Túljutottak a Kárpátokon a székely lovasok

Sikerült túljutnia az út legnehezebb részén a Csíkcsicsóból indult hat lovas zarándoknak, aki lóháton próbál eljutni Székelyföldről az ópusztaszeri összmagyar lovastalálkozóra, a Nyeregszemlére. Az eddig megtett útszakaszon nem hiányoztak a kalandok, de a lovasok jobban haladtak a tervezettnél.

Három napja kilovagoltunk a térerőből” – mondta tegnap este Lutz Levente, a Csíkcsicsóból Ópusztaszerre elindult lovas csapat egyik tagja, miután napok óta nem sikerült elérnünk őt telefonon. A zarándokok útja kalandosan zajlik, de a tervezett kilométereket sikerült teljesíteni, noha nem volt nap, amikor ne esett volna az eső.

– Igen kellemetlen volt átázott hálózsákban, kétfokos hidegben végigvacogni az éjszakát. Nem örültünk annak sem, amikor kiderült az egyik szálláshelyen, hogy az egyik ló szügyét úgy 25 centiméter hosszúságban felhasította valamilyen ismeretlen tárgy, feltehetően belefeküdt valamibe szegény pára. Annak sem örültünk, amikor ötven kilométer megtétele után újabb tizenötöt voltunk kénytelenek lovagolni, mert a kinézett szálláshelyről a rendőrök udvariasan, de határozottan továbbtereltek, mondva, magánterületet választottunk éjszakára, és a tulajdonos nem szeretné, ha ott maradna a csapat – vallott Lutz a legkellemetlenebb helyzetekről.

Elmondta azt is, hogy a hegyek lakói feltehetően megszokhatták a furcsaságokat, hiszen rájuk sem hederítenek. „Csak akkor állnak velünk szóba, ha mi köszönünk rájuk. Legtöbben, amikor megtudják, honnan jöttünk és hova tartunk, hányják magukra a kereszteket, talán kicsit bolondnak tartanak bennünket” – mesélte a lovas zarándok.

Társa, Benedek Ákos két telefonvonal-recsegés között mesélte, hogy éppen egy újabb sportot találtak fel, a lovas hegymászást. „Olyan ösvényen lovagolunk most, amely a zergéknek is becsületére válna megmászni, nem beszélve arról, hogy nemrég keveredtünk ki egy áthatolhatatlan, szúrós bozótból. Kaland ez a javából, olyan, amilyet terveztünk” – ecsetelte Benedek. Mint mondták, a csapatban kiváló az egyetértés, néha vitáznak a követendő útvonal kapcsán, de összességében tekintve igen jó a hangulat.

Eddig legtöbb hatvanöt kilométert sikerült teljesíteni egy nap alatt, de többször tizenkét órát ültek nyeregben a fiúk. Legnehezebb az elmúlt két napban volt az útszakasz, hiszen sem takarmányt, sem ivóvizet nem tudtak biztosítani az állatoknak.

Gyula polgármestere egyébként már jelezte, hogy várják őket a határnál, majd díszkísérettel vezetik magyar földre a székely lovasokat.