Brazília: korrupciós botrányok tépázzák a koalíciót

Az egymást érő politikai és korrupciós botrányok után a brazil Köztársasági Párt (Partido da República) úgy döntött, hogy elhagyja az elnöknőt támogató, tizenegy párt alkotta koalíciót. A január elsején hivatalba lépett Dilma Rousseffnek az elmúlt néhány hónapban több fronton is csatát kellett vívnia. Összefoglalónkból kiderül, hogyan vette az eddigi akadályokat.

Az Infolatam értesülései szerint a Köztársasági Párt (PR) ezentúl független frakcióként kíván tovább dolgozni a törvényhozásban, ahol hat szenátusi és negyven képviselőházi mandátummal rendelkezik.

A PR nemrég korrupciós botrányba keveredett elnöke, Alfredo Nascimiento volt közlekedési miniszter elmondta, hogy a pártja által birtokolt kormányzati pozíciókat az elnök, Dilma Rousseff „rendelkezésére” bocsátja, s a jövőbeni szavazások során nem köti őket a kormányzat álláspontja sem az adott kérdéseket illetően.

A szakítás okát megfigyelők egyértelműen az elmúlt hónapok korrupciós és más politikai botrányaival – melyek következtében Rousseffnek többször át kellett alakítania kormányát – hozzák összefüggésbe. Az alábbiakban a Kitekintő összefoglalta az ebből a szempontból fontos brazil eseményeket az elmúlt fél év tekintetében.

Háttér: a Vaslady eddigi belpolitikai kihívásai

A folytonosság, politikai stabilitás és kiszámíthatóság jegyében hosszú évek megszokott gyakorlata, hogy az elnök többpárti, politikai ideológiákon felül álló koalícióra támaszkodik munkája során. A gazdasági érdekek védelme érdekében pedig a politikai elit szövetséget köt a gazdasági vezető réteggel, vagyis az állam sosem hoz olyan intézkedést, mellyel sértené a hazai nagyvállalatok érdekeit. Ezen „örök igazságoktól” Dilma Rousseff sem térhet el, ráadásul a körülmények sem a legkedvezőbbek. Pártja, a Partido dos Trabalhadores (PT, a brazil Munkáspárt) csupán 88 mandátumot tudhat magáénak az 513 fős Képviselőházban, és ötöt az ország 27 kormányzóságából. Elődje, Lula da Silva ex-elnök is igyekezett úgy lavírozni a széles koalíciós együttműködésben, hogy megőrizze saját és a PT központi szerepét, és ez a „követelmény” Dilmával szemben is érvényes. Eddig a Munkáspárt kiterjedt szövetségi rendszert tudhatott magáénak, most azonban a gazdagabb déli területek (melyek a lakosság közel felét jelenti) ellenzéki vezetés alatt állnak.

A minimálbér emeléséről szóló jogszabály elfogadásában nagy szerepet játszott a legfőbb politikai szövetséges, a Partido do Movimento Democrático Brasileiro (PMDB – a Brazil Demokratikus Mozgalom Pártja) támogatása, melynek elnöke, Michel Temer egyben Rousseff alelnöke is. Lépésével a PMDB azt kívánta bebizonyítani Dilmának, hogy tagjai elég felkészültek a felelős állami posztok ellátására, korábban ugyanis számos nézeteltérés fakadt abból, hogy a PMDB úgy érezte, a kormány és Munkáspárt kihagyja őket a fontos döntésekből.

A megszorításokkal kapcsolatos viták mellett Dilma elnökségének első félévét belpolitikai és korrupciós botrányok is tarkították, nem is kevés. Június elején jelentették be, hogy az Államügyészi Hivatal vizsgálatba kezd Antonio Palocci kabinetfőnök – aki addig Rousseff jobb kezének számított – gyors meggazdagodásának ügyében, miután májusban a Folha de Săo Paolo című újság bizalmas információkat jelentetett meg arról, miként nőtt húszszorosára Palocci vagyona 2006 és 2010 között, mialatt kongresszusi munkája mellett tanácsadói tevékenységet is végzett. Palocci az üzleti titoktartás elvére hivatkozva nem volt hajlandó elárulni, kik voltak a megbízói, és milyen jellegű tanácsadói munkákat vállalt.

Palocci politikai karrierjét korábban is övezték botrányok: 2005-ben például az ő neve is belekeveredett a havi nagy összegű juttatásokról elnevezett Mensalăo-botrányba, melybe az akkori Lula-kormány nagy része belebukott, s a nyomozás a mai napig folyik ez ügyben. Egy kongresszusi bennfentes szerint a kormányzó Munkáspárt (PT) havonta 30 ezer realt (körülbelül 12 ezer dollárt) fizetett a Kongresszus számos tagjának, hogy azok megszavazzák a PT által beterjesztett törvényjavaslatokat. Palocci a botrány után is befolyásos tagja maradt a PT-nek, olyannyira, hogy Dilma Rousseff felkérte kabinetfőnökének, elsősorban a koalíciós együttműködés koordinálására. Május végén Palocci azonban elvette a sulykot: a vádak szerint telefonon keresztül azzal fenyegette meg a PMDB vezetőjét, Michel Temert, hogy pártja elveszítheti a kormány munkájában betöltött szerepét, amiért nem a PT szájíze szerint szavaztak az új erdőtörvényt illetően, a PMDB ugyanis amnesztiát adna a 2008 előtti illegális fakitermelőknek.

Ez utóbbi kiszivárogtatását követően Rousseff azonnali változtatásokat eszközölt kormányában: kabinetfőnökének Gleisi Hoffmann-t, míg a politikai koordinációs feladatokra, az Intézményi Kapcsolatok Minisztériumának élére Idelí Salvattit jelölte ki. Az új kormánytagok kinevezésével Dilma tompítani akarta a feszültséget pártja és a PMDB között. Mivel azonban az elnök továbbra sem juttatta kormányzati kulcspozíciókba a PMDB politikusait a botrányt követően, a korábbi legfőbb szövetséges rendre megakadályozta a gazdasági jólétet szolgáló törvénytervezetek elfogadását, mint például az új adótörvényt. A különböző szövetséges pártok vezetői ezért azt tanácsolták az elnöknek, hogy vonja be a kiemelt döntésekbe Temert is.

Július elején újabb botránytól volt hangos a brazil sajtó: feltételezések szerint a 2016-os riói olimpiára készülő beruházásoknál többszöri sikkasztás történt. Az érintett Alfredo Nascimento közlekedési miniszter benyújtotta lemondását, annak ellenére, hogy tagadja az ellene felhozott vádakat. Lemondása négy nappal azt követően történt, hogy a Veja nevű hetilap azt írta, hogy a minisztérium – időközben elbocsátott – négy munkatársa rendszertelen időközönként nagy összegű (a szerződéses érték körülbelül 5 százalékát kitevő) jutalékot számolt fel magának a megkötött szerződések után. Az O Globo nevű napilap pedig arról írt, hogy Nascimento fia szintén érintett lehet egy olimpiai beruházással kapcsolatos megvesztegetési ügyben, ami miatt eddig 14 minisztériumi munkatársat bocsátottak el.

E hét elején pedig Wagner Rossi agrárminiszter került címlapra (ugyancsak a Veja hasábjain), korrupció és hivatali befolyással való visszaélés gyanúja miatt. Rossi eleinte úgy nyilatkozott, hogy csupán rossz hír keltésről van szó, mellyel a kormánykoalíciót támadják. Néhány nap elteltével viszont lemondott posztjáról, ezzel ő a negyedik miniszter, aki távozik Dilma kormányából.

A megszorító intézkedések és a botrányok ellenére Dilma társadalmi népszerűsége továbbra is hetven százalék fölött maradt, míg kormánya elfogadottsága ötven százalék körüli. Sőt, gazdaságpolitikája a piaci elemzőket is megnyugtatta, így egy hellyel javult az ország szuverén (vagyis állami) adóskockázati besorolása is: a Fitch BBB-ről BBB+-ra emelte a befektetésre ajánlott kategóriában a dél-amerikai országot, mely ebben az évben áprilisig is már több mint 35 milliárd dollár értékű külföldi befektetésben részesült. Június végén a Moody’s is megadta a kedvezőbb besorolást Brazíliának, sőt a napokban a japán R&I nevű hitelminősítő is hasonló kategóriába helyezte a dél-amerikai országot.