Halott ikonfestő arcát rekonstruálják

Rekonstruálják Andrej Rubljov orosz ikonfestő arcvonásait, akinek földi maradványait a moszkvai Andronyikov kolostor átépítésekor tárták fel.

Andrej Rubljov életéről nagyon keveset tudni, valódi keresztneve is ismeretlen, hiszen megvált tőle, amikor belépett a szerzetesrendbe. Az 1370-es évek végén született, egyes források szerint a Moszkvai Nagyfejedelemség területén, más adatok szerint Novgorodban. Az első írásos említés Andrej Rubljovról 1405-ből származik, amely szerint Feofan Grekkel (Theophanész 1340-1405), a neves görög ikon- és kódexfestővel együtt kapott megbízást a Blagovescsenszkij (Angyali üdvözlet) székesegyház ikonosztázának elkészítésére. A korabeli feljegyzésekben 1408-ban szerepel másodszor, amikor Danyiil Csornijjal közösen festette a vlagyimiri Uszpenszkij (Mária mennybevétele) székesegyházat díszítő freskókat. Az 1420-as években a Troica-Szergijeva kolostorban dolgozott együtt Danyiil Csornijjal a Troickij-székesegyház ikonosztázán. Utolsó éveit a moszkvai Andronyikov-kolostorban töltötte, ahol a Megváltó-templom freskóit festette szintén Danyiil Csornijjal. 1430. január 29-én hunyt el, nagy valószínűséggel pestisben az Andronyikov-kolostorban.

A leghíresebb orosz ikonfestőről nem maradt fenn egyetlen portré sem, „illusztrációként” általában Andrej Tarkovszkij Rubljovról 1966-ban forgatott filmjének képsorai szolgálnak, amelyben a művészt Anatolij Szolonyicin színész személyesítette meg – olvasható az orosz kulturális tévécsatorna honlapján.

Az Andronyikov-kolostor restaurálásakor fedezték fel a Megváltó-templomban két szerzetes földi maradványait. A csontvázakat antropológusok, igazságügyi orvosszakértők vizsgálták, de bevontak a temetkezés vizsgálatába történészeket, művészettörténészeket és építészeket is, akiknek azt kellett eldönteniük, hogy valóban Andrej Rubljovnak és mesterének, Danyiil Csornijnak a földi maradványairól van-e szó. A két festő szinte egy időben távozott az élők sorából.

 A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy nagy valószínűséggel az ikonfestők aludták örök álmukat a templomban, akiknek a csontjaiban a korabeli festékek alkotóelemeit, a cink- és ólom nyomait fedezték fel.

Az arcrekonstrukciót a moszkvai orvosi igazságügyi intézet vezető szakembere, Szergej Nyikityin készíti. A szakértő a Jekatyerinburg mellett talált csontmaradványok alapján rekonstruálta 1994-ben az utolsó orosz cárnak, II. Miklósnak (1868-1918) és családtagjainak arcvonásait, ahogy más történelmi személyiségekét is „életre keltett”. Így rekonstruálta Nyesztor (11. század – 12. század eleje) szerzetesnek, a legrégibb fennmaradt orosz évkönyv, a Nyesztor-krónika szerzőjének arcvonásait, ahogy elkészítette IV. (Rettegett) Iván (1533-1584) nagyanyjának és édesanyjának „portréját” is.

Szergej Nyikityin, aki immár hét éve dolgozik Andrej Rubljov arcrekonstrukcióján, az orosz kulturális csatornának elmondta, hogy igen jó állapotban maradt fenn az ikonfestő koponyája, ezért a szakember viszonylag egyszerűnek nevezte a feladatot. Az arcizmok a koponyacsontok felszíni szerkezete alapján rekonstruálhatóak: minél érdesebb, fejlettebb a csont izomtapadási felszíne, annál vastagabbak a rajta eredő illetve tapadó izmok. Az izmok közül elsőként a nyakizmokat, majd a rágóizmokat mintázzák meg. Ezt követi a mimikai izmok rekonstrukciója, amelyek pontos megmintázása azért lényeges, mert irányuk, méretük és lefutásuk határozza meg a száj, illetve az áll formáját. Az izmok felépítését a „szobrászati” fázis követi, amelynek során az arc formáit „harmonizálják”, majd a lágyrészeket „bőrrel” borítják be.

„Az izmokat plasztilinből rekonstruáljuk, a szemet megfelelő méretű üveggolyóval pótoljuk” – magyarázta Szergej Nyikityin, akinek a legfőbb nehézséget azt jelentette, hogy ne rendőrségi „robotkép” készüljön, hanem a szentéletű ikonfestő átszellemült arcát keltse életre.

Az arcrekonstrukció még nem készült el teljesen, de a kibontakozó arcvonások megdöbbentő módon hasonlítanak Anatolij Szolonyicin által a Tarkovszkij-filmben életre keltett Rubljovra.