerség felé

Oroszország és Kína mind a BRICS csoport (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika), mind az ENSZ keretein belül bizonyította az elmúlt időszakban, hogy hasonló nézeteket vallanak a világpolitika alakulásáról. Mind a két ország elítélte a Líbia elleni katonai intervenciót és megvétózták a szíriai rezsim elleni katonai beavatkozást is. Úgy tűnik, hogy a két ország vezetése képes együttműködni mind politikai, mind gazdasági téren annak érdekében, hogy egy multipoláris világ alapjait lerakva hangsúlyosabb módon jelenjenek meg a nemzetközi porondon. Vlagyimir Putyin ezúttal sem fogta vissza magát amikor az Amerikai Egyesült Államokról mondott véleményt: „… a dollár monopolisztikus helyzetéből kifolyólag élősködik… Ez rossz mind a világ-, mind az amerikai gazdaság számára, a pénzpiacok irányíthatatlansága ma már nem elviselhető”.

A nemzetközi pénzpiac regionalizációja mind a két ország külpolitikai programjának a részét képzi: Kína a renminbinek szán vezető szerepet a kelet-ázsiai régióban, míg Moszkva a rubelt tenné az eurázsiai térség vezető valutájává. Kérdés, hogy ezeket a célokat milyen mértékben tudják összeegyeztetni. A közös befektetési alap egy jó kiindulópontja lehet a monetáris együttműködésnek.

Ven Csia-pao kínai miniszterelnök a találkozót követően úgy nyilatkozott, hogy egy „átfogó stratégiai partnerséget” szeretne kialakítani Oroszországgal. Úgy tűnik, hogy a mostani gazdasági és világpolitikai helyzetben erre minden lehetősége megvan.