Latin-Amerika az erőszak hazája

Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) 2011. évi jelentése Latin-Amerikát jeleníti meg a világ legerőszakosabb régiójaként. A mutatók egy kegyetlen világ képét sugallják, mely segítségért kiált. A világsajtó a térségben elkövetett vérengzésektől hangos, közben a drogkartellek szabadon kereskednek, sőt egyre csak bővítik piacaikat, és időnként véres háborúkat vívnak, a fegyverkereskedelem pedig fénykorát éli. Ezek a tendenciák nem tarthatóak túl sokáig, komoly társadalmi-, gazdasági- és intézményi reformokra van szükség. Így jogosan merül fel a kérdés: „mi lesz veled, Latin-Amerika?”

Ez történt az elmúlt napokban:

Mexikó: nyolc embert öltek meg öt különböző helyszínen, elfogták a Casino Royale-ban elkövetett 52 áldozatot követelő mészárlás merénylőjét; veracruzi bűnözők 35 embert kínoztak halálra.

Brazília: hat rendőr letartóztatására került sor egy bíró meggyilkolása miatt; több turista jegy nélkül fegyveres erővel akart bejutni a Rio de Janeiro-i rockfesztiválra.

Kolumbia: körözés alatt állnak egy tízéves kislány elrablói.

Argentína: a rendőrség két elűnt tizenéves kislány elrablásának ügyében nyomoz, egyiküket holtan találták.

A teljesség igénye nélkül ezek az erőszakos események borzolták Latin-Amerika kedélyeit csak az elmúlt hetekben. Nem véletlen, hogy az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) legfrissebb jelentésében Latin-Amerika szerepel a világ legerőszakosabb régiójaként. A térség toronymagasan vezeti a listát, a 100 ezer főre jutó lakosságra jutó gyilkosságok száma itt 27, míg Afrika a második hellyel „büszkélkedhet” a kontinensen elkövetett 22 gyilkossággal ugyanakkora lakosságszámra vetítve. Ez a világátlaghoz, mely nyolc esetet számlál erre az arányra, jelentős fenyegetettséget jelez.

Ezek a mutatók mintegy 70 és 90 ezer közötti gyilkosságot feltételeznek. Az esetek száma az egyes alrégiók esetén még nagyobb aggodalomra adnak okot. Közép-Amerikában ölt ugyanis a legnagyobb méreteket az erőszak, Salvadorban 71, Guatemalaban 52 esetet regisztráltak hivatalosan, az előbbiekhez hasonlóan 100 ezer főre vetítve.

Az egyre növekvő agresszió már 2006 óta fenyegeti mind a gazdasági, mind a társadalmi jólétet. Egy 2006. évi statisztika szerint ugyanis a régióval közel azonos méretű népességgel rendelkező Spanyolországban átlagosan 336 alkalommal követtek el erőszakos cselekményt, míg közép-amerikai „társuknál” ez a szám 14 ezer (!) felé emelkedett, amely több mint negyvenszer akkora értéket mutat. A ranglista élén álló országok tehát Salvador, Guatemala és Honduras, de a Latin-Amerikát és a Karib-térséget alkotó 32 országban hasonló tendenciák uralkodnak.

Mikorra és milyen okokra vezethető vissza az agresszió?

Maga a folyamat nem a közelmúlt eseményeinek eredménye, annál távolabbi múltra tekint vissza. A Pán-Amerikai Egészségügyi Szervezet egyenesen a XX. század járványának nevezi az agresszió terjedését. Valójában az 1980-as években kapott nagyobb lendületet ez a kifejezésforma, és mivel nem fojtották el idejében a problémaforrásokat, az idő múlásával egyre nagyobb veszély fenyegette a polgárokat.

Ezek a források gazdaság változásaiból eredeztethetőek, a növekvő egyenlőtlenség és munkanélküliség hatalmas társadalmi feszültségeket generált, melyből az utóbbi gyakran a fiatalok alacsonyabb iskolázottságából következett. A társadalmi igazságtalanságból kiábrándult, és a nyomor terheit megelégelő fiatalok a gyors meggazdagodás reményében legtöbbször kétes ügyletekben vettek részt. Ezek a befolyásolható tinédzserek többnyire a gyümölcsöző kábítószer- és fegyverkereskedelemben kerestek megélhetést.

Gazdaságélénkítő és egyben fejlődést gátló illegális üzletek

Napjainkra egyre nagyobb méreteket ölt a határon átívelő kábítószer-kereskedelem.

Annak ellenére, hogy hatalmas összegek folynak be az országok gazdaságaiba a kábítószer-kereskedelem által, mégis a fejlődést leginkább akadályozó tényező. A határokon átívelő

kereskedelemből befolyt összegek tekintélyes bevételt jelentenek a gazdaságoknak, van olyan ország, ahol a GDP mintegy öt százalékát teszik ki.

Ugyanakkor ez csak pillanatnyi fellendülést okozó folyamat, hiszen mindez a külföldi befektetők beruházási kedvének lankadását eredményezi. Ezt nem nehéz kikövetkeztetni, hiszen ki szeretne kiépíteni bármilyen gazdasági kapcsolatot – legyen szó akár bilaterális, akár multilaterális üzletről -, egy olyan országgal, melynek gazdasági mutatóinak jelentős hányadát kétes üzletekből származó pénzek teszik ki? Egyúttal a gazdasági aktivitást is lassítja, hiszen a megfékezésére költött összegeket más, állami támogatásra szoruló gazdasági szektoroktól vonják meg.

A védelemre a GDP jelentős hányadát fordítják a kormányok, mind a közvetett mind a közvetlen költségek kiegyenlítésénél. Közvetett költségként a pénzelvonás hatására kialakult társadalmi, gazdasági helyzetet, közvetlen kiadásként pedig az áldozatok rehabilitációjának díját jelölhetjük meg, valamint az átfogó programok megvalósításának költségét, mely a megelőzést hivatott szolgálni.

Az ENSZ Fejlesztési Programjának első számú vezetője (adminisztrátora), Helen Clark szerint az ilyen programok nem mutatnak fel áttörő eredményeket, és kiadás szempontjából sem kímélik az állami büdzsét. Átfogó együttműködés a megoldás kulcsa, egy transznacionális bűnmegelőző- vagy büntetőfórum egy egységes szabályrendszerrel az, ami új kaput nyithatna az illegális kereskedelem elleni harcban.

Gyenge igazságszolgáltatás, még gyengébb kikényszeríthetőség

A jövőbeni bűncselekmények megelőzése érdekében elengedhetetlen az igazságszolgáltatás reformja. Az intézményrendszer gyengeségét a megoldatlan esetek száma tökéletesen illusztrálja. Például Honduras területén 2006-ban a több, mint 63 ezer beérkezett panasz közül, csupán 49 ezret vizsgáltak ki, melynek alig két százalékában, mindössze 1000 esetben szabtak ki büntetést.

Az emberekben így kialakult bizalmatlanságot a következő lépésekkel lehetne enyhíteni: hatékonyabb stratégiák kialakításával a kábítószer- és fegyverkereskedelem területén egy regionális és intézményközi együttműködés keretében, továbbá a megfelelő szankciók kiszabásával, a problémák korai felismerésével és elfojtásával, valamint a konkrét bizonyítékokon alapuló beavatkozások bevezetésével, mely a rendőri módszerek modernizálásával jár. 

Veszélyben a jóléti rendszerek

A gazdasági szféra mellett a társadalmi jólétre is kihatással vannak ezek az erőszakos cselekmények, a latin-amerikaiak mintegy 70 százaléka érzi fenyegetve magát. Nem is csoda, hiszen a már annyiszor említett drogkereskedelem ezerszámra szedi áldozatait, csak Mexikóban az elmúlt öt évben 40 ezer ember halt meg a kábítószer-kereskedelemel kapcsolatos bűncselekményekkel összefüggésben. A drogkartellek ugyanis féltik a piacukat, összetűzéseiket véres háború keretében „oldják meg”. A halálos áldozatok döntő többsége 15 és 34 év közötti fiatalemberek.

Ez a korosztály hatékony munkaerővel rendelkezik, így hiányuk szintén a gazdasági aktivitás csökkenését eredményezi. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a demográfiai oldaláról sem, hiszen egy ilyen fiatalkorú népességállomány kiesése egy elöregedő társadalom kialakulásához vezethet, mely a jelenlegi jóléti rendszert alapjaiban fenyegeti – ki fogja eltartani a nyugdíjasokat?

A másik fontos problémaforrás az illegális fegyverhasználat, illetve az azzal való kereskedelem. 2007-ben 4,5 millió fegyvert tartottak számon a régióban, ezek közül a döntő többségének a használatához nem járultak hozzá a hatóságok, hiszen egyre nagyobb a fegyveres bűncselekmények száma. Ezt tovább tetézik azok a „nagylelkű gesztusok”, mely a közelmúltban az USA felől érkezett fegyverszállítmány formájában. Igaz ezt egy nemes cél, a fegyverkereskedelmi hálózat felkutatása indokolta, ugyanakkor a szállítmány közel fele köddé vált, ezzel is bizonyítva a felderítő rendszerek gyengeségét.

A logisztikai segítség, mint látjuk nem elegendő, komoly reformokra van szükség az egész régió területén, mely megszünteti azokat a tényezőket (munkanélküliség, alacsony jövedelem stb.), amik tinédzserek tucatjait kényszeríti ebbe a véres világba, egyszóval olyan szociális rendszer létrehozásán kellene dolgozni, mely „élhetőbbé” teszi Latin-Amerikát.