Nagy a jegybank fejfájása

Egy darabig még nem fog lekerülni a napirendről az amerikai jegybank harmadik körös ösztönző programja (QE3) bár a hétvégi Jackson Hole-i konferencián Bern Bernanke nem adott jelzést, hogy újabb rendkívüli intézkedés bevezetését fontolgatná a Fed, az augusztusi kamatdöntő ülés jegyzőkönyvéből mégis ez derült ki. Az augusztus 9-i ülésen ugyanis a nyíltpiaci bizottság tagjai közül többen is jelezték, hogy nem elégséges megígérni a kamatráta alacsony szinten tartását 2013-ig, mert ennek a szóbeli intézkedésnek gyakorlatilag nulla a reálgazdasági hatása. Sokkal fontosabb lenne újabb intézkedéseket bevezetni, bár ezek időzítéséről és mikéntjéről nem sikerült megegyezni. A jegyzőkönyvből mégis kiderül, hogy mi az ami szóba jöhet a következő ülésen (amit szeptember 20-21-én tar a Fed). Ilyen lépés lehet, ha a jelenlegi 0,25%-os kamatot nem csak hosszú ideig nem emelik meg, de adott esetben tovább vágják, igaz, ezzel a kamatpolitikai eszköztár lényegében kimerülne. Konkrétan felmerült a QE3 lehetősége is, vagyis, hogy a jelenleg ca. 1650 milliárd dolláros állampapír állománnyal növelésével bővítsék tovább a Fed mérlegfőösszegét. Inflációs aggodalmak miatt egyelőre ezt elvetette a legtöbb tag, de sokkal reálisabb opcióként merült fel, hogy a rövid futamidejű kötvényeket lejártuk után hosszú futamidővel újítsák meg, vagyis az állomány átlagos lejárati idejét hosszabbítsák meg, amivel erőteljesebben lehetne leszorítani a hosszú oldali hozamokat.

A jegyzőkönyv bepillantást enged a Fed döntéshozók dilemmáiba, amiből keveset kommunikáltak kifelé, csupán a növekedési várakozások levágásával és a kamatszint alacsonyszinten tartásával jelezték a piacoknak, hogy várat magára még a normalizálódás.

Valószínűleg az őszi hónapokban jobban láthatóvá válik ez a dilemma, és élesebb viták is várhatóak egy esetleges újabb ösztönző bevezetéséről, ami abból a szempontból kontra produktív is lehet, hogy piaci nyomásra a Fed kénytelenné válthat a követő magatartásra és az elvárások igazodására, semmint, hogy maga befolyásolja a várakozásokat.

A „vita” egyre nyíltabbá válását illusztrálja, hogy az egyik befolyásos tag, Charles Evans, a Chicago Fedtől nyíltan beszélt a CNBC-nek arról, hogy nem jelent gondot az infláció emelkedése, és a maga részéről támogatna egy újabb ösztönző programot. Evans szerint ha az 1%-os infláció nem jelent gondot, akkor a 3%-nak sem kellene.