Ilyen az orosz hét mesterlövész

Amikor Szergej, a Cigány meg akarta mutatni, ki az úr Sagrában, az Urál hegység szélén lévő kis faluban, összegyűjtött egy csapat fegyverest, és éjszaka, reflektoraikkal az erdő sötétjébe hasító gépkocsikon elindultak a településre. „Jönnek, hogy megöljenek bennünket!” – kiáltotta az egyik falusi közeledtükre, és Viktor Gorogyilov, aki fürdőházában volt éppen, ruháját magára kapkodva csatlakozott a falusi férfiak vadászpuskával, vasvillával, láncokkal és késekkel felfegyverkezett, az utat védő kis csoportjához.

„Csak három puskánk volt – mesélte később az 56 éves Gorogyilov a The New York Times tudósítójának. – De nem számítottak semmilyen ellenállásra, úgyhogy sikerült elkapnunk őket.”

Elmondása szerint a fia, Andrej elhajított egy fenyőtobozt, majd elkiáltotta magát: „Gránát!”. A fák mögé bújt nők pedig hangosan átkozódtak, szidták a támadókat. Végül az egyiket megölték, a többiek pedig lövöldözve elmenekültek.

„Olyan volt, mint A hét mesterlövész” – büszkélkedett a fiatalabb Gorogyilov, felidézve a híres filmet, amelyben fegyveresek kis csoportja megfutamodásra kényszerít egy rablóbandát.

A nyáron történt összecsapás volt az eddigi csúcspontja annak az ellenségeskedésnek, amely a 130 lelkes falu lakói és a betolakodó – igazi nevén Szergej Lebegyev – között zajlik. Lebegyevről a falusiak azt tartják, hogy kábítószerrel kereskedik.

Sagra azóta gyűjtőszavává vált azoknak az Oroszország-szerte előforduló erőszakos incidenseknek, amelyekben rendőri védelem hiányában az emberek összefognak, és megvédik magukat. „Az a helyzet, hogy a kormány nem véd meg senkit” – jelentette ki Gorogyilov.

Egy másik sagrai lakos, Tatjana Gorgyejeva közlése szerint az összecsapás előtt csaknem öt percig győzködte telefonon a rendőrség telefonközpontosát, hogy kapcsolja neki az őrsöt. Mire az megtörtént, a harcnak több mint két órája vége volt.

„A rendőrök korruptak, lusták vagy politikai utasításokat teljesítenek, és ez így van az egész országban – vélekedett Konsztantyin M. Kiszejlov, a falutól 40 kilométerre lévő Jekatyerinburgban működő Filozófiai és Jogi Intézet tudományos titkára. – Az emberek tehát kénytelenek megvédeni magukat. Nem számíthatnak a kormányra és annak intézményeire. Ezért aztán az egész ország kezd egyetlen nagy Sagrává változni.”

Tavaly decemberben a jognélküliség szimbólumává vált egy Kuscsevszkaja nevű falu, ahol egy 12 tagú családot mészárolt le egy bűnbanda, amelynek kapcsolata van a rendőrséggel.

A Politkom.ru politikai internetes oldalon megjelent kommentárjában Alekszej Makarkin, a Politikai Technológiák Központjának alelnöke összevetette a két esetet, megállapítva, hogy a kormánytisztviselők „haszontalannak bizonyultak”.

„Tudják, hogy a karrierjük szempontjából jobb, ha csöndben maradnak, mint hogyha hibát követnek el, amely tönkreteheti politikai jövőjüket – írta. – A társadalom olyan embereket igényel, akik nemes célok érdekében határozott cselekvésre képesek, akár úgy is, hogy amit tesznek, néha nem teljesen jogszerű.”

A rendszer akadályozza, hogy jól végezzék munkájukat

A cselekvésre készek közé tartoznak a civil szerveződések, mint például a Város Drogok Nélkül elnevezésű jekatyerinburgi szervezet, amely begyűjt és saját központjában kezel kábítószereseket, így harcolva a drogok terjedése ellen, amely a rendőrség tehetetlensége és korruptsága miatt roppant széles körűvé vált.

A rendőrséggel kapcsolatos problémákat elismerve Dmitrij Medvegyev elnök a közelmúltban – szakmai és magatartási teszteken alapuló – átszervezést rendelt el, amelynek eredményeként várhatóan 200 ezer fővel egymillióra fog csökkenni a rendőrség létszáma. Fizetésemelést is terveznek, azt remélve, hogy elősegíti a korrupció visszaszorítását.

„Bár a korrupció, az alacsony hatékonyság és az elemi lustaság kétségkívül oka lehet a rossz rendőri munkának, egy alapvető tényező miatt valószínűtlen, hogy hatékony reform zajlana le –  vélekedett Leonyid Koszalsz, a moszkvai Gazdasági Felső Iskola nevű moszkvai elitegyetem közgazdaságtan professzora. – A fő gond az, hogy az orosz biztonsági erőket a hatalmon lévők védelmére hozták létre és nem arra, hogy az állampolgárokat védjék és szolgálják. Sok magasan képzett, erősen motivált embert találunk az orosz rendőrségnél, de a rendszer ezeknek a jó rendőröknek is nehézzé teszi, hogy jól végezzék a munkájukat. A fő feladatuk helyzetek és emberek ellenőrzése, nem pedig az emberek segítése. Ezért az emberek a szomszédjaikhoz, rokonaikhoz és helyi szervezetekhez fordulnak, hogy maguk oldják meg a problémáikat. Egyfajta lincstörvény érvényesül. Oroszországban ezrével fordulnak elő ilyen esetek.”

Koszalsz részt vett egy felmérésben, amely azt mutatta, hogy az áldozatok mindössze 40 százaléka fordul a rendőrséghez, függetlenül attól, hogy kirabolták, elvitték a gépkocsiját, zsebtolvaj vette el a tárcáját vagy súlyosabb bűncselekmény áldozatául esett.

Csaknem egy hónappal a sagrai incidens után a támadók közül ötöt letartóztattak banditizmus és a közrend megzavarása miatt. Később még kettőt őrizetbe vettek. A rendőrség fegyelmi szerve megbüntette a helyi rendőrfőnököt kötelességének elhanyagolása miatt.

A moszkvai professzor szerint ez csak azért történt, mert a sagrai eset országszerte figyelmet keltett. „Gyakran van ez így. Általában ez történik a kis falvakban és településeken” – jegyezte meg.

Mama, jönnek, hogy megöljenek bennünket!

Gorogyilov Szergej nevű fia felfedte, hogy a rendőrség egy hét elteltével vizsgálta csak meg a helyszínt, aztán megpróbálta „hétköznapi, konyhai veszekedéshez hasonló esetnek” feltüntetni az incidenst.

Bár csak egy órára van a várostól, Sagrát hegyek, erdők és rétek veszik körül; távol esik azoktól a helyektől, ahol érvényesül a kormányzati ellenőrzés vagy segítség.

„Megvan mindenünk, ami kell – jelentette ki Viktor Gorogyilov, kinyitva a kaput, amely mögött kis zöldségeskert és gágogó libák fogadták a belépőt. – A gondjainkat magunk között intézzük el. Segítünk egymásnak.”

A 130 évvel ezelőtt, egy ma már nem létező vasútállomás kiszolgálására létesített kis településen mindenkinek megvan a maga története az elhíresült eseményről. „Amikor azt kiabálták, hogy +Mama, jönnek, hogy megöljenek bennünket!+, én majdnem meghaltam” – emlékezett vissza a falusi üzletet vezető Galina Kotyelnyikova.

A 37 éves, rózsaszín sortot és kék csíkos narancssárga topot viselő Tatjána Gorgyejeva Frankenstein-filmbe illő jelenetet festett le. „Fejszékkel és vasvillákkal szaladtunk ki az útra – elevenítette fel. – A lábam remegett, de mivel a falut védtük, nem féltünk. Az csak később jött. Öt asszony egy kocsit tolt keresztben az útra, hogy lezárja.”

A rendőrök hajnali négy után érkeztek csak meg Gorgyejeva szerint. „Úgy tettek, mintha feljegyeznék, amit mondunk, de aztán nem volt semmi nyoma” – mondta gúnyosan.

Miután a tömegtájékoztatás érdeklődését felkeltette, mindenki megismerte a sagrai csata lezajlását. Úgy tűnik, a falusiak élvezik, hogy híresek lettek. „Azelőtt senki se tudta, hol van Sagra, vagy hogy egyáltalán létezik” – érvelt Gorogyilov.

Még egy trikó is készült, amelyen a következő felirat olvasható: „Ha a kormány nem tud segíteni az embereknek, nincs joga megtiltani nekik, hogy megvédjék magukat – Sagra 2011.”