Végre megegyezhetnek az oktatási reformról

Chilében a már hónapok óta tartó egyetemi tüntetések új fordulóponthoz érkeztek: most úgy tűnik, hogy mind a diákok, mind az a volt igazságügyi miniszter, Felipe Bulnes vezette oktatási tárca hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni és tisztázni nézeteltéréseiket. Amennyiben sikerül pontot tenniük az ügy végére, úgy optimális esetben véget érhet az utcai összecsapásokkal és éhségsztrájkokkal tarkított, az oktatási reform elleni diákmegmozdulás.

Összetett a probléma

A latin-amerikai országban elharapódzó elégedetlenségi hullámot a chilei diákok reakciója váltotta ki az elnök, Sebastián Pińera oktatási reformja kapcsán. Augusztus első napjaiban a chilei egyetemisták már több hónapja, néha erőszakos úton próbálták elérni elsődlegesen megfogalmazott céljaikat, amelyek között szerepel például az oktatás finanszírozásának javítása és a középiskolák állami kézbe adása. Két ponton problémásnak érzik továbbá a magániskolák rendszerét is: egyrészt szerintük nem szállnak be az oktatási rendszer fenntartásába és ezen iskolák színvonala is alacsony.

Első esetben a tüntetők véleménye alapján itt a megoldás a magániskolák bevételeinek átcsoportosítása lenne, utóbbi esetben pedig azt nehezményezik, hogy a magániskolákba jóformán mindenki bekerülhet, elegendő csak az egyébként magas tandíj kifizetése. Természetesen a magániskolai tandíjak nem mindenki számára megfizethetőek, így a jelenlegi rendszer esélyegyenlőtlenséget hordoz magában.

Készek a megegyezésre

Most úgy tűnik, hogy jó esély van arra, hogy a kedélyek lecsillapodjanak és kulturált körülmények között folytatódjék a diákok és kormány közötti párbeszéd. Ezt a kormány részéről egyértelműen pozitívumként értékelték, kiemelvén azt, hogy hónapok óta ez az első „face-to-face” megbeszélés a két oldal között, amely felválthatja az eddigi utcai felvonulásokat, éhségsztrájkokat és eseti huliganizmust. Ugyanakkor a diákok részéről a tüntetés vezetője, a mindössze 23 éves Camila Vallejo hangsúlyozta, hogy a párbeszéd még nem fegyverletétel a részükről és amennyiben szükségét érzik, úgy továbbra is készek az utcán hallatni a hangjukat. A két fél közti moderátor szerepét töltik be a rektorok. A Chilei Egyetem vezetője, Victor Pérez egyike annak a három rektornak, akik a dialógus megkönnyítése mellett készek támogatni a diákok javaslatait, amennyiben azok elállnak a 25 egyetem életét ellehetetlenítő akcióiktól.

A kompromisszumkészség mindkét oldalon megvan, aminek több oka van. Egyfelől azért, mert a chilei tüntetések különös oldalhajtása lett az utóbbi hetekben a bányászok megmozdulása, mintegy a diákok iránt érzett szolidaritásként. 48 órás egész országra kiterjedő sztrájkot szerveztek, amihez 82 munkásszervezet csatlakozott is annak ellenére, hogy a belügyi államtitkár, Rodrigo Ubilla nagy hibának nevezte a megmozdulást. Másfelől minden diák és egész Chile érdeke, hogy a mintegy 200 ezer tüntető hallgató visszakerüljön az iskolapadba. Ugyanakkor az idő szorít az elnök számára is, hiszen 2012-ben helyhatósági választások lesznek, 2013-ban viszont új elnököt választanak az országban. Így Pińera számára égetően fontos lenne a helyzet mielőbbi megoldása, és mélyponton lévő népszerűségének növelése, amennyiben újra akarja jelöltetni magát.

Regionális kitekintés: trendek a felsőoktatásban

A latin-amerikai felsőoktatás szerkezete nem írható le egyetlen egyszerű képlettel, számos és sokféle intézmény alkotja. Régebb óta jellemző rájuk a heterogenitás és az egyenlőtlenség, de mindezek mellett léteznek olyan intézmények, amelyek a jövőt tekintve reménnyel kecsegtetnek és szolgálhatják egy-egy adott régió életszínvonalának növekedését. Mindez bizonyíthatja, hogy az oktatás és a tudomány képes megteremteni a demokráciát, az egyenlőséget és a jólétet.

Újdonság az, hogy az eddigi hagyományos egyetemek mellett megjelentek a heterogén, szociális alapon megosztott felsőoktatás intézményei, amelyek már egy nem szimpla városi campusból állnak, hanem nagyobb nemzeti egyetemek, több campussal és differenciált kari struktúrával. Emellett a képzési területet tekintve növekvő számban vannak jelen a műszaki, politechnikai képzések és intézmények.

A fenntartási formát illetően pedig a magániskolák előretörése figyelhető meg: korábban néhány régióban és csekély számmal képviseltették magukat, mára viszont számos területen meghatározóvá váltak, párhuzamosan a magánszféra oktatási területen való térnyerésével. Felszereltségük is javult, a korábbi elenyésző számú kutatási programmal és oktatóval szemben manapság tudományos laboratóriumok nagy választéka közül válogathatnak a hallgatók és az új szakok révén immár lefogják és képviselik a tudomány széles skáláját.

Érdemes továbbá megemlíteni, hogy Latin-Amerikában is tetten érhető az itthon is tapasztalható folyamat az egyetemekre felvehető hallgatók számát illetően, csak éppen fordítva: míg Magyarországon a kormány igyekszik egyes karokon csökkenteni a létszámot (így például a bölcsészképzések esetében), addig Latin-Amerikában ennek ellenkezője, a tömegoktatás látszik megvalósulni. Amíg korábban az egyetem csak egy szűk elit kör kiváltsága volt, mára ez lényegesen több diák számára válik elérhetővé.

Mindezek a latin-amerikai felsőoktatás új korszakát jelentik, amelyben az eddigi szinte kizárólagos állami szerepvállalás mellett részt vesz a magánszféra is, mint finanszírozó és/vagy fenntartó. Így nagyobb lehetőségek elé nézhetnek az egyetemek is: a szűkös állami források helyett jó esetben immár a magánszféra révén több támogatást kaphatnak, új intézeteket nyithatnak és emelhetik az oktatás színvonalát is a különböző programokkal, a hallgatók mobilizációjával és az egyetemes tudás más egyetemekkel és intézetekkel való kölcsönös megosztásával.

Tomik Ádám

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »