Ukrajna-szerte megkondultak a harangok

Június 22-én Ukrajna-szerte megkondultak a harangok, a polgárok, az emberek egyperces néma gyásszal emlékeztek a nagy honvédő háború áldozataira. A főváros Mihajlivszkij terén ökumenikus imanapot tartottak a második világháborúban elesett katonák és a legyilkolt polgári áldozatok lelki üdvéért.

Németország június 22-én támadta meg a Szovjetuniót

A szertartást az Ukrán Pravoszláv Egyház feje, Filaret kijevi pátriárka vezette, aki kiemelte: május kilencedike ünnepnap, a győzelem évfordulója, június huszonkettedike legyen a gyász, az emlékezés napja., mivel a háború máig fájó tragédiát jelent, sosemlátott gyötrelmet zúdított az emberiségre. A gyásznapon együtt imádkoztak a pravoszláv, a görög katolikus, a római katolikus, a protestáns és a zsidó vallási vezetők.

A Wikipédia adatai szerint a világégésben több mint hetvenkétmillió ember pusztult el. A legnagyobb veszteséget a Szovjetunió szenvedte el. A harctereken  mintegy tizenegymillió katona esett el, ez több mint Németország és szövetségeseinek vesztesége. Az ország lakosságának 13 százaléka esett a harcok és megtorlások áldozatául. Arányaiban Ukrajna véráldozata még ennél is nagyobb.

A Szovjetunió elleni támadás tervét már 1941. február 4-én jóváhagyták. A támadást eredetileg május 15-re tűzték ki, de a balkáni események és a késői tavaszi olvadás miatt június 22-re halasztották. A támadásban 190 hadosztály, ebből 27 páncélos, illetve gépesített vett részt. A Barbarossa hadművelet három irányba írta elő az előrenyomulást. Északon Leningrád felé kellett támadnia von Leeb hadseregcsoportjának, középen Szmolenszken át Moszkva felé tört előre von Bock (45 hadosztály), délen pedig – (Galíciából kiindulva) Ukrajnán át a Donyec-medence és a Fekete-tenger felé – von Rundstedt hadseregcsoportja (30 hadosztály; utóbbit román és szlovák, később magyar csapatok is kiegészítették.) A fő célkitűzés – a vörös hadsereg teljes megsemmisítése mellett – a Leningrád–Moszkva–Rosz­tov vonal elfoglalása volt, ahonnan a Luftwaffe már elérhette az utolsó szovjet iparvidéket az Urálban, hogy aztán légitámadásokkal végképp meghiúsítsanak minden további ellenállást.

1941. június 22-én hajnalban megkezdődött a történelem legnagyobb inváziója.

Július első napjaira gyakorlatilag német kézre kerültek a balti országok, és az északnyugati irányban (stratégiai szektor) védekező szovjetek (Vorosilov marsall) gyors ütemben vonultak vissza Leningrád felé. Középen, ahol a Nyugati Front hadseregei védekeztek, a németek elfoglalták Bresztet, körülzárták Lem­berget, egy bekerítő hadműveletben mintegy félmillió embert zártak körül, és elérték Minszket. Az első tízegynéhány napban a szovjet hadsereg emellett minegy 7000 tankot, 4500 löveget veszített.