Miért mondott le Wolfgang Schüssel?

Wolfgang Schüssel hétfőn jelentette be Bécsben, hogy lemond képviselői mandátumáról. Schüssel 2000 és 2007 között Ausztria szövetségi kancellárja volt, korábban gazdasági- és külügyminiszter, valamint az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke (1995-től 2007-ig). 32 évnyi aktív politizálás után vesz búcsút a Nemzeti Tanácstól.

A hosszú karrier hirtelen befejezésének oka az ausztriai Telekom-botrány. A Frankfurter Allgemeine Zeitung idézi Schüssel nyilatkozatát, amelyben így fogalmazott: „Szeretném elősegíteni az ügy objektív, minden politikai befolyástól és a médiában olvasható elhamarkodott ítélettől mentes, jogi úton történő tisztázását.” Ugyanakkor tisztességtelennek nevezte a vádakat, amelyek pártját érik.

A gyanú szerint Schüssel munkatársai közül többen azután is kaptak illetményeket, hogy már nem dolgoztak korábbi pozícióikban. Schüssel ezügyben nem érzi úgy, hogy felelősség terhelné, véleménye szerint csapatának tagjai saját maguk felelnek a tetteikért. 

Schüssel miniszterei közül négyen is álltak vagy állnak vizsgálódások kereszttüzében: Ernst Strasser, egykori belügy-, Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter, Hubert Gorbach kancellár-helyettes és Matthias Reichhold közlekedési miniszter. A Telekom-ügyben dokumentált ellenszolgáltatás nélküli kifizetésekre is fény derült, Peter Hochegger lobbista esetében 9 millió eurós nagyságrendben. Őt azzal vádolják, hogy különböző összegekett fizetett Gorbachnak, Reichholdnak és Walter Meischbergernek, az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) képviselőjének.

És, ha mindez nem lenne még elég, íme a további vádak: hűtlen kezelés egy lakásszövetkezetnél (érintettek: Meischberger és Grasser), adócsalás (Grasser), megvesztegetés a Telekomnál és a Motorolánál, Európa Parlamentbeli lobbizás esetenként százezer euró ellenében (Strasser – az ajánlatot brit filmesek rögzítették is!), és még hosszú oldalakon keresztül lehetne folytatni a listát.

A Tagesschau internetes oldal szerint Wolfgang Schüssel ellen jelenleg nincs konkrét vád az ügyekkel kapcsolatban. Őt magát a következőképpen idézik: „Az én lelkiismeretem (…) igazából tiszta.”