Egy tyúkper kellett a CIA lebuktatásához

Két kis new yorki cég pereskedése fényt derített a CIA egyik legféltettebb titkára: a terrorizmus gyanújával elrabolt foglyokat szállító titkos repülőjáratok menetrendjére. A hírhedt ügynökség tagad, azonban az még nem tisztázott, miként kerülhettek napvilágra a korábban letagadott adatok, és miért nem avatkozott közbe a Fehér Ház.

Mint azt rendszeres olvasóink is bizonyára tudják, a mai Egyesült Államokban nem ritka, hogy egy-egy érzékeny megbízatást apró magáncégekre (vagy éppen hatalmas biztonsági vállalatokra) bíz a Fehér Ház, vagy éppen a CIA, hogy ezzel is védje saját magát, és „minimalizálja” a programok költségvonzatát. Sokaknak nem kell bemutatni a filmből is jól ismert Air Americát, most azonban egy kis chartercég, a Long Islanden működő Sportsflight került a világ figyelmének középpontjába, a brit Reprieve oknyomozó szervezet, illetve a The Guardian és a Washington Post jóvoltából.

2003-ban a CIA úgy gondolta, hogy a terror elleni háború foglyainak szállításához nem felelnek meg a kormány által használt gépek, ezért megbízta egy szerződéses partnerét, a virginiai Falls Churchben működő DynCorp-ot, hogy intézkedjen a megfelelő repülőgép biztosításáról. Az ismert CIA-kapcsolatokkal bíró cég erre a feladatra a csupán egy emberrel működő utazásszervezőt, a Sportsflightot bízta meg. A kis vállalkozásnak azonban nem volt saját repülőgépe, ezért a New York állambéli Hudson repülőterén működő Richmor Aviationtől béreltek egy, a feladatokra megfelelőnek tűnő Gulfstream IV típusú üzleti jetet. A Richmor csak annyit tudott, hogy „kormányalkalmazottakat, illetve az ő meghívottjaikat” kell majd szállítaniuk, és erre a feladatra a Boston Red Sox baseball-csapatot tulajdonló Fenway Sports alelnökének N85VM lajstromjelű magángépét bocsátották rendelkezésre.

A per

Míg korábban a CIA és az amerikai kormány mindent megtett annak érdekében, hogy elkendőzzék a titkos fegyencjáratok nyomait, addig most mintha feltűnő gondatlanságból kerültek volna napvilágra a féltett dokumentumok. A Richmor és a Sportsflight ugyanis nem tudott megegyezni a vitás számláik rendezésében, ezért bíróság elé vitték elszámolási ügyüket. Az amerikai könyvelők alapos munkát végeztek, amelynek nyomait a per során is szemügyre vehették azok, akiket érdekelt a nem mindennapi eljárás. Ezen felül a Richmor kártérítést követelt azért is, mert a fegyencek szállításához használt repülőgép azonosítása után rendkívül nehézzé vált a tulajdonos helyzete.

Annak érdekében, hogy a Sportsflight és a Richmor elszámolhasson a DynCorppal, részletes számlát vezettek minden egyes felszállásról, ezen kívül az 1500 oldalas dokumentációban pontos adatokat találhatunk a repülőgépről kezdeményezett mobilhívásokról (amelyek közül több a CIA langley-i központjába, illetve egyes CIA-vezetők mobiltelefonjára indult), a szállodai számlákról, leszállási illetékekről, de még a repülőn elfogyasztott 20 dolláros szendvicsekről is.A Richmornak az elszámolás ellenére nem igazán tetszett a feladat. Mint arról a vállalat vezetője, Mahlon Richards a per során beszámolt: miután a gépet 2005-ös azonosították, egyre több gyűlölködő levelet és más fenyegetést kaptak, és az eredeti tulajdonos is félt használni saját repülőgépét, mert félt az esetleges megtorlástól. Állítólag a repülőgép személyzete sem nagyon szeretett a kormánytisztviselők vendégeivel repülni, mert furcsának találták az egész üzletet.

A járatok

A most napvilágra került dokumentumok lehetővé tették, hogy több fontos, terrorizmus vádjával – sok esetben a mai napig fogva tartott – ember elrablásának története ismertté váljon. A Sportsflight nagyon szigorú feltételeket kapott a CIA-től: akár több napos útvonalakat kellett teljesíteniük úgy, hogy az értesítéstől számított 12 órán belül már a levegőben kellett lennie a kis bizjetnek, amely sok esetben az egész világot megkerülte titkos útjai során. A gép többször járt Dohában, Kabulban, Bangkokban, illetve több esetben töltött el egy-egy éjszakát Európában is. Az európai repülőterek szemmel tartó spotterek azonosították a repülőt többek között Bukarestben, London Lutonon, Shannonban, Barcelonában, Milánóban is Lisszabonban is.

A Gulfstream IV sugárhajtású üzleti repülőgép az amerikai General Dynamics terméke, melynek építése 2003-ban fejeződött be, újabb változatai pedig mai napig gyártásban vannak. A nagyvállalatok vezetői és a hírességek mellett az Egyesült Államok kormánya és fegyveres erői is használják a gépet VIP-szállításra. A két pilóta által vezetett repülőgép 14-19 utast tud szállítani, hatótávolsága 7800 kilométer, maximális sebessége 935, gazdaságos sebessége 850 kilométer óránként. 1987-ben 22 világrekordot állítottak fel a prototípussal.

A Gulfstream IV-ből több mint 500 darab épült, egy példány gyári ára 35 millió dollár volt, egy repült óráért pedig átlagosan 5500 dollárt kell fizetni az üzemeltetéssel foglalkozó cégeknek, amihez még hozzá kell adni a személyzet fizetését, a leszállási illetékeket, és az egyéb költségeket, így az amerikai kormány által fizetett 4900 dolláros óradíj átlagosnak mondható. Mivel az ilyen repülőgépek fenntartása igen költséges, a tulajdonosok gyakran erre szakosodott cégeket bíznak meg azzal, hogy utasokat szerezzenek az amúgy a hangárban porosodó repülőre, hogy az minél több időt töltsön a levegőben, és így termeljen pénzt a tulajdonosának. Így kerültek most terrorizmussal gyanúsított foglyok az ismert sportvezető magángépére is.

A per során előkerült számlából és egyéb elszámolásokból világosan kiderült az is, hogy mikor merre járt a gép, mennyit költöttek a személyzetre és a pilóták szállására, mennyit fizettek a leszállási illetékekért. Az USA külügyminisztériuma adminisztratív segítséget nyújtott a szállításokban: ők intézték ugyanis az útvonalengedélyeket, így az N85VM diplomácia védettség alatt teljesíthette titkos megbízásait. A pilóták valószínűleg semmit sem tudtak arról, kiket is szállítanak: őket csak arról tájékoztatta a külügy egy személytelen levélben, hogy „a világ különböző részein lévő amerikai nagykövetségek számára” végeznek szállítási feladatokat. A repülőgép bizonyítottan részt vett Abu Omar 2005-is milánói elrablásában, illetve a bali robbantással gyanúsított Riduan Iszamuddin elfogásában és szállításában is.

Men in Black

A mostani per azért érdekes, mert korábban az amerikai kormány és a CIA mindent megtett annak érdekében, hogy ezek az adatok ne kerülhessenek nyilvánosságra, a Bush-kormány pedig egyenesen tagadta, hogy a hírszerzés titkos börtönöket üzemeltetne, amelyek között magángépek szállítanák a foglyokat. Amikor 2008-ban a Reprieve pert indított azért, hogy további adatokat tudjon meg a titkos járatokról, az amerikai kormány azonnal leállíttatta a bírósági eljárást nemzeti érdekre hivatkozva. Most azonban a két repülős cég pere mégis a felszínre hozta a kínos részleteket.

Ahogy azt a bírósági ítélet után a Richmor ügyvédje, William F. Ryan elmondta: „minden nap arra vártam, hogy valaki a kormánytól majd megkeres, hogy állítsuk le a pert. De nem történ semmi”. Ugyanerről számolt be a Sportsflight ügyvédje, Jeffrey Heller is, akit szintén nem kerestek meg a fekete öltönyös, napszemüveges férfiak.

Azt még nem tudni, miért feledkezett el az amerikai kormány erről a perről, amely ilyen érzékeny adatokat hozott a felszínre. Az azonban bizonyos, hogy a most előkerült dokumentumok segítségével jobban megismerhetjük, miként is működött a világ egyik legtitkosabb „légitársasága”.