Összeomlik a szlovák jobboldal, érkezik Fico

A szlovák jobboldali kormánykoalíció önmaga alatt vágta el az ágat, ezt bizonyítják az elmúlt nap eseményei. A belső csatározásokból mindegyik szereplő megtépázva került ki, alakulatok bomlanak fel, és újak születnek. Az események egyetlen nyertese Robert Fico baloldali pártja, a Smer-SD (Irány-Szociáldemokrácia). A volt miniszterelnök elsöprő könnyedséggel vitorlázott végig az elmúlt napok viharain, és megerősödve készül visszatérni a 2010 nyarán elhagyott bársonyszékbe. Merre tovább Szlovákia?

Mint arról már szerdán beszámoltunk, a pozsonyi parlament kedd este bizalmi szavazással egybekötve döntött az euróövezet megmentését szolgáló Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) kibővítéséről. Az Iveta Radičová vezette jobbközép koalíciónak nem sikerült megegyeznie, így a szavazást követően megbukott a kormány. A második legnagyobb koalíciós partner, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) az utolsó percig kötötte az ebet a karóhoz, nem volt hát visszaút, a kabinet fénysebességgel rohant saját vesztébe.

A pillanatok alatt kitörő, ám már hónapok óta lappangó válságot hasonló gyorsasággal oldották meg a szlovák politikusok, főként Robert Fico, a másfél éve ellenzékben pihenő ex-kormányfő hathatós közbenjárásával. Az általa vezetett Smer elvben támogatta az eurósáncnak is nevezett fiskális alap kibővítését, nyilatkozataik szerint kedden csak azért nem szavazták meg, mert az egyúttal a kormány támogatását is jelentette volna.

A hét eleji kormányválság égből jövő áldás a magyarellenességéről is elhíresült politikusnak, hiszen rögtön a keddi szavazás után a kormánykoalíció – már ami megmaradt belőle – lehajtott fejjel kopogtatott az ajtaján. Fico megegyezett a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Most-Híd vezetőivel, hogy rövid időn belül elfogadják a Brüsszel által szorgalmazott EFSF-bővítést. Cserébe a jobboldali formációk beleegyeztek, hogy megváltoztatják az előrehozott választásokat szabályozó alkotmányi passzus, és 2012. március 10-én előrehozott választásokat tartanak. A megegyezés már csütörtökön testet is öltött. Néhány óra leforgása alatt a szlovák törvényhozás megtárgyalta és elfogadta az említett alkotmánymódosítást és jóváhagyta az eurósánc kibővítését is – adta hírül a Bumm.sk. A pártok számára nem maradt más, mint készüli az öt hónap múlva esedékes voksolásra.

Széthullik a jobboldal

A Smer kijelentette, az új választásokig nem kívánja elhagyni az ellenzéki padsorokat, így a hátralévőkben, nagy valósínűséggel, a Radičová-kabinet ügyvivőként fogja majd az országot irányítani. A testület azonban kis átalakuláson fog átmenni, hiszen a miniszterelnök-asszony nem hajlandó tovább együtt dolgozni a SaS által jelölt miniszterekkel. Pénteken Ivan Gašparovič államfő meneszti a liberális párt négy tárcavezetőjét. Feladataikat a kormány néhány tagja veszi majd át. A Bumm.sk arról is beszámol, hogy a megfogyatkozott koalíció, a Smer segítségével, leszámolt az árulónak kikiáltott párt vezetőjével, Richard Sulíkkal is, akit csütörtökön menesztettek házelnöki tisztségéből. Helyét a KDH-s Pavol Hrušovský vette át.

A hirtelen jött politikai válság megduplázta a Szabadság és Szolidaritásra fordított figyelmet. A nonkonformista tömörülés már korábban is többször nehézségeket okozott a kormánynak, Iveta Radičová csak óriási nehézségek árán tudta megegyezésre bírni a 2010-es választásokon meglepetésként szereplő SaS-t. Jelen pillanatban szinte mindenki őket tartja felelősnek a kormány bukásáért, és meg kell jegyeznünk, hogy joggal teszik, hiszen a párt mereven elvhű álláspontja hajszolta a miniszterelnököt a biztos bukásba. Ám ahogy azt a Szótlan Szemtanú nevű blog is megjegyzi a felelősség nemcsak az ők lelkiismeretüket terheli.

A Szótlan Szemtanú szerint a miniszterelnök gyengekezűsége és határozatlansága is hozzájárult a történtekhez, illetve nem szabad elhanyagolni Mikuláš Dzurinda SDKÚ-elnök szerepét sem.

Az SDKÚ veterán pártelnöke, kétszeres miniszterelnöke és ördögi taktikusa kezére játszott szinte minden: a bizalmi szavazással megszabadult a fejére nőtt Radičovától, új alapokra helyezheti a pártját, ráadásul úgy, hogy jobb híján rá, vagy a holdudvarába tartozó politikusokra tekintenek természetes vezetőként. A lépései, amelyek a bizalmi szavazás felé vezettek ráadásul logikusak és indokolhatóak. – írja a blog.

„Helló, stabil és kiszámítható Smer, üdv a jobboldal szalonképes partnerei között!”

A már jó ideje növekvő feszültségek teljesen szétfeszítették a koalíciót, a belháborúból pedig mindegyik jobboldali párt vesztesen került ki. Az SaS szinte teljesen elszigetelődött a politikai palettán, ráadásul elvhű kiállását sem biztos értékelik majd a jobboldali szavazók, hiszen a pártot vádolják majd a kormány bukásának előidézésével. A másik három párt valószínűleg márciustól elbúcsúzhat a kormányzástól, a Felvidék.ma által idézett politológusok szerint pedig a vegyes szlovák-magyar tömörülés, a Most-Híd akár a parlamenttől is. És ha mindez nem lenne elég, úgy tűnik a koalíció széthullása egyes pártok széthullását is jelentheti. A SaS és a Híd keretein belül működő minialakulatok, az Egyszerű Emberek, és a Polgári Konzervatívok (OKS) valószínűleg elhagyják eddigi gazdáikat, és nagy eséllyel az SDKÚ is szakadhat.

Iveta Radičová csak másodhegedűsként működött saját pártjában, miniszterelnökként többször kényszerült engedelmeskedni Dzurindának, aki nem halasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy borsot törjön párttársa orra alá. Elemzők azt rebesgetik, hogy a politikusasszony új formációt alakít, kettészakítva eddigi pártját, ahogy azt a kilencvenes években Dzurinda is tette. Radičová számára ez előnyös döntés lenne, hiszen végre igazi vezetőként kamatoztathatná az amúgy sem elhanyagolható mennyiségű politikai tőkéjét. Ez a forgatókönyv azonban a jobboldal további szétforgácsolását jelentené. És ahogy a Szótlan Szemtanú megjegyzi, előbb-utóbb valamelyik jobboldali párt lepaktálna Ficóval, felbontva így a hagyományos jobb-bal felosztást.

Egy mondatban összefoglalva: helló, stabil és kiszámítható Smer, üdv a jobboldal szalonképes partnerei között! És ez az SaS igazi bűne, nem a kormány bukása – állítja az eszmefuttatás szerzője.

Robert Fico ex-kormányfő talán még álmában sem tudott elképzelni ilyen előnyös forgatókönyvet. Végre megint minden szál az ő kezében futott össze, és ő kedvére húzogathatta a zsinórokat, a többiek követték utasításait. Az elmúlt napokban felvett elegáns válságkezelő szerep biztosan lök még egyet az amúgy is relatíve magas népszerűségén, amelyet eddig is a jobboldali pártok bukdácsolása tartott fenn. Ugyan még nem készültek közvélemény-kutatások, de nagy valószínűséggel a Smerre szavazók aránya nőni fog a jobboldali pártok kárára. Röviden összefoglalva, ahogy azt a Felvidék.mán megjelent elemzés is megfogalmazza, Szlovákiában jelen pillanatban nincs Robert Ficónak érdemleges alternatívája. A baloldali-nacionalista politikust ez a sajnálatos tény csak örömmel és megelégedéssel töltheti el.

Hogy mit jelent a felvidéki magyarság számára az előrehozott választás, az még kérdéses. Az kétségtelen, hogy a Híd nem került ki megerősödve az elmúlt másfél év kormányzásából, és veszélybe került a parlamentbe jutás esélye is. Az eddig parlamenten kívül politizáló Magyar Koalíció Pártja (MKP) optimistán tekint a márciusi voksolásra. A Felvidék.ma tudósítása szerint több nemrégiben készített felmérés szerint az MKP átlépheti a parlamenti küszöböt. A helyzet azonban szinte ugyanolyan, mint 2010-ben. Megvan az esélye annak, hogy mindkét alakulat bekerül a törvényhozásba, annak is, hogy kettőjük közül csak az egyik, de sajnos nem zárható ki az sem, hogy egyikük sem éri el az öt százalékos választási küszöböt. Azt azonban mégis észre lehet venni, hogy 2010-zel ellentétben a pálya most enyhén az MKP felé lejt.

Az elmúlt napok eseményei felől nézve a Radičová-kormány másfél éves országlása kudarcnak tekinthető. Nem felejthető el azonban, hogy a jobbközép kormány rengeteg reformintézkedést hívott életre, sőt még a Fico-érában mélypontra süllyedt szlovák-magyar kapcsolatokat is sikerült civilizált szintre hoznia. Iveta Radičová alakja szinté pozitívan értékelhető, a jobb sorsra érdemes politikus sorsát azonban erősen meghatározták a kormányát szétfeszítő erők és érdekellentétek. A folytonos belső viszálykodás, nehézkes tárgyalási mechanizmusok és politikusi önös érdekek azonban kiábrándították a választópolgárokat, és megnyitották a populista és erősen nacionalista Robert Fico előtt a visszatérés útját. Ennek felelőssége pedig a négy pártot egyenlően terheli.