Ösztönállamfő

Ivan Gašparovič ahol tud, segít. Az ellenzéknek.

És ahol tud, keresztbe tesz. Mindenki másnak. Az elmúlt héten visszaadta a kisebbségi nyelvtörvény módosítását, majd bejelentette, egyelőre nem nevezi ki a parlament által megválasztott Jozef Čentéšt főügyésznek.

Gašparovič nem tud meglepetést okozni: unalmasan korlátolt.

Kevés lenne azonban Gašparovič húzásaihoz Robert Fico csodálata, ha a kormánykoalíció nem szolgáltatná futószalagon a muníciót. A főügyészválasztás nem torkollott volna ekkora káoszba és bizonytalanságba, ha a kormánypártok egységesek, az elején néhányan nem állnak Dobroslav Trnka mögé, s a biztonság kedvéért nem kell nyilvánossá tenni a parlamenti választást, hogy aztán végül titkosan válasszák meg Čentéšt, mert ha nagyon kell, úgy is meg tudják. Ficóék megérezték a vérszagot, Radičová bukásának lehetősége elbódította az államfőt is. A főügyész-választási cirkusz folytatódik. De miért is? Azért, mert Gašparovič felelősséget érez az országért, az igazságszolgáltatásért? Dehogyis. Ha így érezne, azonnal kinevezné Čentést, hiszen a főügyészég hónapok óta fejetlen. Az államfő nemcsak, hogy részese lett különféle politikai játékoknak, hanem Ficóval párban politikai harcot folytat a kormány ellen. Harabint a Legfelsőbb Bíróság élére órák alatt nevezte ki, mert Ficónak ez megfelelt, pedig sok mindenkinek voltak szakmai kifogásai a jelölt ellen, míg Čentéš esetében senki sem fogalmazott meg komoly szakmai kifogásokat.

A kisebbségi nyelvtörvény visszaadása a parlamentnek senkit nem lepett meg. Csak az volt a kérdés, mire hivatkozik a Szlovák Köztársaság elnöke, vagyis minden állampolgár elnöke. Az egyik ok: bizonyos területeken egyenjogúsítja az ország tízszázaléknyi lakosának nyelvét az államnyelvével, sőt, ezáltal korlátozza az államalkotó nemzet jogait. Vagyis, ha valaki ebben az országban az anyanyelvét használja, ami történetesen nem szlovák, akkor más emberek, akik történetesen szlovákok, jogait sérti. Vagyis, valaki ültethet borsót a kertjébe, míg más nem, mert nem tartozik egy bizonyos kaszthoz. Gašparovič logikáját az példázza a legjobban, hogy szerinte Szlovákiában nincs szükség olyan lépésekre, amelyek a kisebbségi nyelvhasználatot támogatnák. Bezzeg a többségi nyelvhasználat támogatására szükség van. Talán, ha a koalíció picit egységesebb lett volna a kérdésben, és Matovičék nem sütögetik kis politikai pecsenyéjüket e kérdéskör tepsijében, Gašparovič is elbizonytalanodott volna. Vagy ha Répás Zsuzsanna magyar helyettes államtitkár kicsit korábban mondja azt a nyilvánvaló butaságot, hogy a kisebbségi nyelvtörvény visszalépés, akkor az államfő is megingott volna. Bár ez ellentmond Gašparovič azon ösztöneinek, hogy Ficóért bármit, a kormány és a magyarok ellen nem különben.